18. fejezet

Aznap este Cintia nem találta a helyét, és főleg akkor érezte úgy, hogy tennie kell valami egészen abnormálisat, mikor estefelé az anyja egy meghívót nyomott a kezébe, amit Clara vitt át nekik még délelőtt, mikor ő éppen Tomyval volt a tónál. Ez adta meg az utolsó lökést, és feltette a pontot az i-re. Minek várjon még? Hiszen Tomy valójában soha nem volt az övé, miért is gondolta, hogy most az lesz? Elege volt, és nem akart tovább a férfi szerelmére várni, mert ez alatt a pár nap alatt jobban kikészült, mint eddig valaha. Szabadságra vágyott, valakire, aki foglalkozik vele, akivel jól érzi magát. Valakire, akire nem kell várnia, és akinek csak ő a fontos.

Így, miután lezuhanyozott, majd magára vett egy igazán kihívó ujjatlan, áttetsző toppot és egy vékony hosszú szoknyát, és még az arcát is kisminkelte, elindult a bárba, hátha ott megtalálja a neki megfelelő társaságot. Más esetben bizonyára izgult volna, de most valahogy nem kapta el ez az érzés. Egyre csak az járt a fejében, hogy ideje tovább lépnie, és megtalálnia a saját boldogságát.

A bárba érve rendelt magának egy rumoskólát, majd az itallal a kezében az egyik üres boxhoz sétált. A lehető legkényelmesebben helyezkedett el, miközben végigpásztázta a szemét a helységen, hátha megtalálja azt, akit keres. De nagyjából negyed óra után kezdte azt hinni, hogy ez az estéje sem fog úgy összejönni, ahogy tervezte, és ismét pártában marad. Ezt semmiképp nem szerette volna, hiszen nem azért jött ide, hogy aztán hazamenve tovább keseregjen azon, hogy egyedül van. Elővette a mobilját, és határozottan nyomkodni kezdte rajta a billentyűket. Az ujjai gyorsan, és izgalommal szaladtak a betűk között, míg azok megformálták a küldendő üzenetet. Még egy-két gombnyomás, és immár hátradőlve, csak az eredményt kellett várnia.

Fél óra telt el, mikor a bár ajtajában megjelent Derek, mint valami megváltás. Cintia az alsó ajkába harapva zavartan nézte és várta, hogy a férfi is észrevegye őt. Mikor a tekintetük találkozott, az orvos határozottan a lány felé indult, majd odaérve hozzá, mosollyal a száján lehuppant mellé. – Szia!

– Szia! – Cintia olyan ideges volt már, hogy a hangja egy ponton elhalt, és meg kellett köszörülnie, hogy újra képes legyen megszólalni. – Örülök, hogy eljöttél.

– Hiszen hívtál. – A férfi előrehajolt, és úgy nézett vissza a lányra komolyan, mégis felettébb lágyan.

– Igen, de nem voltam biztos benne, hogy el is jössz, hiszen nem azért hívtalak, mert baj van.

– Nem elég baj az, hogy unatkozol? Nekem kötelességem azon is segíteni.

Cintia kezdett feloldódni ahogy a férfi szemeibe nézett és a válaszait hallgatta. Közben pedig próbálta visszaidézni magában az üzenetét. „A bárban vagyok, és rettentően unatkozom. Nem akarod elűzni ezt a pocsék érzést és idejönni?” Igen, egészen pontosan ezt írta. – És terved is van, hogyan segítesz? – Lassan felemelte a poharát, és ivott egy kortyot a hűs italból, majd érdeklődve várta a feleletet.

– Az attól függ, hogy te mit szeretnél, hogyan segítsek. Előttünk az egész éjszaka, csak mond, hogy mihez van kedved.

– Hm! Nem is tudom. Valami igazán rendkívülit szeretnék tenni, valami őrültséget, vagy nem is tudom.

A doki elmosolyodott. – Ha jól emlékszem, még adós vagy egy sztriptízzel. Az elég őrültség lenne?

Cintia csak ettől esett igazán zavarba., majd elmerengve az orvosra nézett. – Miért is ne? Hiszen most már szabad vagyok, és azt teszek, amit csak akarok. Nem kell tekintettel lennem senkire, mert nincs is senkim. – gondolta, de mondani csak annyit tudott, hogy: – Igen, az az lenne.

– Akkor?

– De hol? – kérdezte a lány tétován, és kissé kétségbeesetten pislogott körbe a helységben.

– Nálam? – Mikor Cintia erre rémülten ráemelte ragyogó tekintetét, Derek szája nevetőn megrándult – Ne aggódj, betartom a szabályt, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Rendben?

A lány bólintott, mire a férfi felállt és előrement, hogy gavallér módjára rendezze a számlát, majd kivezette Cintiát a helységből, egyenesen a kocsijához. Miután beszálltak, és a férfi indított, a lányt heves izgalom járta át. Még sosem csinált ilyet és ettől még erőteljesebben dobogott a szíve. Már-már a lélegzete is kezdett akadozni, mikor Derek leállította az autót egy emeletes ház előtt, és kedvesen kitessékelte a kocsiból. Cintia szó nélkül követte a férfit a bejárathoz, majd a lifthez is, és teljesen elbűvölte, hogy a doki valóban egyetlen ujjal sem ért hozzá, pedig a feszültséget, ami kettejük között vibrált, biztosan érezte. A lakásba érve, Derek felkapcsolta a villanyt, de Cintia azonnal oda is nyúlt és lekattintotta. Nem akarta, hogy a férfi mindent lásson, hiszen elég neki az a bizsergető félhomály, ami sokkal többet sejtetett, mint amit valójában a fény mutatna. És a doki hagyta is, hogy Cintia úgy tegyen, ahogy jólesik neki, mert nem ez számított, csupán csak a végeredmény.

Cintia azonban nem akart elsietni semmit, előbb szeretett volna kicsit körülnézni, hogy legalább azt tudja, hogy teljes bizonyossággal egyedül vannak. Látta Derek körvonalát az ajtó mellett és azt, hogy a férfi mérhetetlen türelemmel várakozik. Nem akart játszadozni vele, ezért zenét kért, majd miután a doki bekapcsolt egy gyönyörű, lassú számot, a lány lassan mozogni kezdett. Előbb csak félve, zavartan, majd ahogy egyre jobban belemerült, már sokkal felszabadultabban táncolt. Próbálta utánozni a sztriptíztáncosnőket, de jól tudta, még nagyon messze van az ő tudásuktól, bár nem is akart olyan lenni mint ők. Kezeit végigsimította a testén, és ahogy a derekához ért, lassan lecsúsztatta a szoknyáját magáról. A ruhadarab tehetetlenül zuhant a padlóra, amitől mindkettejük vére forrni kezdett. De ekkorra már Cintia a toppjától is megszabadult.

Derek teljes izgalommal figyelte a jelenetet, és kimondottan élvezte ezt az egyedi és csak neki szóló táncot. Elhatározta, hogy nem lesz rámenős, és türelemmel kivárja, míg a lány is akarni fogja őt. Ám amikor a melltartó is lecsúszott Cintia testén, már nem bírta tovább, és lassan odaballagott egészen a lány elé, és ujjaival végigsimított a selymes karokon. – Mi lenne, ha megszegném a szabályt? Haragudnál érte?

A kellemes félhomály rájuk borult, Cintia mégis úgy érezte, a doki mindent lát. És itt nem csak a testéről volt szó, hanem a lelke legmélyebb bugyrai sem rejthetnek előle titkokat. Igen, akarta őt, legalábbis akkor úgy hitte, hiszen az izgalma már a tetőfokára hágott. És amint a férfi hozzáért, szinte beleomlott az erős karjaiba. Hagyta, hogy Derek előbb lágyan hozzáértesse száját az ajkaihoz, majd egyre szenvedélyesebben megcsókolja. Még akkor sem hátrált meg, mikor érezte az ujjak simítását a hátán, a derekán, a fenekén. Ám amint a férfi kezei elérték a melle vonalát, összerezzent. Maga sem értette, de hirtelen olyan élesen jelent meg előtte Tomy arca, hogy szinte belehasadt a szíve. – Ne! Ne! – próbált kiszabadulni a szorításból, majd meghátrálva a holmijaiért nyúlt. Bár a sötétben alig látott, azért csak sikerült magára kapkodnia a topját és a szoknyáját. Csak a melltartóját nem találta sehol, de már inkább nem is foglalkozott vele, csak a menekülési útvonalat kereste. Riadtan nyúlt a kilincs után, és már szinte el is érte, mikor Derek megragadta a karját és megállította.

– Hé, hé, hé! Állj csak meg! Nem engedem, hogy most csak úgy itt hagyj! Ez nem fer!

Cintia első felindultságában megrémült, hiszen a férfi hangja nagyon is határozottan csengett, mintha be akarná fejezni, amit az imént elkezdtek, de bízott az emberismeretében, és abban, hogy Derek jó ember.

– Ne haragudj, de én ezt nem... nekem ez nem megy.

– Oké! De akkor sem menekülhetsz el csak így! – a férfi odanyúlt a lámpakapcsolóhoz és felkattintotta, így fényárba borult az egész helység. A lány ettől még jobban megriadt, és a zavara is felfokozódott. Ezt látva pedig a doki halványan elnevette magát. – Ne félj! Nem harapok! Csak nem akarom, hogy így menj el. Sajnálom, pedig megígértem, hogy nem nyúlok hozzád. Nem akartalak bántani.

– Nem bántottál, csak... nekem ez nem megy.

– A barátod miatt?

Cintia mélyet sóhajtott, majd lehajtotta a fejét. – Igen, miatta. De nem a barátom, legalábbis nem úgy.

– Igen, menyasszonya van. – nyugtázta a doki, majd elengedte a lányt – Nem akarsz beszélni róla? Szívesen meghallgatlak.

– De miért?

Derek megvonta a vállát. – Nem tudom. Biztosan szakmai ártalom. De lehet, hogy csak szeretném ha maradnál még.

Egy mély sóhaj szakadt fel Cintiából és a szavaktól fel is engedett kicsit. Nem is értette, miért ódzkodik annyira, hiszen Derek egy csodálatos ember. – Minden beteged hozzátartozóját így marasztalnád?

– Na nem! – a férfi jóízűen felnevetett – Tudod te, hogy hányféle embert látok naponta? Dehogy marasztalnám őket.

– És engem miért?

A férfi elgondolkodott egy darabig, de nem felelt. Helyette inkább Tomy felől érdeklődött, hogy mi is az a probléma, ami ennyire bántja a lányt. És nem is kellett sokat faggatnia, mert Cintia elmondta mindazt, ami a szívét nyomta. Kezdve azzal, hogy Clara váratlanul beállított és közölte, hogy szombaton esküvő, és persze hozzátéve azt is, hogyha még ez nem lenne elég, a nő még terhes is. Ecsetelte azt is, hogy ezek után persze Tomy nem ellenkezhet a házasság ellen. Hogyan is tehetné? Hiszen apa lesz. De az már kínzásnak számít, hogy Clara őt akarja első koszorúslányának.

– Hogy mit? – még Derek szája is tátva maradt egy pillanatra a hírtől. – Nem elég ennyi? Még koszorúslánynak is? Nem semmi egy nő.

– Nem, nem semmi. Jaj, Derek! Én nem akarok elmenni! Nem hiszem, hogy kibírnám egyedül. Lehet, hogy ott esnék össze. Minek ez? Miért nem mennek csak úgy el, és élik a világukat nélkülem. Minek kellek én ahhoz, hogy kimondják az igent? – Cintia sóhajtva a kanapéhoz sétált és tehetetlenül lehuppant rá. – Ez már kínzás!

– Igen, szerintem is az. – a férfi leült a lány mellé, és előrehajolva, kezeit a térdére helyezte – De mi van ha ártatlan kérés volt. Hiszen Tomy a barátod, lehet, hogy a csaj azt hiszi, hogy mindkettőtökkel jót tesz így.

A lány elgondolkodva nézett a dokira, majd érdektelenül vállat vont. – Nem érdekel. Csak az foglalkoztat, hogy biztosan rosszul leszek az esküvőn. Végig kell néznem ahogy összeházasodnak, pedig ezt nem akarom.

– Mikor lesz? Szombaton? Ha ennyire zavar a dolog, szívesen elkísérlek. Akkor ha épp összeesel, meg is gyógyíthatlak.

Derek ezt a megjegyzést humorosnak szánta, de a lány nem nevetett, csak meredten bámulta a férfit.

– Bolond vagy! Ezt nem kérhetem tőled!

– Nem kérted, én ajánlottam.

– De miért? Miért tennéd ezt?

– Mondjuk úgy, hogy rám fér a kikapcsolódás, és mivel Tomy a betegem is, te pedig nem bírnád ki egyedül, talán jobb ha ott vagyok. Elég trauma lesz mindkettőtöknek ez a lagzi.

Különös érzés volt, de Cintia nem tudott ellenkezni. Derek a lényegre tapintott, amit nem volt képes vitatni. Bár a kérdés, hogy mi az igazi ok, még ott lebegett benne, de nem firtatta, mert jobbnak látta, ha csendben marad. Így csak bólintott egyet, és önkéntelenül odahajolva a férfihez egy hálás puszit nyomott az arcára.