Az én városom, és környéke 61.

            Már elmúlt a déli tizenkét óra, de a köd csak most bátorkodott felszállni, és rövid időre hagyta  fényárban fürdetni a világnak ezt a kis szögletét - ezzel is örömöt osztva minden itteni halandónak.

            Otthon, Póli és az anyósa hozzáfogtak az ebéd elkészitéshez, ami inkább csak melegitésből állt, mert Póli azt már előzőleg alapos gondossággal elkészitette. Bár remekül főzött, amikor a za anyósát látta vendégül akkor mégjobban igyekezett , hogy mindenben megfeleljen - mert az anyósa véleményére nagyon sokat adott, aki nem is mulasztotta el megdicsérni a Póli főztjét. Jó hangulatban költötték el a finom ebédet -ami  azonnal kérte is  az ebédi utáni bort. Abból is több féle volt, és azt mind meg is kóstolgatták a férfiak, nem mulasztva el asszonyaik véleményét is kikérve, a bor ízét illetően. Igy aztán az asszonyok kontya alá is beköltözött a mámor, és hosszú beszélgetésbe kezdtek, a férfiaktól  föggetlenűl, egy másik szobába.

              Póli - tépelődött ugyan, de aztán mégis csak neki fogott a történetnek amire Cika hivta fel a figyelmét. Anyósa feszülten figyelt, és megpróbálta értelmezni a Cika jóslatát, de ő sem tudott egyébre gondolni , csak arra , hogy esetleg neki, vagy a férjének történik valami bántódása.

- Ismerem én Cikát , nem rossz asszony az, azt is hallottam, hogy tud valamit, amit mások nem. Most viszont nem tudok elég okos lenni, még akkor sem ha egyenként veszem elő családom, családunk minden tagját - Jaj Istenem, csak tán nem az uramnak lesz valami baja ?- vagy esetleg nekem? Szájához emelte a kezét mint aki bánja azt amit kimondott. Aztán egy kicsit elhallgattak, de agyuk tovább pörgött a lehetőségeket illetően.

               Póli anyósa erőt vett magán, és próbálta elbagatellizálnia dolgot. - Ide figyelj lányom, mindennyian Isten kezébe vagyunk, és még az is lehet , hogy Cika téved , vagy nem jól lát valamit, és egyáltalán nem a mi családunkra vonatkoznak a látomásai. Ezt csak bátoritólag mondta , pedig a szíve mélyén ő is érezte , hogy  Cika nem beszél a levegőbe, mert ő is tudott olyan dologról amit Cika előre megmondott, és az aztán  teljes mértékben be is következett.

               Ez idő alatt a férfiak is belemélyedtek a beszélgetésbe, de náluk egész más volt a téma mert, ők már az elkövetkező év mezőgazdasági munkálatait tervezték - na meg szót ejtettek a farkasinvázióról, a jelenlegiről, meg néhány régebbiről is. 

               A  hosszúra nyúlt beszélgetés mindenkinek jó esett, de ugyanakkor az asszonyokban a félelem magjai találtak táptalajra. Egészen besötétedett már amikor az anyósék  indulni készültek. Befogták a lovakat a szánba és csengettyűszó mellett  elporoztak a sötét estébe.

               Estére  Sára jött át Póliékhoz, és beszélgettek egy kicsit. Sára majdnem elsírta magát , hogy mióta meghalt az ura azóta alig látogatja meg valaki, és hogy neki se nagyon van kihez mennie , kivéve Póliékat. Meg hogy milyen jó , hogy legalább ők ott vannaka közelbe , mert nagyon sok rosz éjszakája van , amikor állandó a kutyaugatás, és amikor farkasorditással telik el a fél éjszaka , ráadásul  gyakran álmodik az ura felől, és még most sem érti , hogy mi  baja volt vele a gonosz boszorkányoknak, akik olyan váratlanul ragadták el tőle. Póli is mesélni kezdett és elmesélte töviről hegyire az egész dolgot amit Cika mondott neki. Ettől aztán még jobban megijedtek és Sárát még jobban emlékeztette férje elvesztésére.

                Póli felajánlotta Sárának , hogy ha fél akkor aludjon náluk , éppen úgy mint gyerekkorukban amikor annyiszor megtetteék , hogy egyikőjüknél , hol meg másikójuknál aludtak, és ilyenkor a féléjszakát gyerekes beszélgetéssel  töltötték el.

                Aztán emlékeztették egymást arra az időre , amikor már a fiuk is megnézték őket, sőt arra is amikor egymásnak bevallották , hogy melyik legény tetszik nekik. De volt olyan eset is,  hogy majdnem öszevesztek egy fiún  - amelyik mindkettőjüknek tetszett - aki viszont idősebb volt, és egyáltalán nem volt hozzájuk való. Sokáig beszélgettek még a múltról a boldog gyerekkorról, fiukról, lányokról, szülökről, nagyszülőkről, és sajnálattal állapitották meg , hogy mennyi minden történt az általuk megért alig több mint negyedszázadban , hányan mentek el, hányan házasodtak, sőt hányan özvegyültek meg idő előtt. Csak erőltették a jó kedvet, csak pillantokra villant fel a gyerekkori vidámság - a jelenlegi állapotuk elég szomorú volt, még akkor is ha ezt igyekeztek feledtetni még saját magukkal is.

              Sára sohajtott egy nagyot, majd kijelentetette - Pólikám hidd el nekem , az egész karácsonyból ez a  mi kis beszélgetésünk esett a legjobban.