Bence-csere

                                   6.

 - Évike velem együtt végzett az általános iskolában, azután az apucikája segítségével felvételt nyert a gimnáziumba! Persze, messze nem voltak olyan jó jegyei mint nekem, de persze már akkor is a pénz beszélt, aki meg foggal-körömmel küzdött érte, annak nem jutott csak a Kereskedelmi suli! A lényeg mamikák, hogy ez a nő úgy falta a pasikat, mint még sehogy senki, abban biztos vagyok! De egyetlen egynél sem tudott megmaradni! Havonta, vagyis inkább naponta váltogatta őket, mint a bugyiját! Az az igazság, hogy ő sosem kereste azt a megfelelő férfit, aki mellett boldog lehetett volna! Sosem foglalkozott azzal, hogy vajon ki mellett tudná leélni az életét. Inkább felcsináltatta magát egy pasival, akitől született egy fia.

 - Nézzétek csak meg a gyerekét! - fortyant fel hirtelen Szigetiné. - Hiszen láthattátok! Hosszú, szembelógó haj? Hogy néz ez ki egy fiúnak? Meg rátámaszkodunk a kilincsre és úgy beszélünk a másikkal? Meg hogy elhalmozta tenni valókkal az édesanyját? Mit képzel ez? Szégyellje magát az összes! Figyeljék meg, majd az lesz a következő hogy egy tizennyolc éves fiúnak tekeri majd el a fejét!

     Amikor Bence hazaért, sajnálatára senki sem tudta őt üdvözölni és gratulálni neki a szezon első győztes bajnoki mérkőzéséhez.  

 Szombati nap volt, amit általában a család a hobbin szokott együtt tölteni. Ígyhát Bence egymaga ért haza az üres családi házba.  Úgy érezte, nagy nap lesz a mai!  Születésnapi buliba fog menni, az idő azonban  még csak délután négy órát ütött.   Ennek ellenére sem tudott nyugodtan otthon ülni és megvárni hogy leszálljon az est.   Mindig is szeretett órákkal előbb elkészülni, elindulni és odaérni, ahová kellett, legyen az suli, vagy edzés, vagy esetleg meccs előtti gyülekező.   S így érezte az éjszakai buli előtti órákban is.  

  Alaposan kigondolta hogy milyen ruhát vegyen fel.

 Hamar megfontolta: hogy a fekete hosszú ujjú póló, és a sötétkék farmernadrág tökéletes kombináció.   Ráadásul még ennek fűszerezése képpen, a kedvenc parfümjével körbefújta magát.  Lesz ami lesz, ha ez a jó illat nem tekeri el a szép lányok orrát, akkor is a kedvenc parfümje marad.

Rövid fekete haját, ügyetlenül felzselézte, már amennyit legalábbis sikerült rá felkennie, mivel annak a nagyrésze még az ujjai között ragadt, ám de ez sem okoz túlságosan nagy gondot, mivel a víz mindent le hoz.

  Vett egy magabiztos nagy levegőt, majd hosszan kifújta.

 A tükör előtt állva, hosszan önmagát bámulta.  Még ő maga sem tudta megmondani miért, de váratlanul olyan érzése támadt, mintha ez a nap, nem csak egy születésnapi bulit, hanem annál sokkal többet tartogatna a számára. Sokkal élménydúsabb, sokkal színesebb és sokkal izgalmasabb eseményekkel. 

   Már most bukfencet vetett a gyomra, ha arra gondolt, mennyi csinos lány lesz majd Tejföl bulijában.   Elég lesz majd csak annyit kibírni, - látszólagos reszketések nélkül - ha majd a tekintete találkozni fog Diáéval, aki a világon a legelbűvölőbben tud nézni, főleg akkor, ha olyan csodásan ki vannak feste a szemei.   Mi fog történni vele, ha ott mindenki előtt, inába száll a bátorsága, ha esetleg odamegy hozzá egy lány és táncolni hívja?   Még soha nem volt eddig rendes barátnője, azt sem tudta hogy kell igent mondani, milyen hangnemet kell alkalmazni s ebben az esetben hogyan kell megállni, hogy ne büfögje el magát a lány előtt?

   Indulásra készen, felpattant a kerékpárjára.

 Balázsékhoz tartott, aki azonban nyomatékosan barátja tudatára adta, hogy meccs után felejtse el a biciklizést, ugyanis ő majd autóval eljön érte és majd onnan mennek Tejfölékhez.   Bence mégis a biciklizést választotta. Kiszellőztetheti a fejét, ezzel is feledheti a csinos lányok iránti félelmét, s annál is több ideje marad a délelőtti győzelmükön élvezkedni.  

 Sőt, olyannyira elkalandozott gondolatban, hogy észre sem vette, hogy éppen egy forgalmas kereszteződésen halad át, ahol a vele szemben lévő jelzőlámpa vörösen világított.  Mire azonban észbe kapott volna, oldalról iszonyatosan hangos fékcsikorgásra lett figyelmes.   Ijedtében lecsúsztak a kezei a kormányról, s ennek következtében látványosan és annál inkább fájdalmasan zuhant az út kellős közepére.  Fekete pólójának a jobb oldala teljes egészében kiszakadt, mint ahogy alatta szintúgy a hófehér rövidujjú is, bőrét pedig csúnyán felhorzsolta.

   Az esés után még gurult néhány métert, akár egy ügyesen meggörgetett hordó, majd hanyatt érkezve, kezeit lábait szétdobta maga körül, mintha nem is az ő testéhez tartoznának.   Szemeit a borzalmas fájdalmak közepette összeszorította, s így csak hallani tudta, hogy többen is odarohannak hozzá.    Sejtette, hogy bizonyára a sofőr is odaszaladt hozzá, méghozzá annak az autónak a sofőrje, aki pillanatokkal ezelőtt lefékezett. Arra számított, ha innen felkel, akkor két-három pofon gazdájává válik. Erre azonban nem került sor.   Egyébként is, pofonok iránti félelmét nagy ívben felülmúlta testének a zuhanás okozta fájdalma, melyek fekve tartották s nem engedték még csak a szemét se kinyitni. Égett a fájdalomtól minden porcikája. 

   Hallott maga körül mindent, női, férfi hangot egyaránt, rengeteg kérdés irányult felé, de egyikre sem tudott reagálni. Végülis nem igazán hallotta tisztán a szavakat, bizonyára a kerékpárról való leesés következtében történő fájdalom eltompíthatta az érzékszerveit. 

 Majd mikor sikerült megmoccannia, s kinyújtania maga elé a kezét, érezte hogy egyszerre ketten is segítik a talpra állásban. Ez legalább akkora erőfeszítést jelentett neki, mintha száz kilót nyomott volna ki fekve.      Rengeteg arcot látott maga körül.

 A rettenetes baleset ellenére, még ha csak egy pillanatra is, de olyan érzésben volt része, mintha születésnapját ünnepelte volna. Akkor szokta körülvenni ennyi ember. 

    S ekkor pillantotta meg maga előtt azt a hölgyet, akiről nem is sejtené, hogy soha nem fogja elfelejteni.    Egy roppant fiatalos arcú, festett szőke hajú, hölgy állt előtte, akinek szemei kéksége sokkal kékebb és tisztább volt az ég kékjénél, s benne a ragyogása felülmúlta bármely csillagét is. Gyönyörű volt. Akár egy királynő. Formás alakja, duzzadt mellei és széles csípője láttán, rögtön felmerült a gondolat Bencében, hogy bizonyára korban több lehetett a hölgy, mint amennyinek kinéz, ám ettől a szimpátiája iránta nem tompult.

 Testén a mellkas közepéig bevágott rózsaszín felső és az alatta lévő lila szoknya, ami csak úgy vetette a széltáncot a lenge szellő fuvallatára, olyan érzéseket keltett Bencében, mintha valóban egy igazi királynővel állna szemben.

  Ezután már oszlani kezdet a tömeg, látván, hogy a fiú jobban van, sőt, leeső állal bámul egy nála jóval idősebbnek kinéző hölgyet, így mindenki megállapította hogy maradandó sérülés nem történt. Majd Bence is lesétált az úttestről, s még alig érte a járdát a lába, de már el is indultak az autók, szédületes irambam.   Amikor megfordult, látta hogy a csodálatos hölgy is ott van mellette, bizonyára követhette Bencét a járdáig, s talán ő is volt az, aki majdnem elütötte. 

A hölgy rikító kék szemeiben a sok-sok kérdés mögött, mintha egy elhatározás is lebegett volna: méghozzá az, hogy ezt a fiatalembert most menten leteperi itt a város közepén és azt csinál vele, amit csak akar.