Az én városom, és környéke 60.

          Túl voltak már az éjszaka felén, egyeseken már kiütköztek a fáradság jelei , másokat az elfogyasztott ital tett álmossá és fáradtá. Mindezek ellenére csak nehezen tudták eldönteni, hogy menjenek , vagy maradjanak, mert nagyon jól érezték magukat, szépen énekeltek, és az ellátás ellen sem lehetett  semmi kifogásuk, ráadásul a hatalmas kályhába, barátságosan durozsolt a tüz, és a mézestésztával,  almával, és dióval feldiszitett karácsonyfa vendégmarasztaló illatokat árasztott. 

          Aztán mégis döntött a józan ész, és az asszonyok - ki szép szóval , ki más módon, de sikerült rávenniük férjeiket a távozásra.

          Póliék , bár nagyon vendégszeretőek voltak, most az egyszer nem tartóztatták különösebben a vendégeket - mert való igaz , hogy ők is fáradtak voltak, de ebben az is közrejátszott , hogy mi előbb megakarták beszélni, a Cikától hallottakat.

          Kálmánnak is feltűnt , hogy amióta Póli Cikával beszélgetett, kissé megváltozott, talán szomorúbbá és magábafordulóvá vált - de hangulata az egészen biztos , hogy  nagyon visszaesett.

          A vendégek távozása után, még egy kis takaritás , pakolás következett, amit igyekeztek mihamarább elvégezni , hogy mielőbb ágyba kerülhessenek. Kálmán már pakolás közben is érdeklődött Pólitól , hogy mi okozta a változást a hangulatába, de Póli azzal tért ki, a válasz alól , hogy majd elmondja ha lefeküsznek. Kálmán ezzel a válasszal pillantnyilag  meg is elégedett, mert egészen másra gondolt, mint Póli.

           Fáradtan dőltek az ágyba, és összeölelkeztek. Kálmán szerelemre vágyott és ennek írányába mozditotta, simogató kezét. Póli viszont elháritotta , azzal , hogy majd később mert elszeretne mondani  valamit - valami nagyon fontosat.

- Hát akkor mondjad!

- Nem is tudom, hogy fogjak hozzá mert valami nagyon rosszat mondott Cika.

- Rossz nem rossz , mostmár mondjad ha belekzdtél!

- Azt mondta Cika , hogy valami nagyon nagy baj fog érni bennünket. Sokkal nagyobb mint amire gondolunk.

           Kálmán gondolkodni kezdett , hogy mi lehet az nagy baj ami még érheti őket, mert legjobb tudomása szerint, jelen pillanatban a legnagyobb gondjuk és bajuk , hogy nincs gyerekük. Alig tudott másra gondolni.

- Te mire gondolsz -  kérdezte Kálmán.

- Én már nem is tudom ,hogy mire gondoljak, most amikor már minden rendbe lenne - az viszont igaz, hogy mégis csak van valami ami aggaszt , de azt te is tudod.

- Igen, a gyerek.

-  De Cika valami egyebet is mondott , igazán nem is mondta ki, de utalt rá -- valami olyasmit  , hogy a családot fogaj valami nagy baj érni. És én nem tudom, hogy mire gondoljak.

Már a szüleidre is gondoltam - de ne haragudj , mert annyi minden jár a fejembe, és olyan kevés hozzátartozónk rokonunka van, hogy ő rájuk gondoltam legelőször.

- Azt nem hiszem , mert hál'istennek jól érzik magukat, csak hát az idő az fölöttük is múlik , de   az egészségük az  rendben van. De ebből ne csinálj problémát , mert az ünnepeken úgyis meglátogatjuk őket, vagy ők látogatnak meg bennünket.

           Kálmán át ölelte Pólit -  Póli is ugyanazt tette és mindketten  ugyanarra gondoltak, hogy ha kis Jézús megszületett, talán itt és most megfoganhat egy kis örökös, aki egyszer majd tovább viszi a gazdaságot a fogadót és mindent.

           Boldogan ölelték egymást, és úgy is aludtak el, és amig aludtak addig nem fájt semmi, nem voltak gondok, és nem kellett számolni a világgal.Reggel óriási farkasorditásra ébredtek. Amikor kimentek, azt látták, hogy harminc -negyven tagot számláló farkascsapat  üvültve halad el a kertjük alatt, amelyket emberek hajkurásznak lámpákkal és láncok csörgetésével. Rettenetes hideget éreztek, és amikor ránéztek az ablakokra akkor láttak , hogy azokon vastag jégvirágok viritanak. A farkasok pontosan a nagy hideg és éhség miatt húzódtak be a falu közelébe, ott remélve valami zsákmányt. Ilyenkor a falu férfi lakossága szinte hiány nélkül kivonult, mert ha csak egy két ember kergette üzte volna őket akkor akár támadni is képesek lettek volna.

            Mire végeztek a a farkasok elhajtásával, már világosodni kezdett, és látni vélték amint a farkascsapat  menekül a befagyott Szamoson  keresztül. Aztán Póli reggelit készitett, amit szépen nyugodtan el is fogyasztottak , majd templomba mentek. A templomból való kijövetelkor, Kálmán szülei várták őket egy csengősszánnal, amit két szép ló repitett. Hozzájuk érkeztek látogatóba.