Az én városom, és környéke 11.

            Pólit sem kényeztette el a sors egyáltalán.Nem volt több mint  tizenötéves, amikor egy gyógyithatatlan betegség kevesebb mint egy félév alatt, végzett szüleivel. Rövid néhány évig nagyszülei egyengették utját, de még húsz éves sem volt,  amikor  nagyszüleit is utólérte az öregség,  a vég, és követték Póli szüleit a temetőben. De Pólinak olyan szerncséje volt, hogy szülei , nem csak hogy rendes emberek voltak , hanem segitőkészek is életükben, ezért senki nem mulasztotta el , hogy ott segitsen Pólinak ahol csak  tud. De megmaradt a szülei  napszámosaiból is  kettő, akik, özvegységre való jutásuk  után végleg a házhoz csatlakoztak és állandó jelleggel szolgálták a házat és a gazdaságot.

           Haladt is szépen Póli, mindene megvolt, és egyáltalán nem kellett szégyenkeznie, hogy esetleg az ő vetése kevésbé lenne szép mint a másé, vagy aratáskor kevesebbet takaritott  volna be mint más gazdák. Mert Póli úgy volt nevelve , hogy nem szégyelte a munkát, és már kora gyerek korától mindent elkellett végezzen amire már képes volt. De ezt látta szüleitől is, akik nagyon dolgos emberek voltak, és minden körülmények között gyarapodni tudtak. Az is igaz, hogy Póli nagyszülei valamikor kurta kocsmát vezettek a házukban, mert az is egy kis plusz jövedelem volt.

             Kerülgették is a legények a Póli háza táját, de Póli legalább olyan igényes volt a legényválasztásban, mint a gazdaság vezetésében. Ő ugyanis nem ahhoz vonzódott aki a legjobban megforgatta a  bálba , hanem olyat szeretett volna, aki nem a táncba vitézkedik hanem mondjuk a kaszálásban. Mondták is neki , hogy addig válogatsz , amig beleválogatsz-- de az ilyen vénasszony beszéd egyik fülén bement a másikon meg ki. Ő pontosan tudta , hogy mit akar , de olyan jelentkező nem volt aki az ő elvárásainak megfelelt volna.

             Hanem egyszer egy vasárnap, a templomban egy teljesen idegen legényt vett  észre-- de nem csak  ő vette észre a legényt hanem a legény is őt.

Bár mennyire is igyekeztek elkerülni azt a látszatott , mintha nem érdekelnék egymást -- mindezek ellenére többször összevillant a szemük, sőt az istentisztelet végére egy halvány mosoly is átsuhant az arcukon, és mindketten azt érezték , hogy nem ártana egy kis beszélgetés, ismerkedés céljából.

A legény a szomszéd faluból való volt  és látogatásra jött helybéli rokonokhoz. A rokonok már meg is mondták a fiúnak , hogy Póli eladósorba van, de nem igyekszik , mert egy kicsit válogatós. A fiú meg tartotta magát olyan legénynek akinek nincs semmi szégyelni valója, ezért  templon után megvárta Pólit, és szép jónapot kivánt neki. Azt kivánom magának  is amit maga nekem --vágta rá Póli , és érezte , hogy szive  egy fokozattal gyorsabban ver. Mert meg kell adni, ha Póli szép és csinos volt a lányok között , akkor a legény sem maradt alul a legények között. Kálmán a nevem mondta-- és udvarolni kezdett.

- Mondja, egy ílyen szép lánynak mint maga, hogyan miért nincsen kisérője szeretője?

- Azt nem tudom , de lehet , hogy még nem született meg- mondta  Póli csillogó szemekkel -  ami nem kerülte el a legény figyelmét.

- Ha még nem született meg, akkor már jobb ha megsem születik mert, maga nem lesz az övé az biztos.

- Azt miből gondolja? - vagy tud jósolni?

- Bizony hogy tudok!

- És nekem is jósol ?

- Ha szépen megkér.

- Akkor megkérem.

- De induljunk el, mert itt a templom előtt nem tudok jósolni - Merre induljunk?

- Én hazafelé- arra, mutatott házuk irányába Póli.

- Akkor én is.

         Elindultak Póliék felé beszélgetve.A legény kérdezett, Póli meg válaszolt szépen illedelmesen mert neki valami azt súgta , hogy a Kálmán személyében, eljött az a valaki akit már olyan régen , hiába keres.

- Na gyerünk azzal a jóslással !- szólalt meg Póli

- Hát az nem olyan egyszerű, hogy csak elkezdek jósolni. Majd ha még találkozunk akkor, jósolni fogok.

- Maga akar még velem találkozni?

- Hát hogy ne akarnék!- és maga?

- Háát...

Póli tudta jól , hogy akar, csak még nem volt bátorsága kimondani , pedig a legény első látásra meg tetszett neki, és ez meg is látszott rajta mert arca kipirosodott, és a szeme is szokatlanul csillogott.