- Oké – válaszolta összezavarodottan Ágnes, hisz mind ott voltak, látták és hallották, hogy mi történt. Miért kell neki elmesélnie most? – Meglőtted Zsoltot!

     A kapitány ledöbbenten állt fel a székéről. Arcára félelem ült, aggódás és puszta zavar.

     - Ágnes! Mégis mi- tört elő belőle, de mondandója Norbert könnyed kacajára félbeszakadt.

     - Úgy van! – bólintott mosolyogva. – Bolond egy lövés volt, nem?

     Ágnes gyanakvóan nézett egy darabig, majd belőle is előtört a nevetés.

     - Szerintem Zsolt nem találta annyira viccesnek!

     - Részletkérdés… - forgatta körbe szemeit bátyja. – Ha már itt tartunk, behoznád a hátsó kertből a pisztolykészletet? – kérte Ágnest egy újabb ártatlan mosollyal. - Sajnos odakint maradt az egész felszerelés, pedig újra kéne tölteni őket!

     A lány elfogadta a kihívást, nem tartotta nehéz feladatnak. Legalább látni fogja, hogyan kell megtölteni őket. Felkelt az asztaltól, majd miután Norbert előre megköszönte a szívességet, elhagyta a konyhát, hogy teljesítse bátyja kívánságát. Szótlanul nézték a távolodó alakot, ahogyan az elhagyta az épületet.

     - A pokolba! – kiáltott fel mérgében Norbert, miután Ágnes hallótávolságon kívül volt már, s teljes erejéből az asztalra csapott az öklével.

     A kapitány odébb ugrott ijedtében.

     - Elmagyaráznád, hogy mi volt ez a színjáték? – vonta kérdőre, miután magához tért a pillanatnyi sokkból.

     - Nála van az ereklye! – Norbert hangja továbbra is szította a dühöt, mely most tetőzött a lelkében.

     - Mi?! – hüledezett a férfi. – Mégis honnan ez a feltételezés?

     - Gondolkozz már! Mit mondtam neked arról a tárgyról!?

     - Valami olyasmi kifejezést használtál, hogy „érzelem vámpír” – felelte zavarodottan a kapitány. Még soha nem látta ilyennek a férfit, mondhatni megrémült tőle.

     - Pontosan! A használója negatív érzelmeivel táplálkozik! Miket felejt el folyton Ágnes?

     Az idős matróz elhallgatott, visszaemlékezett az eddigi esetekre, majd lehajtotta a fejét.

     - Mindent, amit legszívesebben meg nem történtnek nyilvánítana… - válaszolta legyőzötten. Hangja halk volt, elcsuklott, benne is kezdett gyűlni a düh.

     - Először hallucinációkkal próbálta fedni az igazságot, majd rémálmokkal kísértette, most pedig már magát a memóriáját manipulálja!

     - Mégis mi értelme van ennek?

     - Muszáj valamivel kitölteni az üresen maradt helyet… - gondolkodott el Norbert. - Ha kiiszol egy poharat, azt újra kell tölteni. Az ereklye is ezt csinálja! Elszív mindent, ami bántja őt, majd a keletkező űrt kedves emlékekkel helyettesíti, hogy ne tűnjön fel neki – szünetet tartott, hogy Maverick felfogja a súlyos helyzetet, de látta az arcán, hogy az imént elhangzottak nem igazán győzték meg a probléma veszélyéről. - Ez mind szép és jó, hisz ki ne akarná elfelejteni a rosszat egy csettintésre, de a baj az, hogy az a parazita fejlődik! Ha nem vesszük el tőle gyorsan, akkor átveheti felette a teljes irányítást, s mi örökre elveszítjük Ágnest!

     A kapitányt ágyúlövésként érték az utolsó szavak.  Hogy érti, hogy „elveszítik”? Öklei összeszorultak, dühös volt magára, amiért ő nem figyelt fel a jelekre. Megfogadta, hogy megvédi a lányt, erre ha igaz, amit Norbert mond, akkor Ágnes most nagyobb veszélyben van, mint valaha is lesz.

     - Hát akkor vegyük el tőle! – jött a naiv ötlet a kapitánytól. – Ha már nem lesz a közelében, akkor nem tudja befolyásolni, vagy igen?

     - Nem, ez jó megoldás lenne, de félek, hogy még ha tudnánk, hogy hogyan is néz ki, akkor sem lenne olyan könnyű megszerezni…

     - Miért?

     - Az a valami él, Maverick! – emelkedett fel ismét Norbert hangereje. – Ha rájön, hogy keressük, akkor mindent meg fog tenni, hogy hátrál…tasson… minket… - A férfi torkában lassan megakadt a szó, ahogy felidézte a kelletlen emléket. Összeállt neki a kép a történésekről, de a megoldástól elszörnyelte magát. A kapitány összeráncolt szemöldökkel nézte Norbert felettébb aggasztó arckifejezését. – Te jó ég! – kapott a homlokához, majd erőtlenül leült a helyére. – Ő tette! Vagyis nem ő, hanem ő!

     - Érhetőbben? – kérte a kapitány.

     - Sárkányfészken a lakás elpusztulása valóban nem Vargas  műve volt, hanem Ágnes tette! – magyarázta kiborulásának okát Norbert. Maverick hitetlenül fogadta az ötlet puszta gondolatát is, így a férfi folytatta. – Az ereklye rájött, hogy utána kutatunk az irattárban, ezért amikor végül egyedül volt, megragadta az első alkalmat, hogy pontot tegyen a nyomozás végére, hogy továbbra is észrevétlenül szívja Ágnes életenergiáit!

     - Ez bolondság! – védte a lányt a kapitány. – A saját szemeimmel láttam a lángokat! Nem volt semmi eszköze olyan méretű pusztítást előidézni, még akkor se, ha ez a valami képes irányítani őt!

     - Emlékszel a sebre a karján? A friss vérre és a szabályos, tiszta vágásra?

     A férfi elmerült egy pillanatra az utalásban.

     - Csak nem fekete mágiára célzol? – Norbert rábólintott a képtelen feltételezésre, így folytatta. – Képes lenne rá egyáltalán?

     - Ő nem, de az a parazita igen. Elvégre a mágiája miatt keresi Vargas is. Ha próbálkozni merünk valamivel, akkor hasonló tettre számíthatunk…

     - Akkor mégis mit tegyünk? – kérdezte kétségbeesetten a kapitány. Az összes lehetséges út látszólag le volt zárva előttük, így egyenlőre reménytelennek érezte a helyzetet. Egyedül Norbert tudására számíthatott a témában.

     - Maradunk a terv mellett… Elviszitek Magányfa Lagúnára! Én addig itthon szétszedek mindent, remélve, hogy találok valamit, ami nem idevaló. Ha pedig magával viszi, akkor a lakatlan sziget pont ideális lesz, hogy megszerezzétek tőle.

     - Úgy érted, hogy támadjuk meg? – döbbent le a férfi, megértve Norbert utasításában rejtőző célzást. – Felejtsd el!

     - Csak ott lesz rá alkalmatok! – magyarázta türelmetlenül. – Bárhogy is fog reagálni az ereklye, egy lakatlan szigeten nem tud se Ágnesben, se másokban kárt okozni! Vagy ti állítjátok meg, vagy előbb-utóbb Vargas! Döntsd el, melyiket szeretnéd!