Bence-csere

                                   3.

Regőczy, Koncz, Vásáry és Csernák továbbra is feltartjuk a csatárokat, ott kell loholnunk a nyakukban, még ha emiatt felmegy bennük a pumpa, akkor is! Lehoczky, Soha, Fehér és Lipták, ti ugyanazzal az elsöprő lendülettel mentek előre, mint eddig! Lipták fiam, nehogy úgy fordulj meg a labda után mint a névrokonod a Románok ellen, mert végünk! Meg ne lássam, hogy az a hatalmas lendület eltűnik belőletek a második félidőben! Mihályfi és Patkó Máté pedig legelől tipor, amint megkaptátok a labdát, egymásnak adogatjátok, szép technikás tánccal kicselezitek a hátvédeket és bumm! Ennyi, gyerekek! Ezidáig jól játszottunk, ha szükséges, akkor hosszabb passzokat adogassunk egymásnak, figyeljünk oda a védelemre a kapunk előtt, beleértve a szögletet követő lecsorgó labdákra és az ellenfél passzjátékára! Nem veszélytelenek, attól hogy még hátrányban vannak, meg fognak tudni fingatni bennünket! Nagyon oda kell figyelni! Hajrá fiúk, csak így tovább!

  Rónai Péter bíztató beszéde után, a Restart Ceglédi VSE focicsapata dicsőittesen vonult ki a pályára.  A második félidőben a hazai illetve a vendég szurkolótáborban, szokatlan csend uralkodott.   Még a szotyolák ropogtatását is már csak néhol lehetett hallani.   Bizonyára sejtették, hogy lesznek még meglepetések,  mindenesetre az nem a negyvenhatodik percben fog bekövetkezni, ezzel minden szurkoló tisztában volt.  Az elején még csak óvatos passzokra, elkapkodott labda hazaadásokra számítanak odafent a lelátóról. 

  Bence továbbra is figyelemmel tartotta mind a két, hatalmas termetű Balmazújvárosi csatárt.  Tekintete korántsem a zöld-fekete színű vendég mez bepiszkolásától vibrált, elvégre akárhányszor pályára lépett, olyan ellenfelekkel találta magát szembe, akik legalább egy vagy két fejjel voltak magasabbak nála.   Bár ő maga sem tartozott a kistermetűek csoportjába, azonban nem jutott eszébe olyan bajnoki mérkőzés, ahol fizikai állapotban, ő maga előnyösködött volna ellenfelei fölött. 

   Szerencséjére azonban a második félidő túlzottan langyos ütemben indult.    Egyelőre nem kellett tartania újabb ütközésektől.   A hazai csapat próbált ráülni az eredményre, ezáltal viszont nagyobb feszültséget váltottak ki az ellenfeleikből, s máris kezdetét vette az ádáz küzdelem.  

      A Balmazújváros nem használt semmiféle technikát a hazaikak kapujának támadására, hirtelen távoli lövésekkel próbáltak gólt szerezni.  A Cegléd védelme a helyén volt, nem engedték be a zöld-fekete mezes támadókat a tizenhatos vonalon belülre.   Majd támadásba lendülve, s később a sikertelen akció után fegyelmezetten visszazártak a saját térfelükre.   Később a vendég csapat kénytelen volt más technikára, vagy éppen egy egészen új technikára hagyatkozni ahhoz, hogy bevehessék a ceglédiek kapuját.   Szélesebb kimozgásokkal próbálták szétszedni a sárga mezesek védelmét, majd pontos közeli passzokkal igyekeztek betörni a tizenhatos vonalon belülre.   Egyelőre nem jártak sikerrel.   Bence ezúttal is a megfelelő helyen tartózkodott s idejében lecsapott egy előtte átszálló passzra.   A Balmazújvárosi támadás után, azonnal kontratámadásba lendültek.

   Egy hosszan előre ívelt labdára, Dávid csapott le.   A forrófejű középpályás mindent elröprő lendülettel vezette a játékszert, miközben szikrát hányó tekintetét a kapus eltökélt arcára szegezte.   Mellette, társai próbáltak üres területre futni, azonban nem számoltak azzal, hogy ellenfeleik csupán centiméterekre springteltek a nyomukban.   Hamar felzárkóztak a támadó csapat mögé, így Dávid egyedül maradt az akcióval.

Hiába fordígatta a fejét, mindenütt azt látta, hogy a Balmazújváros teljes egészében körülvette a sárga mezeseket.    Elképesztő, hogy milyen könnyedén felvették a hazai csapat ritmusát és pillanatok alatt lecsaptak a kontratámadásra. 

 - Lehoczky! - üvöltötte Máté, aki mögött egyszerre két zöld-fekete mezes is helyezkedett. - Passzolj már! Ott vannak Konczék mögötted!

   Dávid összeszorította a fogait.

  Esze ágában sem volt passzolni annak a colos, langaléta hátvédnek, aki csupán a szerencsének köszönhette a gólját.   Szó sem lehet róla!  Ez az ő akciója és meg fogja tudni oldani!   Ha Bencének sikerült, akkor ő neki is menni fog!   Nem akarta megfogadni a csapatkapitány tanácsát, holott tisztában volt vele, hogy a megtagadásból csak egy újabb fejmosásra számíthat az öltözőben. 

    A Balmazújváros kapuja előtt a tizenhatos vonal előtt megtorpant. Nem elég hogy a csapattársait már bekebelezte a vendég védelem, még előtte os álltak ketten, akik próbálták megakadályozni a kapuig való eljutásban. Ígyhát jobb küldővel megtolta maga előtt a labdát, s nekifutva, ívesen áttekerte a két védő feje fölött. Csodát azonban ő nem tudott tenni. Lövése nagy ívben a kapu fölé szállt. A bíró a sípjába fújt s kirúgást ítélt meg a vendég csapat részére.

A sikertelen támadási kisérlet után, a Balmazújváros hihetetlen gyorsan fordult a ceglédi kapu felé.   Szédületes iramban lódultak meg az ellentámadásra.   A magas, szőlőkaró lábú támadók olyan szépen lekörözték a Ceglédi védőket, hogy szinte öröm volt nézni odafentről a vendég szurkolóknak.    Vásáry és Csernák hiába futott lélekszaggatva, a két zöld-fekete mezes csatár méterekkel előttük rohantak.   S így ketten, egy kapus ellen szinte gyerekjáték volt megszerezni a egyenlítő gólt a hatvanötödik percben.   Ilyen megalázó gólt még soha nem kapott a Cegléd, ráadásul otthon.   A Balmazújváros szurkolótábora, még ha nem is üvöltözve, de talpra szökkenve tapssal ünnepelték csapatuk gólját. 

                       Restart Ceglédi VSE - Balmazújváros 1:1

   Már csak huszonöt percnyi játékidő maradt arra, hogy a Cegléd megszerezze a mindent eldöntő győztes gólját.   S persze ezzel együtt a szezon első győztes bajnoki mérkőzését.   Azonban a sok lébecolás, a sok értelmetlen kapuralövés, a helytelenül kialakított támadás, javarészt az energiáját csökkentette a hazai csapatnak.   Ellentétben azonban a Balmazújvárossal, akik az egyenlítés után, többször is kapura tudtak lőlni, s még ha el is találták, a kapus mindent ügyesen védett. 

   A mérkőzés vége felé, egyre nyugtalanabbá válltak a játékosok. Szabálytalanságok és lökdösődések száma is nőtt, amely később egy tucatnyi sikertelenül elvégzett szabadrúgást hozott.   Ám az agresszív megnyilvánulás és a sok sok kihagyott ziccer még jobban kivette a focistákból az energiát.   Már lassan a második félidő végezetéhez közeledtek, amikor váratlan pillanatban, a Balmazújvárosi kapus, egy szerencsétlenül kirúgott labdával veszélybe sodorta saját csapatát.

 Ekkor a tőle pár méterre álló Dávid s mellette pedig egy zöld-fekete mezes védő, szédületes iramban törtek előre a feléjük pattanó labdára.  Ha Dávid ér oda előtt, csupán annyi lesz a dolga, mint az első félidő végén Bencének: higgadtan átgurítani a kapus lábai között a labdát és meg is szerzi a győztes gólt.   Bencének összejött, neki is össze fog!

   Dávid nagyszerű gyorsaságának köszönhetően ügyesen lefutotta ellenfelét, így előbb csaphatott le a kapu előtt guruló labdára.   Gólt azonban ezután sem tudott szerezni.   A nagy lendület következtében, olyan magasan nyúlt lábfejével a labda alá, hogy azt felemelte egészen a kapu legfelső lécéig.    Gól nem született, azonban a labda hangosan koppanva a kapu lécén, s még távolabb visszavágódótt a pálya felé.

   Dávid szitkozódni kezdett a második sikertelen kísérletét követően.  Térdre rogyott s öklével a gyepet kezdte csapkodni.   Majd kifújta magát s talpra szökkent, amikor éppen abban a pillanatban süvített el a füle mellett patkó Máté bombalövése.   S tovább egyenesen a kapu felé, ahol védhetetlenül csapódott a kapu bal felső pipájába.

    Ezért a lövésért hiába is nyújtózkodott nagyot a kapus, esélye sem volt. Még csak az ujjai hegyével sem tudhatta volna elérni ezt az íves lövést.

 A Cegléd csapatkapitányának a győztes gólját követően a második félidő kilencvenkettedik percében, a bíró lefújta a mérkőzést. 

  A mérkőzés nem tartogatott hosszabbítást.

 A mindent eldöntő gól után, a játékvezető hármas sípszóval vetett véget a szezon első összecsapásának.  Az öltözőbe vonulás következtében, a vendég csapat játékosainak durcás szitkozódásai mellett, még elégedett hazai értékelést lehetett hallani.  Az öltözőben, Rónapi Péter elmondta, hogy a mai teljesítményükkel bebizonyították, hogy még a legnehezebb helyzetben is képesek összetartani s leküzdeni együtt a nehézségeket. Majd dicsőító szavai után hozzátette, hogy a mai napon, innentől kezdve, ne foglalkozzanak a focival, hanem menjenek hazak, zabáljanak be utána pedig huppanjanak le a TV elé, elvégre ilyen bravúros győzelem után, mindenki megérdemli a henyélést.

   Bence már lezuhanyzott s felöltözött, majd egyenként elköszönt minden csapattársától, - köztük még a forrófejű Dávidtól is, - aki azonban néhány mondat erejéig szóval tartotta a hátvédet.

 - Nézd, hülye voltam, nem kellett volna olyanokat mondani neked a félidőben! - csóválta jobbra-balra kopasz fejét. - Csak totál mérges voltam, mert nem passzoltál, pedig te is jól tudod, mennyire számít nekem a gól! De most hogy én sem passzoltam neked, sőt, több helyzetet is  kihagytam, így belátom, én sem vagyok jobb!

Bence mosolyogva legyintett.

 - Ilyen a foci! Rá se ránts!

 Dávid is megkönnyebbült látszólag.

 Mosolyt azonban korántsem tudott csalni az arcára, hiszen az már nem ő lenne.   Ha volt valami, amit mellőzni szeretett az életben, akkor az a mosolygás volt.   Nem illett ő hozzá, arcát csak feszítette és különben is úgy gondolta, mosolyogni csak a gyengék szoktak.

- Egyébként van benned valami! - húzta az ajkát Dávid, majd olyan figyelmesen körbepásztázta szemeivel, Bencét, mintha most látná őt életében először. - Még ha csak egy hátvéd is vagy, de sehol sem látni, egyik csapatban sem, olyan hátvédet, aki képes egyedül elvinni a labdát egészen az ellenfél kapujáig.   Nem tudom hogy olyankor mi jár a fejedben, de az biztos, ha te elhatározol valamit, akkor az úgy is történik! 

Bence ezúttal sem tudta túlvéleményezni Dávid szavait, amit nem csak egyedül a középpályástól, hanem mindazoktól, akiket eddigi életében ismert, ezzel a jellemzéssel számtalanszor szembesült már. 

 - Köszönöm, Dávid! - bólintott neki Bence. - Neked pedig bravúros megoldásaid vannak! Kész vagy bármelyik pillanatban felállni sz ellenféllel szembe, legyen az kettő vagy három játékos, de akkor sem riadsz vissza! Én pedig ezt értékelem!

- Tudod Bence, életem során többször is volt hogy félnem kellett - magyarázta keserű arccal Dávid. - Egyszer elhatároztam, hogy véget vetek ennek, s legyen ezek után bármi, sosem riadok vissza!

Bence mindent tudott a középpályás szomorú múltjáról. 

Elköszönés képpen végül kezet ráztak egymással.

  Jó volt így elvállni egy csapattárstól.