Az én városom, és környéke 12.

             - Itt lakom én - mondta Póli, amikor a háza elé értek - akár be is jöhet , ha akar!

-Akarni akarok , de nem illik, ezért most nem megyek be, mert nem szeretném , hogy szájára vegye a falu,  különben is megegyeztünk, hogy találkozunk még - de mikor?

- Hát ha magának is megfelel akkor , ma délután  kimegyek a temetőbe a szüleim sirjához , és akkor  ha kedve van  - elkisérhet.

- Az jó - akkor találkozunk a templom előtt.

               A fiú rámosolygott Pólira, meg fordult, és elindult visszafelé. Póli még egy ideig követte a tekintetével, és látta , hogy a legény többször is visszafordul, mint aki jól megakarja jegyezni a helyet, és még látni akarja, a még mindig a saját kapujába várakozó lányt. Mindketten tudták , hogy ez jelent valamit, és pedig azt , hogy máris számithatnak egymásra.

A legény elment, és Póli egyedül , de vidám, előre mutató gondolatokkal játszadozott. Például olyanokkal , hogy ha minden igaz, akkor nem is olyan sokára nem csak magára kell gondoljon , főzzön, mosson , hanem egy másik személyre is, aki bizonyára megérdemli majd a gondoskodást.És már el is képzelte , hogy majd együtt mennek a templomba temetőbe és a bálba is.

Eszébe jutottak szülei is, akiktől mindezt életközelben látta, és szeretett  volna mindent pontosan úgy csinálni mint a szülei.

               De kiváncsi lett volna  Kálmánra is, mert nagyon keveset tudott meg tőle, még kevesebbet róla, mert nem szeretett volna bedőlni a külsőségeknek, mert szép fiúkat látott ő eleget , de amikor jobban utána nézett a legényeknak , hamar rá jött, hogy egyik sem neki való. Most is nagyok voltak az elvárásai, és nagyon bizott abban , hogy most sikerülni fog, egy rendes legényre, szert tenni

Legszivesebben elment volna érdeklődni a fiú után az itteni rokonokhoz , de mivelhogy  ezt nem tehette meg-- hiszen ott volt a fiú-- ezért fogta magát és átszaladt Sáráékhoz.

- Jajj Sára - el kell mondjak neked valamit!

- Mondjad csak , kiváncsian hallgatlak.

- Megismerkedtem egy legénnyel , még sohasem láttam , de jóképű derék, innen a szomszéd faluból - Kálmánnak hivják.

- Nem ismered?- itt vannak valami rokonai és ahhoz jött látogatóba, és már a templomba úgy rámnézett, hogy belevörösödtem, de aztán én is visszanéztem , hogy nehogy azt higyje , hogy vak vagyok és nem látom meg a szép legényeket.És meg várt a templom előtt.

- Azt jól tetted, hogy szembenéztél vele.

- És mit beszéltetek?

- Hát nem túl sokat , de elkisért egész a kapuig.

- És?

- Ott még beszélegttünk egy kicsit majd hazament-- már mint a rokonaihoz?

- És milyen a legény?

- Ha látni akarod akkor megláthatod , ha délután a temetőbe jársz , mert én megyek, és ő meg elkisér.

- Hát azt megnézem ám!

- Jaj de most már megyek mert még nem is ebédeltem, mert muszáj volt elmondani valakinek az örömömet, és tudod, te vagy az egyetlen megbizható barátnőm.

- Hát akkor menjél szépüljél csinosodjál mert a délután hamar eljön. Á, miket beszélek neked arra nincs is szükséged, anélkül is olyan szép vagy, hogy ahhoz már nem is lehet  hozzátenni , csak esetleg elvenni belőle

         Pólinak jól estek a barátnője szavai, de azért megpróbált még szebb lenni mint amilyen valójában volt, bár azt nehéz volt tovább fokozni.

A legény is készült a találkozóra mert benne is megmozdult valami, úgy annyira hogy a libagágogást is madárcsicsergésnek hallotta. Az a két három óra, ami a találkozóig volt még az olyan hosszúnak tünt , hogy szinte alig bírta kivárni. 

Meg is jegyezte a rokon asszonyság: Úgy látom igen -igen főzik a kapcádat valahol te legény!

-Van benne, valami néném asszony, mert azt mondták ugyan, hogy szép a Póli, de hogy ennyire azt azért nem gondoltam volna.

- De még ha azt is tudnád , hogy milyen dolgos, akkaor még azt sem várnád meg , hogy eljöjjön az óra , hanem máris repülve mennél hozzá. Azt viszont jó ha tudod, hogy nem csaka lovat vezeti szántáskor , hanem az eke szarvát is megfogja ha kell és versenyt kapál a férfiakkal.Csak azért mondom , hogy jól kösd fel a gatyádat ha Pólinak akarsz udvarolni.