Az én városom, és környéke 63.

            Póli visszament a házba, elmosta poharakat amiből ittak és a borral együtt elrakta. Lassan ágyalni kezdett, mert az volt a Kálmán kivánsága, pedig egyáltalán nem állt szándékábe egyedül lefeküdni. Még tett - vett a konyhába vacsorát készitett, és még ébren tartotta a tűzet,hogy mire Kálmán hazajön ne hüljön ki a ház. Aztán számolgatni kezdte , hogy mikorára kell hazaérkezzen Kálmán. Úgy számolta , hogy félóra út oda félóra út vissza, és ha még egy félórát beszélgetnek akkor is másfélóra múlva haza kell érkezzen.

           Később -  azon kezdett gondolkozni, hogy mit fog sütni, főzni szilveszterre újévre - és melyik ruháját veszi fel a szilveszteri bálba. Még  egy félóra sem telt el amikor valami húzatot érzett, és lámpa lángja is megrebbent , szinte elaludt, és a távolból mintha lódobogást hallott volna. És a kutyák is rettenetes ugatásba kezdtek.

Kiment, és minden ajtót megnézett, hogy nem felejtette-e nyitva azokat. Az ajtók mind rendesen bevoltak zárva, ám amikor az ablak felé nézett egy alakot látott az ablak előtt elhaladni, de nem ismerte fel, hogy ki az.Röviddel ezután újfent ugatott a kutya, de már kopogtattak is, és belépett Sára. Nagyon idegesnek  feldultnak látszott, ugyannyira , hogy csak levegő után kapkodott és nem tudott szóhoz jútni.

Póli leültette, és egy pohár vizzel kinálta barátnőjét. Sára miután ivott a vízből kezdte visszakapni a lélekjelenlétét, de még mindig nehezére esett megszólalni.

Végre megszólalt - hangja ijedt és ideges volt és kapkodva kérdezte Pólit:

- Kálmán , hol van ?

- A szüleihez ment, vitt egy kis bort a szüleinek, de nem sokára haza is kell érkezzen , mert azt mondta , hogy csak megy és jön .

- Jaj Póli , nem vettél észre semmit?

- Mit kellett volna , hogy észrevennem?

- Nem éreztél húzatot, nem aludt el a lámpád, és lódobogást sem hallottál?

- De igen. A lámpa nem aludt el, csak megrebbent a lángja, húzatot is éreztem, ki is mentem megnézni az ajtókat, meg azt is hogy miért ugatnak annyira a kutyák - de nem láttam semmit - és akkor jöttél te.

- Jaj Póli, én ugyan azt éreztem amit akkor éreztem amikor az uram meghalt. És most nagyon félek,talán még sohasem féltem úgy mint most.

-Oh Sára ne félj semmitől, mert nem vagy te olyan gyáva , hiszen már több mit két éve özvegy vagy és soha nem panaszkodtál félelemre.

-  Tudom Póli, nagyon is tudom , de most nem magamért félek , hanem téged féltelek.

            Pólinak, egy pillanat alatt átvillant az agyán Cikának minden szava amit vele és családjával kapcsolatban mondott, és ekkor már megértette barátnője aggodalmát is, de nem talált szavakat, hogy válaszoljon Sárának.

- Valami történhet, vagy történhetett Kálmánnal  - arra gondolsz Sára?

- Igen - de ne haragudj , és ne legyen igazam!

- Az nem lehet igaz, az nem történhet meg, mert nekem szükségem van rá, és neki meg énrám.

             Ekkor már fogták egymás kezét és könny csordult ki szemeikből. Póli próbált erősebbnek lenni és néhány perc hallgatás után megszólalt- még várunk egy félórát és ha nem jön akkor utána nézzünk a dolognak. De hangja fátyolos volt , és bizonytalan. Csak erősnek próbált mutatkozni, mert a Kálmán íránt érzett szerelme ébren tartotta benne a reményt. Sára is biztatta  - hátha mégse , hátha csak illuzió az egész, érzékcsalódás, vagy tévedés vagy akármi . Csak igaz ne legyen!

            Amint várakoztak percenként váltakozott bennük az érzés, kemény harcot vivott bennük a remény a valósággal, aminek végeredményét még nem tudhatták. Póli néha az ablakhoz ment, vagy az ajtóba ki, hogy meghallja távolból a Kálmán lovának csengőjét - még mielőtt megjelenik az teljes  valójába. Ílyenkor Sára is mellé állt válára tette a kezét - igy próbálta tartani a lelket barátnőjébe. Pedig már bánta is meg nem is, hogy egyáltalán szólt Pólinak - de azt is tudomásul vette , hogy nem cselekdhetett másként, akkor, amikor ő már végig élte egyszer ezt a torturát.

           Már legalább két óra eltelt, és Kálmán nem érekezett vissza. Póli egyre idegesebb lett. Le és fel járkált  a házban , közben forgott az agya , hogy mit lehet ilyenkor tenni.

           Sára hozta meg a döntést. Nincs mire várni - segitséget kell kérni és el kell indulnunk , hogy megkeressük Kálmánt.Ezek után Póli csizmát húzott, fel szólitotta a két cselédet,hogy  készüljenek a gazda megkeresésére, és még szóljanak egy két szomszédnak is. Póli  átkisérte Sárát , hogy öltözzön fel jól melegen. Alg húsz perc múlva, gyalog eredtek el - nyolcadmagukkal- azon az úton amelyiken Kálmán csak alig néhány órával korábban elindult.