Az én városom, és környéke 58.

           Sötét súlyos fellegek takarták el a napot - már legalább két hete. A nappalok alig voltak világosabbak az éjszakától. A vastag hótakaró biztositotta az állandó velőtfagyasztó hideget. Az emberek csak ritkán mozdultak ki a házból. Csak ha valami nagyon fontos közlendőjük volt a szomszédokkal vagy valami kiváncsiság hajtotta ki őket saját házaikból. De kimozdultak a férfiak akkor is ha a farkasok üvöltése túl közelről hallatszott. Ilyenkor lámpát gyújtottak, és kiakasztották az istállók ajtajában, hogy a farkasok ne merészkedjenek közelebb a házaikhoz. Nagy ritkán, ha holdas volt az éjszaka, látni lehetett a farkascsordákát elvonulni a kertek alatt.  Ha nagyon közel merészkedtek, akkor akár őrséget is szerveztek, mert nagy telek idején nem volt ritka az állatállomány farkas falkák  által való megdézsmálása. Ilyen alkalmakkor ásó, kapa, fejsze mindig a kezük ügyében volt , hogy bármikor készek legyenek minden veszély elháritására  - illetve állatállományok megvédésére. A kemény telek miatt kemény volt az élet , és ez megkeményitette az embereket is. Nem szivesen, de kitartással viselték el a leghidegebb teleket is annak reményében , hogy egyszer csak eljön a tavasz, melengető hőmérsékletével, és madár dalával. 

             Most viszont még nem tartottak ott, sőt nagyon távolinak tűnt az egész. Még jöttek a téli ünnepek, a karácsony, az újév. Arra is készülődni kellett , mert azt még a legszegényebbeknek  is illett megtartani. Akinek nem volt meghozzá mindene, azokat a szomszédok, ismerősök, segitették. Ezeken az ünnepeken a faluközössége nem engedte meg , hogy a a szegényebb családok bármiben is hiányt szenvedjenek. Viszont az is igaz , hogy dologidőben  ezeknek az embereknek nem kellett kétszer mondani , hogy menjenek vetni, kapálni, aratni , segiteni azoknak  akiket a tél folyamán megsegítettek.

             Cikának sem kellett egy lépést sem tennie, mert a falu közössége mindennel ellátta az  ünnepeket  megelőzően. Tőle - érdekes módon senki sem sajnálta sem az étket, sem  egy darab melegebb ruhát - kivéve Bertát aki inkább a fekete kutyája óljába tett egy darab melegebb ruha darabot ahelyett , hogy Cikának ajándékozta volna. Pedig rosszul állta szénája egészségügyi gondjai támadtak , és egyre kevesebbet mozdult ki a házból. De a még megmaradt erejét - főleg a boszorkányosat - még mindig igénybe vette rossz cselekedeihez.

            A falu lakosai csendes belenyugvással viselték a kemény telet. Póliéknak egyrészt, nehezebb , másrészt könnyebb volt a tél, mert náluk vásáros vendégforgalom volt, ezek a vendégek hireket hoztak  más falvakból városokból , jókat is meg rosszakat is. Farkas kalandokról beszéltek , meg olykor háborús hireket is hoztak. Ezért aztán  - függetlenűl attól , hogy szinte mindenkinek saját bora , pálinkája volt  az emberek szivesen ültek le egy pohár bor vagy pálinka mellé a Póliék fogadójába.

           A férfiak az ott hallotakat meg elmesélték az asszonyaiknak, akik viszont gondoskodtak arról hogy ne maradjon le a falu egyetlen lakosa sem a "friss" akár több hónapos hirről. Hogy az mennyiben hasonlított az eredetihez az már senkinek sem volt fontos - az egész csak arra szolgált , hogy legyen miről beszélni - férfinak , és asszonynak egyaránt. 

          Eljött a karácsony ünnepe. Az emberek, asszonyok gyerekek  ünneplőbe öltöztek, és szép kántálásokkal tisztelték meg egymást. Nyolc tiz fős csapatok járták a falut ,barátokat ismerősöket rokonokat kerestek fel. Együtt énekeltek karácsonyi  énekeket.A vendéglátónál ittak egy két pohár bort, ettek egy kis süteményt és tovább mentek. Olykor a vendéglátó család is csatlakozott a kántálók csapatához, és együtt mentek tovább. Majd menet közben  egyesek lemaradtak , mások csatlakoztak, de arra vigyáztak , hogy senki arra érdemesitett ki ne maradjon a megkántálásból.

          Cika csatlakozhatott bár melyik csapathoz, mert mindenütt szivesen látták, mert még a mindig szép hangja, még szebbé tette a mindenki által ismert karácsonyi énekeket. Most éppen ahhoz a csapathoz csatlakozott amelyik éppen Póliék felé tartott. Nem véletlenül , hanem nagyon is szándékosan, mert mondani valója volt Póliéknak - de inkább csak Pólinak , mert ő volt érintett a dologban.Tulajdonképpen már régen megakarta látogatni őket , de  nagyon nehezére esett , mert olyasmit kellett elmesélnie, amit nem szivesen tesz  az ember, mert tudja , hogy azzal , hogy igazat  mond, fájdalmat okoz olyan embereknek akik egyáltalán nem érdemlik azt. De mostmár, nem hallaszthatta tovább mondani valóját. Mert ő már egészen közel érezte a tragédiát, amit nem tud meggátolni, ezért kötelességének érezte, hogy legalább valamilyen kerülő uton - ha nem is konkrétan - de figyelmeztesse Pólit. Való igaz csak azt tudta , hogy a tragédia be fog következni, de azt , hogy milyen formában azt ő sem tudta. Csak azt , hogy Berta keze van benne, meg azt is hogy Bertának  ez az utolsó átkos tevékenysége.