Az én városom, és környéke 5O.

          Póli, és Kálmán egymásra néztek, és mindketten ugyanarra gondoltak. Egyszerre nyitották szóra szájukat és egyszere mondták: Berta. Aztán elhallgattak, de mindketten gondolkodni kezdtek , hogy vajon mit is jelentsen ez a csont, amit senki más nem tehetett oda, csak az a megátalkodott Berta. Jó ideig gondolkodtak, anélkül , hogy valami okos dolog eszükbe jutott volna, de egyben egyetértettek,éspedig azt, hogy semmi jót. 

          Póli sopánkodni kezdett , hogy bizony ilyen az élet , mindig kell legyen valami ami kizökkenti az ember életét a nyugalomból , hogy egyes embereknek nincs egyéb dolguk azon kivűl , hogy másoknak kellemetlenséget okozzanak.És ebben volt valami igaz is, mert  a Bertáék háztartását már rég a fia meg a menye vitték, és ő csak nagy ritkán csinált valamit a ház körül , elsősorban az előre haladott kora miatt. Ez a kor viszont nem gátolta meg abban, hogy naponta több helyre is ellátogasson és és információkat gyűjtsön. Hogy ezek az információk mennyire voltak hitelesek, igazak azok őt a legkevésbé sem érdekelték , hanem minden készpénzként fogadott el, különösen ha olyanokról hallott valami rosszat, aki neki valaha is egy rossz szót is szólt. Mert amikor a fia nem volt biró, akkor azért akadtak a kortársai között - akár férfi , akár nő - aki odamondogatott neki, de amióta a fia biró az emberek kénytelenek voltak egy kicsit visszahúzódni , és kevésbé foglalkozni vele. Ez a tény viszont arra sarkalta őt, hogy megmutassa vélt hatalmát a falú népének , mert hát mégis csak a biró anyja. Barátnői nem nagyon voltak , talán egy - kettő azok sem feltétlenűl szimpátiából, hanem inkább félelemből  - igy akarták elkerülni , hogy  velük és családjaikkal ne történhessen semmi baj. Ha mégis történt valami akkor azt megpróbálták valami  mással magyarázni.

           Ennél fogva Berta egyfajta  védettséget érzett , hogy neki nem történhet semmi baja. Ez az érzés fogta el általában amikor boszorkánykodott. 

           Egy félelme viszont neki is volt, és ez nem volt más mint  Cika jelenléte. Mondhatni -  Cika fölött nem volt hatalma, bár sok éve munkálkodott már azon , hogy Cikát valamilyen módon legyőzze, eltüntesse megsemmisitse. De ez mindezidáig nem sikerült neki. Sokmindent elkövetett ellene, és ha róla volt  szó akkor a legkörmönfontabb hazugságokat zuditotta rá. Egyetlen vágya volt , hogy túlélje Cikát, és szabadon garázdálkodhason, rontásokat osszon ki elválasszon , vagy éppen összehozzon  embereket. Talán nem is tehetett róla  - családi öröksége volt. De ezt már csak nagyon kevesen tudták a faluban.

           Kálmánék teljes erőbedobással vetették magukat a munkába, mert száradni kezdett a talaj, szántani vetni  lehetett és kellett. Mindenki ezt tette ezért elmaradtak a hosszú esti beszélgetések. A férfiak a földeken, az asszonyok a ház körül, veteményesbe virágos kertben tevékenykedtek nap hosszat. Csak vasárnaponként a templomba menet vagy jövet engedtek maguknak egy - egy kis beszélgetést, akkor is az éppen aktuális mezőgazdasági munkák megtárgyalása volt a téma.

          Néha, igy templom után , de ebéd előtt lementek a Szamosra , hogy meg nézzék a vizet. Saját tapsztalatból tudták , hogy a nagy telek és nagy tartós havazások után szinte törvényszerű a Szamos olyan mértékű áradása ami már a födjeiket  is veszélyezteti. Olyan hogy a falut is elárasztotta volna arról még a legöregebbek sem emlékeztek. Sem Berta de még Cika sem. Most sem tapasztaltak semmi veszélyre utalót, annak ellenére , hogy magas volt a vizállás, de csak olyan mértékbem amilyen máskor is előfordult már.

          Hazafelé menet beszóltak az ismerősöknek , hogy mit láttak a Szamoson, akik  egy pohár pálinkával köszönték meg a jó hírt, mert az úgy illett, hogy a jó hírért jutalom járt. Az is megtörtént , hogy az egy pohár pálinkából kettő lett , netán három, és mire a férfiak hazaértek az asszonyok már az ajtóba álltak és kijelentették , hogy  a kanál már fel van akasztva, ami azt jelentette , hogy az ebéd ideje elmúlt, és aki késik annak nem jár ebéd. Persze, az asszonyok nem vették túl komolyan az ebéd megvonását mert tisztába voltak azzal , hogy a boroshordóhoz vezető legrövidebb út az volt, ha asszony kötekedett. Ezért aztán, eljátszották a jóindulatú asszonyt aki  még ilyen késői órába is szivesen ad ebédet  urának, többek között arra is gondolva , hogy a férfi ember a délután folyamán egy kis simogatással köszöni, hálálja meg az asszonya jóságát. 

           Póliék a délutáni órákban Cikát látták meg a házuk  előtt - de nem hagyták tovább menni hanem behivták magukhoz - egy kis beszélgetésre.