Bence-csere

                                 8.

 Amikor Éva a kezét nyújtotta Bencének, a fiú azonnal a feléje irányuló vékony kacsóra szegezte a tekintetét.  Nem véletlen, hiszen a hölgy kezének mozzanatakor, ismét meglengtek a mellei, s ha éhező szemeit továbbra is rajtuk tartotta volna, akkor annak talán nagyon kínos következményei lehetnének.   Vagy talán nem.   Az is lehetséges, hogy Éva, ahelyett hogy dús melleinek a bámulásán kiborulna, inkább rokonszenvezne a fiúval, s beültetné az autójába, majd elvinné magához, ahol kicsivel többet is mutatna magából Bencének. 

 - Én pedig Bence vagyok!

 - Milyen jó kis név! - bólintott elismerően Éva. - Illik is rád!

Bence halvány mosollyal az arcán köszönte meg a bókot.

  Ahogyan szembe állt Évával, úgy érezte, mintha teste cserben akarná hagyni.   Fogalma sem volt hogy miért, de minél több időt töltött a hölgy társaságában, annál jobban tapasztalta azt, mintha hátán, egy rakás hangyaboj mászkálna.  Orra is rettetesen viszketett.  Bár ez nem jelentett számára különösebben nagy kínt, legalábbis nem annyira, mint amennyire idegesítette a homlokán összegyűlt veretjék függönye.   Csupán egyetlen pillanatot kellene szánnia arra, hogy egy fürge kézmozdulattal letörölje, de akármennyire is akarta, olyan érzésben volt része, mintha karjait szorosan a teste mellé szögelték volna.   Ilyen furcsa érzést, még a matematika órai feleléskor sem tapasztalt 

   Bizonyára Évának is feltűnt valamelyest, hogy sikerült Bencét igazán zavarba hozni.   Persze korántsem szándékozta lezárni ezt a beszélgetést, még már ha a saját szemével is láthatta, hogy a fiú arca körül csak úgy ragyognak az izzadtság cseppek. 

 - Figyelj, ahogy elnézem most kicsit megrémültél, de nem kell, mert nem vagyok sem terrorista, sem pedig álcázott rendőr! - kezdte kissé hadarva, s mikor a vele szemben álló Bence véletlenül lecsúszott szemei, ismét felrándúltak a gömbölyű mellekről, máris folytatta. - Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek magammal, és megcsináltatnánk a biciklidet? 

    A válasz adás előtt, Bencének rettenetes lelkiismeret furdallása lett.

 Nem elég, hogy megtagadta barátja javaslatát, és nélküle indult el, de ennek ellenére majdnem elütötte őt egy szőke bombázó, aki ezentúl kedvére fogja furikáztatni.   Tanácstalansága közepette, még az is megfordult a fejében, hogy mi van akkor, ha nem is egy kerékpárszerelőhöz viszi őt Éva, hanem egyenesen a saját házába, ahol aztán majd végleg azt csinálhat vele, amit csak akar.   Mi van akkor, ha ez a nő ezerszámra gyűjti magának a szexrabszolgágat s most éppen ő lesz a sokadik kliense?

     Először is, majdnem elütötte, azután pedig felsegítette a földről, amit később a bemutatkozás követett, s végül észre sem veszi s máris hagyja magát elrabolni.   Balázs rettentően mérges lesz rá ezért. 

 - Remélem nem ijesztettelek meg az ajánlatommal! - szakította el a kétkedő gondolatoktól a hölgy Bencét. - Mert ha igen, akkor...

 - Nem, nem, ugyan dehogy! - kezdett a szabadkozásába Bence.   Néhány másodperccel ezelőtt már majd megőrítették őt az eszelős gondolatai, de mégis, valamiért úgy érzi, hogy ez a helyzet, akármennyire is új és végeláthatatlan számára, nem hagyhatja ki.   Ez a hölgy, maga a meglepetés. - Csak kissé elfáradtam, ma volt a focimeccsem, aztán pedig szülinapi buliba siettem és nem maradt időm pihenni!

- Értem - nyugtázta Éva a kapkodó szavakat. - Nos, hát akkor mesélhetsz nekem a focimeccsedről az autómban!