Bence-csere

                              9.

- Remélem nem ijesztettelek meg az ajánlatommal! - szakította el a kétkedő gondolatoktól a hölgy Bencét. - Mert ha igen, akkor...

 - Nem, nem, ugyan dehogy! - kezdett a szabadkozásába Bence. Néhány másodperccel ezelőtt már majd megőrítették őt az eszelős gondolatai, de mégis, valamiért úgy érzi, hogy ez a helyzet, akármennyire is új és végeláthatatlan számára, nem hagyhatja ki. Ez a hölgy, maga a meglepetés.

 - Csak kissé elfáradtam, ma volt a focimeccsem, aztán pedig szülinapi buliba siettem és nem maradt időm pihenni!

- Értem - nyugtázta Éva a kapkodó szavakat. - Nos, hát akkor mesélhetsz nekem a focimeccsedről az autómban!

   Azzal szép óvatosan Bence mellé sétált, kinyitotta az autó ajtaját, miközben magával ragadó szemeit folyamatosan Bencén tartotta.

 A fiú sem vette le róla a szemeit.

 Tekintetük oly könnyedén olvadt egybe, hogy akár egy fentről lecsapódó meteorit, vagy egy hirtelen autókarambolózás kibírhatatlanul hangos zaja sem tudta volna megzavarni őket. 

- Ne haragudj, de segítenél a csomagtartóba helyezni a biciklidet?

 - Hogyne, persze máris!

Végül nem sikerült úgy betuszkolni a majdnem totálkáros kerékpárt, hiszen éppenhogy csak az első kerekét be tudták helyezni, míg a váz rá tudott feküdni a csomagtartó szélére.   Mindenesetre meg tudták oldani a helyzetet úgy, hogy valamennyire jó legyen, még ha a hátsó kerék teljes egészébe is kilógott. 

 - Szerintem vehetek egy új kerékpárt! - jegyezte meg keserűen Bence, majd elfoglalta a helyét Éva mellett az anyósülésen. - Nem elég hogy nyolcas lett a kerekeimben, de még a középső áttét is kattog benne! Az pedig nem lesz olcsó mulatság!

 - Biztos vagyok benne, hogy megtudják majd javítani! - legyintett Éva, mint aki a kisujjából szívta volna ki a kerékpár javításának megfelelő eljárásait. - Akihez visszük, az egy igazi ezermester! A fiam biciklijét is számtalanszor megjavította már!

 - Valóban? A fia hány éves?

 - Tizennyolc - mosolyogta Éva büszkén.

Bence arra gondolt, hogy nem ártana mostmár megérdeklődni Éva életkorát, elvégre ő is elárulta hogy még csak tizennyolc, azaz pont annyi, mint a mellette vezető hölgy fia.

- Tudom, nem illik ilyet kérdezni egy hölgytől...

 - Csak nyugodtan - vonta meg a vállát Éva majd még az előzőnél is szélesebb mosollyal az arcán, megválaszolta, várva várt életkorát. - Egyébként harmincöt éves vagyok!

A fiú, egy szusszanatnyi idő után, elismerően hajtott fejet.

- Hihetetlenül jól tartja magát!

- Ha lehet, tegezz kérlek! - hallatszott a kérelem, komor hangnemben, amitől Bence megijedt kissé. - Nem hinném, hogy olyan öreg vagyok, hogy magázódnunk kellene!

Miközben egyenesen haladva, végigmentek a hosszú főútvonalon, az egyik jobbra irányuló kisutcára lefordulva, szépen lassan gurultak tovább a kertesházak mentén. Amikor a kisutca végére értek, Éva bekanyarodott a sarkon álló, két elemetesházba.

 - Ez igen! - füttyentette el magát a fiú. - Minden elismerősem ennek a szerelőnek, szép kis házat kapart össze! Gondolom sokat kellett fusiznia ehhez!

 - Ne haragudj, de ez az én házam - kacagott Éva, ami sokkal inkább erőltetésből fakadt, mintsem jókedvből. 

 - Nem azt mondtad, hogy szerelőhöz megyünk? - ráncolta a homlokát Bence, amire Éva ezúttal is hallk nevetés után válaszolt. 

- Úgy veszem észre, mintha te félnél tőlem! - majd ezután arcra ismét elkomorodott, ajka immár megszűnt felfelé kanyarodni, ami azt jelentette, hogy most valóban elszállt belőle a humor s annak helyét a komoly indulata foglalta el. - Te szűz vagy még?

 - Hogy jön ez ide? - húzta ki magát a felháborodottságától Bence. 

 - Nem is tudom, olyan kis szelíd vagy, túlságosan tartózkodó a korodhoz képest! Nem engeded el magad, megfontolod minden egyes szavad velem és szerintem másokkal is szemben!

- Miért, milyennek kellene lennem? - kérdezte Bence, s hangjában némi keserű csalódottságot lehetett hallani. 

 - Magabiztosabbnak, merészebbnek, nem baj ha néha kicsúszik a szádon egy-két meggondolatlan szó, mert ha folyton átalakítod  a véleményed úgy, hogy az másoknak is tettszen, akkor az már régen rossz, hiszen akkor nem vagy önmagad! 

   Bence egyáltalán nem akarta megfogadni Éva intelmét.

 Nem vette komolyan tőle, úgy jött le neki minden, mintha ez csak egy dirigálás lenne egy nőtől, akinek a lába között már megfordultak egynéhányan, s ettől úgy érzi, hogy képes megmagyarázni másoknak, hogy miként viselkedjenek. 

 - Változtatnod kellene a személyiségeden! - tette még hozzá Éva, majd pikánsan a fiúra kacsintott. - Nézd meg a korodbeli fiúkat...

 - Én nem vagyok olyan, mint a többi - tette maga elé a tenyereit Bence. - Nem is akarok olyan lenni! Én, én vagyok! Ők, pedig ők! 

 - Nem azt mondom, hogy legyél olyan, mint más! - csóválta a fejét Éva, akinek az arcára kiült mosolya és vidám szemei mögött némi tartózkodás is feltűnt, hiszen azt érzi, hogy szövegelései lassan már bosszantani kezdik a fiút. - Csak szerintem te hozzád sokkal jobban illene egy határozottabb jellem!

  Bence nem akarta tovább szaporítani a szót.

  Talán azért, mert már ő maga is úgy érzi, hogy ez a beszélgetés előbb-utóbb egy éles vitába torkollana.   Elvégre benne ült egy csodálatos hölgy autójában, aki volt olyan kedves és elhozta őt egy szerelőhöz, vagyis majdnem elhozta, ahelyett hogy neki kellett volna idáig eltolnia.  Egyébként is késésben van, Balázs így is le fogja ordítani a fejét, mert megint önfejűen viselkedett.   Másrészről pedig, lehet hogy Évának van igaza.   Még eddig sosem volt barátnője, nem volt lány, akit megcsókolhatott volna, aki fölé egy szép nyáresti hullócsillag nézéskor hajolna és azt súghatná a fülébe: szeretlek!