Az én városom, és környéke 57.

             A rövid beszélgetésük után egyikőjüket sem szállta meg a nyugalom. Cika tudta jól , hogy Berta mindent elkövetne ellene, de azt is tudta, hogy Berta  ereje fogytán van, és talán ez az utólsó átka amit szeretne megvalósulva látni. De ugyanakkor bizott a saját erejében, és még remélni merte, hogy segiteni tud a fiatalokon.Ettől nem nyugodott meg, mert amit mondott Berta - egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő -  miszerint részt akar venni a temetésén. Félni ugyan nem félt,  de egy kicsit aggódott. Ellenségeskedésük legalább ötven éve tartott már, ez idő alatt Berta mindig le akarta győzni Cikát , viszont ez nem sikerülhetett neki sohasem, mert Cika nagyjából az igazak utját járta, és mindig igyekezett a jó oldalon állni, Berta viszont minden alkalmat megragadott , hogy ártson neki vagy akárkinek. Most úgy nézett ki a dolog , hogy Berta szerette volna Cikát holtan látni, ami meg könyitené az ő dolgát abban hogy a Póliék családjába is hiányt tudjon okozni.

            Bertán is fogott az idő, érezte , hogy ő sem az már aki volt, és ha senkinek nem, saját magának bevallotta, hogy boszorkánykodásának szinte belátható időn belül vége szakad.Nem volt ez  tudatos - ezen nem gondolkodott , mert a rossz vére tovább hajtotta tervei megvalósitásában. Vélt sérelmeit ezuton próbálta megbosszúlni. Nem felejtette Cika szavait sem, ami szintén aggodalommal töltötték el bünös szívét.

           Az elkövetkező napokban  szinte mindenki a káposzta  elrakásával volt elfoglalva. Póliéknál ez nagyobb hangsúllyal esett a latba mert nem csak a saját részükre raktak, hanem a fogadó vendégeinek  részére is. Igy ők legalább háromszor annyi káposztát raktak mint mások.A káposzta rakásnak is meg volt a maga forgató könyve - a férfiak gyalulták  a káposztát, ám ennek megtaposása elsősorban a gyerekek feladata lett volna - már ha lett volna gyerek. De náluk nem , sőt a környéken sem volt olyan korú gyerek aki erre alkalmas lett volna. Igy ez a része a dolognak az asszonyra hárult. Ennek a  taposási résznek is meg volt a maga humorosabb pikánsabb része , mert az asszonyt belekellett tenni a dézsába -  és akkor a férfi ott fogta meg az asszonyt ahol mások jelenlétében nem illett volna és ott csikolta meg ahol a legjobban csiklandott - amiből aztán lett is egy kis kacarászás - jó hangulatot kölcsönözve az egész tevékenységnek.Ezen túl már csak arra kellett vigyázni , hogy a dézsába minden belekerüljön ami biztositja azt az ízt, ami a legigényesebb vásáros vendég igényeit is kielégiti.Ez a ténykedés akár két három napig is eltarthatott.

             De alig múlt el a a káposztarakás ideje , máris következett a disznó vágási szezon. És ha a káposzta berakásnak meg volt a kellő rituáléja akkor a disznóvágásnak többszörösen is meg volt -  mert azt már sokkal többen végezték. Igaz akkorára már volt új pálinka, és új bor is, ami elengedhetetelen tartozéka volt a disznóölésnek Attól már csak hizó volt fontosabb. A disznó ölést mindenki szerette - kivéve a disznókat. Szomszédok barátok jöttek , hogy biztositsák a túlerőt a disznó lefogásához, leszúrásához! Ehhez pálinka kellett, amit töltögettek is szorgalmasan az asszonyok, hogy minél bátrabb legyen a böllér, és biztos kézzel  szúrja le a hizót. 

              A faluba több böllér is volt, de mindenkinek meg volt a kiválasztott böllére, akihez ragaszkodott mert már megszokták egymást, és tudtak egyűtt dolgozni. De volt aki sajátkezűleg végezte el a disznóölést a saját izlése szerint. Ilyenek voltak Póliék  is akik maguk végeztek minden munkát kivéve a a disznó megfogását, mert ahhoz segitség is kellett.

              A nyári munkálatok és az őszi betakaritás egy kicsit háttérbe szoritotta az egyébként  fájdalmat okozó gondokat , - ők maguk szándékosan soha nem hozták szóba , hogy nehogy fájdalmat okozzanak egymásnak.

              A szülők is alábbhagytak a kérdéseikkel , bizva abban , hogy ha a jóisten úgy akarja akkor előbb utóbb meg lesz az az unoka. Sára is vigasztalta Pólit - bár az ő szájából nem hangzott túl hitelesen a vigasz mert hát nekik sem volta gyerekük , pedig több mint három évig éltek együtt az urával, mielőtt szegény Sára a már ismert körülmények között  özvegységre jutott - idejekorán.

             Aztán jöttek a vásárosok is szép számmal. Sok volt a munka, a vendégekkel való foglalkozás lekötötte minden idejűket.Miközben ők fáradhatatlanul munkálkodtak, Berta ellenűk űzte bűnös üzelmeit, míg Cika azon munkálkodott , hogy megszabaditsa a Póliékat a Berta rossz szándékától. A harc kimenetelének eredménye még egyáltalán nem volt világos senki előtt.