Az idősödő matróz hezitált egy kicsit, míg összeszedte a gondolatait. Visszagondolt arra az eseményre, a támadásra, a holtakra… testét elhagyta az erő, kénytelen volt testét az ágy melletti széken megpihenteti. Már előre megtervezte, hogy hogyan fogja elmondani, volt ideje, de tudata most mégsem találta a rendes szavakat.

     - Elvitték őket…

     Csend telepedett le a szobára, mindkét férfi próbálta feldolgozni a hirtelen történő eseményeket.

     - Kik? – kérdezte halkan Norbert, félve a választól. Maverick tekintetét kereste, de az idős matróz nem mert a szemébe nézni. Megígérte, hogy vigyázni fog Ágnesre, de ezt a látszólag egyszerű feladatot sem volt képes teljesíteni.

     - A Halál! – nyögte ki végül a kapitány nagy nehezen. A fejéhez kapott, elméjében rendszertelenül törtek a felszínre a halovány emlékképek. – Felsétáltunk a hajóra, majd lepihentem, hogy bepótoljam az előző álmatlan éjszakámat. Felkértem Zsoltot, hogy tartsa szemmel Ágnest, míg én erőt gyűjtök, s aztán egy-két óra kezdeti alvás után újból átvettem volna a feladatot. Minden békésen indult… - mély levegőt vett. - Egy hosszas sikolyra ébredtem, de a hang annyira eltorzult a fájdalomtól és a kíntól, hogy nem tudtam kivenni, kitől is eredt. Homály volt, természetellenes füst járta körül a hajót, mely a fedélzet alatt mindenkit fojtogatni kezdett. A többiekkel együtt a fedélzet felé siettem, sebesen, ahogy tudtam, igyekeztem menekülni az ártó levegő elől. Ekkor láttam meg őket, a hajójukkal együtt. Háború dúlt odakint, felfordulás, egy kíméletlen csatatér kellős közepén találtam magamat! Körbenéztem, a matrózok kétségbeesetten próbálták visszaverni a támadókat, de képtelenek voltak felvenni a harcot a ködben hangtalanul meglapuló ellenféllel. Első gondolatom az volt, hogy megtaláljam a fiatalokat, viszont a nagy felhajtásban nem akadtam rájuk. Nem akadt más választásom, harcolnom kellett, remélve, hogy a küzdelem során megtalálom őket. Egy árva kard hevert a lábam mellett, hezitálás nélkül felvettem, úgy indultam el a védők megsegítésére. – hümmögött egyet, majd egy fájdalmas mosollyal Norbertre nézett. – Ironikus, hogy egy fegyver, mely az élet kioltására lett tervezve, a holtak ellen már mit sem ér. A penge belekap a csontba, esetleg le is hasít egy darabot, de ezek nem érzik meg! – Hangjában heves undor kapott lángra, olyan mély gyűlölet, melyet eddig még nem érzett. - A kard csupán egy dologra volt jó, kitolni a várható élettartalmadat pár perccel, megóvni magad egy-két beérkező csapástól. Semmi több!

Tudod mi volt a legmegalázóbb? – kérdezte immár megtörten a vele szemben ülő férfit, ki egész eddig remegő tekintettel hallgatta a történetet. – Fegyvertelenek voltak! – csuklott el a hangja a kapitánynak.

     Norbert lesütötte a szemét, nagyon jól tudta, hogy mi módon harcolnak ezek a szörnyetegek, és hogy ezzel milyen mentális félelmet keltenek. Vargas jól ismeri az emberi létet, tudja, hogy bármilyen erős is legyen az ellenfél, az elme mindig a legsebezhetőbb célpont marad.

     -  Még csak túlerőben sem voltak! Talán ha háromszor többen voltunk náluk… legalábbis az elején így volt. Hullottunk mint a legyek, nem küzdelem volt ez, hanem mészárszék, kivégzés! Menekülésre fogsz egyet, az elbújik a ködben, míg egy másik rád ugrik a kötélzetről. Mindenhol ott voltak! Aki szerencsés volt, azt azonnal megölték, a többséget viszont egyszerűen elfogták és a hajójukra cipelték. Csupán futólag néztem arra, de láttam, amint Ágnest és Zsoltot is elvonszolják… - csupán a fejét rázta, továbbra is az a gondolat gyötörte, hogy képtelen volt megvédeni őket.

     Norbert nyelt egy nagyot, igyekezett megőrizni a hidegvérét. Gondolkodni kezdett, elővett mindent, amit Vargasról eddig tud, hogy mihamarabb képes legyen előállni egy elmélettel, amely megmagyarázza ezt a támadást. Az ereklye kellett neki, ez evidens, de minek ahhoz foglyokat ejteni? Ez nem vallott rá. Az úti cél viszont Sárkányfészek volt, efelől kétsége sem támadt. Húga is bizonyára útban van oda…

     - És te? – szólalt végül fel Norbert, miután újból végignézett a megtépázott testen. – Veled mi történt? Hogy kerültél ide?

     A kapitány arcára újból mosoly ült. Semmi dühe nem volt már, hogy bírálni tudja ezt a nevetséges helyzetet.

     - Vicces, hogy az emberekből mi mindent ki nem hoz a babona. Mikor már minden veszni látszott, visszavonultunk a hajó tatjához. Csend volt, de tudtuk, hogy figyelnek minket. Valamelyik ember felfigyelt rám, és eszébe jutott, hogy együtt szálltam fel Ágnessel. Elkezdett üvöltözni, hogy a lány miatt van ez az egész „égi büntetés”, hogy egy boszorkány, aki a sikolyával hívta életre a holtakat. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ezek után rólam mit gondolt. A bagázs persze a keserű helyzetben mellé állt, majd a pillanatnyi békét kihasználva mind rám támadtak, remélve, hogy ezzel elűzhetik a fejük fölül az átkot és megmenekülhetnek. Természetesen az ő kezükben már nem láng volt, hanem kard, ami mondanom sem kell, kicsi éles – nevetett újból az emberi együgyűségen, s végignézett saját, vágásokkal borított testén. – Nem tudom hogyan, de sikerült az egyiküknek meglepnie hátulról, majd valamit nekem dobtak, ami a hullámok miatt alapból instabil hajót tekintve sikeresen átlökött a korláton. Egy halászbárkán tértem magamhoz, majd annak legénysége volt olyan kedves, hogy visszahozzon Kirinre. – Erről az utolsó gondolatról eszébe is jutott a cél, ami érdekében eredetileg visszaérkezett. – Azonnal meg kell találnunk őket! Még talán nem késő a nyomukra bukkanni! – kiáltotta, majd felpattant az ágyról.

     Norbert azonnal visszalökte a legyengült férfit, ki értetlenül nézett fel rá.

     Nem mész te most sehova! – Hangja bíráló volt, parancsoló. Maverick kíméletlen szavai nemrég megmentették az ő lelkét, mely oly régen a tehetetlen sötétségbe merült, itt volt az idő, hogy ezt most viszonozza. – Innentől ez már a mi küzdelmünk, bízd ránk a dolgot, elintézzük!

     A kapitány ellenkezni akart, de a férfi újból leintette.

     - Lefekszel, végre kipihened a fáradalmakat, majd reggel kicsit összeszeded magadat és jelentkezel nálam! – sorolta hevesen a férfi teendőit.

     - Mit tervezel? – kérdezte gyanakodóan a kapitány.

     - Összeállítjuk a saját seregünket! – válaszolta szinte azonnal. – Mihamarabb csapást mérünk Sárkányfészekre!