Bíró György

Az öregember

1

Hajnali 4:30 perc. Megszólal az ébresztő órád a telefonodon. Az álmod szertefoszlik, majd hirtelen magadhoz térsz a hipnotikus álomvilágból. Nagyon jól tudod, hogy alig negyed óra múlva kelni kell és menned kell dolgozni.

Miután kirángattad magad az ágyból, felöltözöl, majd iszol egy jó erős kávét a konyhában.

Elszívsz utána egy finom cigarettát. Közben még félig öntudatlanul, merengsz arról, hogy mit álmodtál (persze csak ha emlékszel), az előtted álló napon, vagy idegbeteggé válsz, míg eloszlatod magadban a haragot, amit a fáradtság okoz.

Pár percre még indulás előtt, belehuppansz az előszobában található fotelba, és közben érzed, hogy egyre jobban visszatér beléd az élet.

5:18 perc. Kilépsz a kapun és elindulsz végig az utcátokon. Lépteid még bizonytalanok, alig tudsz néha koordinálni.

Kb. 8 perc séta után, megpillantasz valamit, vagy valakit az utca végén. Mikor közelebb érsz látod, hogy egy öregember, aki kurva lassan sétál, tényleg kurva lassan, szinte már tyúklépésben. Befordul az utca végénél balra. Pár csoszogás után, hirtelen megáll.

Fejét nagyon lassan feléd kezdi fordítani. Ahogy megpillantod az arcát, na de a szemét, (ATYAÚRISTEN A SZEMÉT), jéghideg félelem suhan át az egész testeden, végig a gerinceden, egészen a lábujjaidig. Száján szinte már robotszerűen hatalmas vigyor, fogai szinte világítanak a sötétségben. Szemei hófehérek, akár az albínóknak.

Hatalmasra nyitott, fehér szemek. És vigyorog, végig vigyorog és közben  téged néz.

Szemeidet nem tudod levenni az arcáról, de erőt veszel magadon és továbbsétálsz.

Befordulsz az ellenkező irányba. Egy utolsót még hátrapillantasz, de mikor ismét meglátod az arcát nem hiszel a szemednek. Az öreg feje hátra csavarodva, a háta felé fordult teljes 180 fokban és úgy néz tovább, még mindig ugyanazzal a vigyorral és fehér szemeivel. Megállsz, hátha csak képzeled a dolgot, de nem. Rémült tekintettel bámulod, és közben azon töprengesz, hogy mi ez, csak álmodom az egészet, vagy tényleg valóság. Érzed, hogy izzadni kezdesz.

Veszel egy mély levegőt, majd nyugodtan kifújod. Elfordítod a fejedet és tovább mész.

Mi lehet ez a valami és mit akarhat tőlem?– kérdezed magadtól, közben végig érzed a tarkódon a bácsika szúrós, félelmetes tekintetét.

Durván 100méter séta után, trappolás hangokat hallasz magad mögött, amik egyre hangosabbak. Ismét megállsz és hátranézel. Miután megfordultál, a jeges félelem még erőteljesebben végigszalad a testeden, amihez kisebb bénulás is társul, mivel az öregember széttárt karokkal szalad egyenesen feléd. Szemei fehérlenek a sötétségben.

Ez nem lehet igaz, mondod magadban. Megpróbálsz elfutni, de a lábaid nem engedelmeskednek, csak egy helyben állsz, közben lebénulsz a rémülettől.

Az öreg egyre közelebb ér hozzád. Ökölbe felemeled a kezeidet.

20méter. 15méter. 10méter. Egyre közelebb ér hozzád, és mire felkészülnél, hogy megvédd magad, előtted 2méterrel hirtelen a semmivé válik egyenlővé az öreg. Rémületedben felüvöltesz egy hangosat, és körbe-körbe forogsz, hogy hová tűnhetett.

A kurva életbe – mondod hangosan és tovább keresed. Érzed, hogy egész testedben remegsz.

Pfff, csak képzelted az egészet, ne törődj vele, nem is láttál semmit – próbálod győzködni magadat, több-kevesebb sikerrel.

A lábaidba érzed, hogy lassan visszatér az élet. Újra útnak eredsz, ezúttal sokkal lassabban. Rágyújtasz egy stressz oldó cigire. Az utca végén egy 90 fokos kanyarban balra befordulsz. Felnézel az útról, hogy felmérd magad előtt az utat, hogy látsz-e valakit, és igen.

- Ilyen nincs – mondod hangosan. Messze a távolban ismét meg pillantod az öreget, feléd szalad, csak ezúttal sokkal messzebbről, de tisztán kivehető a sötétségben, mivel ugyanúgy, széttárt karokkal fut. Lábaid ismét lebénulnak. Se előre, se hátra nem tudsz mozdulni. Észreveszed a távolban a két fehérlő szempárt.

Érzed, hogy végtagjaid teljesen kihűltek. A jeges félelemtől még jobban izzadni és reszketni kezdesz. Ismét egyre közelebb ér hozzád. Alakja egyre nagyobb és jobban kivehetővé válik.

Száján ugyanazt a hatalmas vigyort látod és azokat a reflektorként világító fehér szemeket Alig pár másodperc alatt ér oda hozzád, de te nagyon soknak, több órának érzed. Kb. ennyi idő alatt épülnek fel a piramisok. 20méter. 10méter. 5méter. 1méter. Az utolsó kép a fejedben az öreg arca, semmi más.

2

Hirtelen némaság és sötétség vesz körül, mint aki egyszerre vakult és süketült meg. Semmit se látsz, csak sötétséget. Lassan kinyitod a szemeidet. Szinte hihetetlennek tűnik, de mindent vörös színűnek látsz. Érzed, hogy kiszállt belőled minden érzelem, minden, amit eddig szerettél, vagy gyűlöltél. Mint amikor súlyos agysérülést szenved valaki, egy baleset következtében és nem emlékszik semmire, miután felépül. Az egyetlen dolog, ami eszedbe jut és amit az öreg egy rákos daganatként szándékosan az agyadba ültetett, a halál.

Lassan tovább indulsz. Nem érted mi folyik körülötted. Mindent újnak találsz, mint egy kisgyerek aki ismeretlen és még felfedezetlen vidékre téved.

Befordulsz a következő sarkon. Egy viszonylag fiatal nő jön veled szembe. A feje fölött valami aranyszínű dolgot pillantasz meg. Amint közelebb ér, már jobban kivehető. A nevét látod a feje fölött lebegni, alatta pedig számokat. Egész pontosan: 19800-at. Agyad rögtön átdolgozza a számot. Még 55 éve van hátra, ami 19800 nap. Elmegy melletted. Tovább sétálva elérsz egy zebrához. Megállsz. Kizökkenve az elkeseredett és meglepett gondolkodásból megpillantasz egy fiatal férfit.  Az ő nevét és élettartamát is tisztán látod, azonban az övé nagyon gyorsan fogy. Pár másodperc alatt 15050-ről 0-ra csökken. A férfi körbenézés nélkül elkezd az épp beérkező buszhoz szaladni, át egyenesen az úton. Szinte a semmiből, megjelenik egy nagy disznó terepjáró, ami telibe csapja a férfit. Az rápattan a szélvédőre, majd pár bukfencet követve a levegőben, fejjel lefelé érkezik az aszfaltra. Hatalmas és iszonyatos  reccsenést hallasz amikor eltörik a nyaka és a gerince. Nagy vértócsa lesz körülötte. Feje lehetetlen szögben áll, de nem csak a feje, szinte egész teste.  Úgy néz ki mint egy kifacsart rongy darab. Szemedet nem veszed le az arcáról. Ekkor észreveszed, hogy lassan homályosodik a neve, majd végleg eltűnik. Meghalt. Isten tervez, ember végez.

A kocsi sofőrje kiszáll és gyorsan odaszalad a tetemhez. Miután végigmérte, félrefordul és hány egy emberi adagot. Sokan odaszaladnak, hogy megtudják mi történt.

Átmész a zebrán és a túloldalon lévő buszmegállóba állsz. Alig 5 perc múlva meg is érkezik a busz, közben lassan kezdesz mindent normálisan, nem vörös színben látni. Felszállsz rá. Szerencsére nincsenek sokan rajta. Mielőtt leülnél, egy futó tekintettel megnézed az utasokat. Megtorpansz. Mindegyik téged bámul, ugyanazzal a vigyorral a képükön és ugyanolyan fehér szemekkel, mint amilyen az öregnek is volt. Torkod hirtelen összeszorul. Lenézel a sofőrre. Ő is ugyanúgy mered rád, akár a többi utas, undorító szemeit mélyen a tiédbe fúrja– A bérletét legyen szíves – mondja nagy vigyorral a pofáján.. Remegő kézzel bemutatod neki. Visszanézel az utasokra, majd gyorsan ismét a sofőrre, közben pislogsz párat, mint akinek valami a szemébe ment. Kezedből kiejted a bérletet. Lehajolsz érte, mire ismét kiegyenesedsz mindenki normális. Valaki olvas, valaki alszik és valaki csak bámul kifelé az ablakon. Magadba szívsz egy hatalmas adag levegőt, majd lassan kifújod, közben megrázod fejedet. A legelső ülés ami akár az anyósülés is lehetne szabad, így gyorsan lebaszod magad oda. A 30 perces úton végig csak meredsz kifelé az ablakon. Néha felpillantasz a sofőr visszapillantó tükrébe, amivel az utasteret tudja végignézni, hogy megbizonyosodj, minden a legnagyobb rendben van.

 Gondolataid mindig ugyanarra a témára terelődnek vissza. Az öregemberre és arra a rohadt halálra, amitől szinte minden élet és lélek erő kiszáll belőled. Villámként suhan át az agyadon, a metró képe. Szemeid kikerekednek és magába szippant egy újabb hallucináció A sínek között állsz az alagútban. Sötét van, nagyon sötét. Ekkor megpillantasz két lámpát, amik épp egy kanyarból tűnnek elő, alig 50 méterre előtted. Egy metró nagyon gyorsan száguld feléd és közben dudál. A huzattól amit kelt és az erős fénytől szemeiddel hunyorogni kezdesz.

Mielőtt elcsapna egy eget rengetőt üvöltesz, amit még az istenek is hallanak. Hirtelen visszatérsz a valóságba. Még mindig a buszon ülsz, észreveszed, hogy lábaid kegyetlenül remegnek (örülj, hogy csak remegnek, és nem szartál bele egyenesen a gatyádba)

Mi történik velem? Nem én ezt nem akarom – mondod halkan. Ekkor erős fejfájásod támad, kezedet a homlokodra, ujjaidat pedig a halántékodra szorítod, fogaidat összepréseled. Becsukod a szemeidet. Bevillannak az öregember szemei. Áramütés szerűen fut át agyadon egy újabb fájdalomhullám. Fájdalmadban felordítasz, amire páran rád fordítják tekintetüket majd vissza. Ismét villanás, az öreg szeme, de most tovább látod. Fejed egyre jobban fáj, kezdesz eltompulni, füleid csengeni kezdenek. Kezded elveszíteni magad körül a világot.

Rosszul vagy, agyad majd szétrobban. Újabb látomás szív magába. Egy 10emeletes ház tetejéről zuhansz lefelé, közben üvöltesz. Alig 3 másodperc alatt leérsz a földre. Mielőtt becsapódnál, gyorsan becsukod a szemed. Teleportálás szerűen visszazökkensz a valóságba. Gyorsan kapkodni kezded a levegőt, mint aki sokáig a víz alatt volt.

Mély lélegzeteket veszel, jó mélyeket. Kezdesz észhez térni. Érzed, hogy szakad rólad a víz.

Szemeidet kinyitod, kezdesz újra erőre kapni. Még egy ilyen és falnak megyek – mondod magadnak.

Egyre nyomottabb és tompább hangulat kezd rajtad eluralkodni, elmédben zavarodottságot és félelmet érzel egyszerre. Halántékodban akkora a feszítő érzés, mintha kalapáccsal rácsaptak volna teljes erőből.

-Szedd össze magad hallod! A kurva isten faszát, szedd össze magad! – mondod magadnak, hogy egy kis erőt szerezz.

A horizonton mindeközben kezd feljönni a nap, a homályt lassan felváltja a világosság.

3

Beérkezik a busz a végállomásra. Erőtlenül leszállsz a többi utassal együtt. Rágyújtasz egy cigarettára, majd félreállsz egy betonkerítés mellé. Nagyokat szívsz bele, remélve, hogy rendbe jössz tőle. A beérkező többi buszról leszállva, nagy tömegek indulnak meg a metróállomás felé. Eldobod a cigit, és besorolsz a tömegbe. Lassan haladtok, mert valakik a lépcsőn elől mindig szarakodnak. Végre leérsz az állomásra. Pár méter séta után észreveszed, hogy minden lassulni kezd körülötted, majd megáll. Mindezt olyan hang követte, mint amikor egy zeneszámot lassítani kezdünk. Minden hang eltompul, elmélyül és ekkor hirtelen egy éles és hangos sípolást hallva minden elnémul és megdermed, mint amikor megállítunk egy filmet. Furcsa mód, te tovább tudsz mozogni.

Szemeid ide-oda járnak, fogalmad sincs, hogy mi történik. Ekkor a metróállomás másik végénél veled egy vonalban, az emberek mögül előbújva a tömegben észreveszel egy nagyon magas fekete csuklyás alakot.  Hirtelen megtorpansz. Fázni kezdesz, nagyon fázni. Télen érzel ilyen hideget mikor -13 fok van odakint és nagyon fúj a szél. Érzed, hogy egész testedet átjárja, végig a gerinceden.

Arcát nem látod, mivel a csuklya teljes sötétségbe borítja. Ekkor hirtelen felemeli kezét és rád mutat. Egyenesen rád.

- Atyaiúristen ez mi? – kérdezed magadtól hangosan. Ekkor egy gyors hirtelen mozdulattal, beugrasz az állomáson található bódé mögé. Hátadat nekitámasztod a falának, közben erősen és mélyen ki-be fújod a levegőt. Nagyon félni kezdesz, szinte már remegsz annyira. Erőt merítesz és fél szemeddel kilesel a sarkon. (hülye vagy bazdmeg?)

A lényt kb fele távolsággal közelebb látod, mint ahol az előbb volt és még mindig rád mutat, közben hörgő hangot ad ki, ami egyre erősödik, nagyon hangos halálhörgéssé változva.

Felüvöltesz és visszarántod a fejed a fal mögé. Egyre gyorsabban és mélyebben veszed a levegőt. Szíved majd kiszakad a helyéről, olyan gyorsan ver. Ekkor hirtelen balra fordítod a fejedet és szinte a semmiből előtűnve meglátod magad mellett a lényt. Teljes tüdődből felordítasz. Hirtelen megragadja a torkodat, majd a levegőbe emel.

Arcát még mindig nem, látod, az űrben lehet ilyen sötét, mint amilyen a csuklyája alatt van.

A homályban észreveszel két vöröslő szempárt amik szinte lángolnak annyira vörösek, hirtelen kinyílnak. Az ég beborul és homály borul a környékre.

Minden erőd kezd elhagyni, kezd magába szippantani a sötétség, mint egy örvény. Másik kezét a mellkasod elé helyezi alig 10 centire. Tenyerében vérvörös űr jelenik meg, ami nőni kezd. Fájdalmadban kínkeservesen üvölteni kezdesz. Úgy érzed mintha egész testedet tűzbe hajították volna, mint akit élve elégetnek. A vörös űr, fekete füstöt szippant ki a testedből, (mint amikor gumit égetünk)közben te meg csak ordítasz teli torokból. Valahol a távolból egy erős, mély férfihangot hallasz nagyon hosszan NE-t ordítani. (az öregember) A lény tenyerén bezárul az űr, bal kezét leengedi. Hirtelen először maga felé húz, majd egy hatalmas lökéssel szinte elhajít magától és belezuhansz a homályba. Hatalmas mennydörgéseket hallasz magad körül, közben zuhansz bele a semmibe, körülötted iszonyatos lelket látsz mindenhol. Csak zuhansz és zuhansz, ekkor egy hirtelen fehér villanás elnyel.

Felriadsz az ágyadban és felülsz. Szakad rólad a víz. Testedben alig van élet. Körbenézel,  rá jössz, hogy a  saját szobádban vagy. Mélyen veszed a levegőt.

Ránézel az órára. 4óra 21perc. 9perc múlva kelned kell és menned kell dolgozni.