Kedves Albert!

   Remélem nem lesz akadály a magyar nyelv jelen levelem elolvasásához. Mert így én jobban ki tudom fejteni gondolataimat. Az se baj, ha más is elolvassa.
   Neked nem kell magyaráznom, hogy álmainkban olyan, hogy is mondjam, telepátiás beszélgetés folyik. Senkinek se mozog az ajka, senki sem mond semmit, mégis mindenki megért mindenkit.
   Csak az a baj, hogy álmomban, tudod, olyan álmomban vagyok, és nem forog az agyam úgy, ahogy szeretném. Mindig ébredés után tudnám értelmesen elmondani, miért is tartom zagyvaságnak az én együgyű logikámmal azt, amit az idő múlásáról állítottál.
   Először is az idő nem létezik. A természet nem talált ki, már hogy így mondjam, ilyesmit. Az időt mi találtuk ki. Persze léteznek a természetben ciklusok, amik nagy pontossággal ismétlődnek, akár az óramutatóinak körbejárása.
   De kérdem én, melyik időben akarsz te utazni, előre-hátra sétálni, ha az idő nem létezik?
   Ne mormogj a bajuszod alatt! Még mindig nem érted? Az, hogy négy óra tizenegy perc, azt mi találtuk ki. Az univerzum nem áldott meg ilyesmivel. A Nap itt van, vagy ott van, vagy melyik égitest a pályájának melyik pontján van, az más. Ez mozgás és erő, vagyis fizika. A fizika is csak egy úgynevezett tudomány, amivel a természet egyszerű fogalmát magyarázzuk saját magunknak.
   Nekem nem fognak Nobel-díjat osztani, de megpróbálom egyszerűen elmagyarázni makacs fejednek, hogy hogy van.
   Mondtam már, hogy az időt felejtsd el, a teret is. Húúú… nem tudtam, hogy ennyire nem tudsz kimozdulni magadból!
   A tér ugyanakkora, nem lehet összébb nyomni, vagy kinyújtani. Ha kimérünk egy távolságot, mondjuk a Holdig, amivel meghatározzuk egy térnek a határát, ugyanakkora tér keletkezik akárhányszor mérem ki ugyanazt a távolságot. És ha te ezt összenyomnád egy méter szélesre, vagy vastagra, ahogy akarod, a tér amit előzőleg kimértünk nem változik, ha újra a háromszáznyolcvannégy-ezer kilométert számoljuk. A tér vagy a levegő lehet ritkább, vagy sűrűbb. Meg is lehet mérni!
   Úgy képzeld, hogy az én húsz méteres telkem kerítését, ha földgyaluval benyomod, attól még a telkem egy centivel sem lesz kisebb, legfeljebb elkobozom a földgyalut.
   A világ egyetemben nincs olyan, hogy idáig volt a tér, és most kisebb, hogy ez a tér nem az a tér.
   Nem lehetsz ennyire csökönyös! Persze, hogy a métert mi találtuk ki pont mint az időt! Nem is a métert fogadom alapnak, az csak arra jó, hogy megértsd, amit mondok. A lényeg a távolság, az ugyanakkora távolság.
Az időt is, csak mint fogalom használom. Ha egy dolog megtörtént, és egy másik dolog azután történik, elég, hogy úgy mondjuk, hogy később történt. Érted?
   Na végre…
   Most már gondold el mennyire fizikai lehetetlenség, két megtörtént dolog sorrendjét megváltoztatni. Miután én a földre ejtek egy kavicsot, te csak azután ejtesz le egy másikat, ezen a tényen nem tudsz változtatni semmiféle időutazással!
   A törvényeket te jobban ismered. Az univerzumot nem lehet felborítani holmi időutazó kedvéért. Ami megtörtént az megtörtént, ha kivárod a végét, utána nem tudsz a kezdetébe vágni.
   Reménytelen egy eset vagy…
   És hogy van a fénysebességgel?
Nos figyel! Ismételjük. Teszem fel, ha egy pillantás alatt bő négyszáz fényévre ugrok el a Földtől, és visszatekintek egy olyan erős teleszkóppal amivel a Föld felszínét látni, még Galileót nézném, de ennek semmi köze az időutazáshoz.
   Hogy van azzal, ami gyorsabb, mint a fény sebessége? Van-e ilyesmi? Vagy nincs vagy nem látjuk. Ha egy kődarab a fénysebességénél gyorsabban jön felénk, egy fényévnyi távolságból egy fényév ezelőttről, akkor csak ma látnánk az indulását, de ő már rég nekünk ütközött!
   Érted? A sok kép, amit útközben maga után hagy, és mivel gyorsabb, egymásba felgyűjti; abból esetleg mit látnánk? Egy torz fényt, vagy egy nagy semmit?
   Ne bolondoz már…
Hétközben hulla-fáradt vagyok, nem tudok álmodni, de vasárnap délben, ha az asszony is békén hagy, meg a gyerek se költ fel valami plusz pénzért – megpróbálhatjuk.
   Meséld el az én együgyű agyamnak, hogy lehet a teret, a galaxisokat összekötni, ahhoz, hogy átsétáljunk.
   Én meg mesélek egy másik egyszerűséget. Már úgymint, mi az, ami van, anélkül hogy valaki meg tudná magyarázni.
   Elárulom bevezetőnek, hogy mi az. Mert két dolog van. Egy, ami korpuszkuláris, és ismerjük. Kettő, ami gondolom nem korpuszkuláris, és halvány fogalmunk sincs róla.
   Hogy miért vagyok biztos a létezésében? Már említettem neked az esetet az Alpokban eltűnt alpinistáról.
   Két napig keresték, de nem kapták. Aztán a menyasszonyának jutott az eszébe, hogy a spanyol követségen dolgozik egy ismerős, aki tud egy mexikói látnokról. Telefon ide, telefon oda, meg egy kis diplomácia, elmagyarázták a látnoknak a tragédiát.
   Annyira pontos térképet küldött faxvonalon, hogy a hegyimentők azonnal felismerték a helyet; bizony addig nem ott keresték. És az az érdekes, hogy az ilyen látnokok, egy kevés útbaigazítás után, abban a szempillantásban akárhonnan képet tudnak nyerni, nem számít a távolság. Lehet az más galaxis is milliárdnyi fényévre.
   Na ehhez mit szólsz? Ez már hasonlít ahhoz, amiben te is kapiskálsz…
   Mostanában másként értelmeznek több ezer éves dolgokat itt a Földön. Ott fenn nem tudsz megtudakolni semmit?
   Majd vasárnap, ha elárulnád a jövőheti lottó számokat…