Az én városom és környéke 15.

            Póli jól aludt, de  nem álmodott semmit, pedig nagyon szeretett volna Kálmán felől álmodni. Mielőtt elaludt szándékosan idézte vissza ennek a zsúfolt napnak az eseményeit, ami olyan mesésen szépnek tűnt,hogy szinte el sem hitte.Később aztán neki fogott  a mindennapi dolgainak-- égett a kezébe a munka  de gondolatai azon forogtak , hogy miképp érhető el az , hogy Kálmán ide költözzön.

           Később aztán az az ötlete támadt, hogy  elmegy ő valami űrüggyel a Kálmán rokonaihoz, és igyekszik megtudni egyet és mást. De végül nem tetszett neki az ötlet , hogy csak úgy besomfordáljon, és hazudozzon, és közben rejtetten érdeklődjön-- hanem arra gondolt , hogy egyenesen meg mondja miért jött,  hogy a Kálmán milyen ajánlatot tett neki. Lehet , hogy egy kicsit kellemetlen  igy, ilyen  kéréssel, kérdéssel közléssel beállitani , de mindenképpen célravezetőbb és őszintébb, mint a forró kása kerülgetése.

          Megmosta kezét arcát, és máris indult az ismerős családhoz. Ott meg már szinte várták , mert Kálmán is volt olyan egyenes , hogy nem mulasztotta el eldicsekedni, hogy neki nagyon megtetszett a Póli , és amint teheti el is veszi feleségül. Ez rendjén is volt mert a Kálmán rokonai sem tudtak semmi rosszat felhozni Póli személye ellen, sőt, ugyancsak dicsérték a fiúnak , hogy az bizony olyan rendes , olyan dolgos , hogy nincs még egy olyan lány a környéken.És ez igaz is volt.

         Hanem  a Kálmán rokonainál ott tartózkodott a biró anyja , aki egy szót sem szólt, csak figyelt és igyekezett minden szót jól megjegyzeni, elraktározni. Legalábbis Pólinak úgy tűnt,  hogy csak figyel, és valamin nagyon mélyen gondolkodik.Ez neki nem tetszett ezért nem is hozta fel a szándékát mindenki előtt, hanem csak a Kálmán nagynénjénak, aki a kapuig kisérte.Ott aztán elbeszélgetek vagy ötpercet minekutána  illedelmesen elköszönt, majd  hazament. Túl sokat nem tudott meg, de amit ő is észrevett, az megerősödött benne. Távozása után viszont a biró anyja beszélni kezdett, minden féle butaságot minden összefüggés nélkül, amiből csak azt lehetett kivenni , hogy ő ismerte még a Kálmán nagyszüleit is. És azokról nincs túl jó véleménnyel. Amolyan vénasszonyos zsörtölődésnek vették az egészet és ahogy hallották úgy is feledték el. 

         Kálmán odahaza a szülei elé állt és kerek perec kijelentette , hogy nősülni szeretne.

-Oszt kit vennél el fiam?- kérdezte az édesannyja.

- Pólit a szomszéd faluból.

- Aztán ismered-é?- mert meg kell alaposan ismerni  az asszonynak valót, mert az ilyesmi egy életre szól, azt nem szabad elhamarkodni - fűzte hozzá az apja.

- Aztán mióta ismered?

- Vasárnap óta, a templomba ismertem meg!

-A templomba?

- Na meg utána beszélgettünk, haza kisértem, és délután elkisértem még a temetőben is a szülei  sirjához. És még ott is beszélgettünk.

- Ahá, tudom én ki az lány, egy árvalány, aki úgy dolgozik a mezőn , mint a férfiak. Szép lány, derék teremtés!

- Hallottam én is róla, hiszen alig van négy kilóméterre a szomszédfalú - tisztaidőben akár át is lehet kiabálni toldta meg a beszélgetést  Kálmán apja, de folytatta is. Szép gazdasága van annak a lánynak-- legalábbis a szüleinek nagyszüleinek volt.

-Meg is van az egy cseppig, mert az a lány úgy vigyáz rá minta szemefényére , meg a lányságára. Hallottam én hogy hány fiú próbálkozott nála, az udvarlással, de egyet sem talált méltónak magához-- zárta le a beszélgetést Kálmán anyja. 

De nem sokáig, mert most meg Kálmán folytatta a beszélgetést.

-Tudják kedves szüleim , én a jövő héten újra elmennék ahhoz a lányhoz, de az azután következő héten meg igencsak szeretném elhozni maguknak bemutatni.

- Azt jól teszed fiam, mert meg kell nézni rendesen azt a lányt, én is megnéztem anyádat alaposan, mégis koccan a tányér meg a kanál.

- Hozzad csak hozzad fiam , majd elbeszélgetek én  vele, mi asszonyok ezt jobban tudjuk , mint a férfiak, mert ők hamar a pálinkához nyulnak , meg a kártyához és akkor szerintük minden elvan intézve.

- Na, majd ahhoz nekem is lesz egy két szavam, mert nemcsak pálinka , meg kártya nem lesz , hanem egy kis beszélgetés az életről magáról , és amikor már minden rendbe lesz, csak akkor jön elő a pálinka, vagy   bor  meg a kártya. Mert a földről meg a paraszti munkáról , mégis csak mi tudunk többet.

            De most hogy már ilyen sokat beszéltem , igazán hozhatnál asszony egy kis bort nekem , meg a fiamnak, mert úgy néz ki hogy vele még van egy kis beszédem.És már teljesen kiszáradt a torkom!