Az én városom, és környéke 10.

            A temetés után Sára nem találta a helyét, minden dolog elvégzése reá maradt. Csinálta is szorgalmasan, mert abba találta meg a nyugalmat az adott neki némi életkedvet, és értelmet az életének.Póli mindig mellette állt, együtt jártak templomba temetőbe. De a gyász év letelte után  Póli egyre gyakrabban emlegette , hogy ez bizony igy nem élet, és nézzen már szét egy kicsit a faluba , vagy akár a szomszéd faluba és keritsen már magának egy férfit, ne hagyja , hogy hervadozzon, hiszen még harmincéves sincsen.

- Könnyű azt mondani replikázott Sára-- te talán tudsz valaki arra valót, vagy özvegy cigánykováccsal akarsz összehozni.

-Azzal nem, mert annak van babája ahogy  hallottam az asszonyoktól, de aki keres, az talál.

- Na, tudod mit. -  akkor keress te nekem egy jóra való embert-- bizisten meghálálom. Ebben maradtak. 

Az idő viszont telt könyörtelenül, de nem hiába , mert  Póli talált  valakit Sárának.

 Nem is olyan messze tölük, alig párszáz méterre  egy vén legényt--aki elmúlt harmincéves és nem volt felesége - és azt már vénlegénynek mondták.Nem is volt azzal semmi baj-- az anyjával lakott, csak arról volt hires , hogy utolsónak fogott hozzá a mezei munkának de legelsőnek hagyta abba.

Póli biztatására, a vénlegény megvárta Sárát a templomból jövet  , és együtt mentek haza. Sára, ebéddel kinálta, de azt nem fogadta el mert azt mondta , hogy ha nem eszi meg az anyja főztjét akkor az biza megharagszik. A bort viszont elfogadta, megis eredt a nyelve a máskülönben nem túl beszédes férfinak.Nem is ivott a többet a kelletténél, és némi érdeklődést, hajlandóságot is mutatott Sára iránt, amikor látta   hogyan sürög - forog a konyhába a fiatal özvegyasszony. Megnézte a gazdaságot is mert azt feltétlenül megkellett mutatni. Aztán találkozgattak még, és kezdtek összemelegedni , ugyannyira , hogy vagy két hónap múlva, egy éjszaka, Sára ott marasztalta. Meg is történt minden aminek megkellett történnie, és Sára egy rövid időre azt gondolta , hogy talán mellette, fogni fog rajta a dolog, és ketten könnyebben ellátják a gazdaság dolgait.

          De nem igy történt, mert a vén legény minél jobban befészkelte magát a Sára ágyába annál kevésbé füllöt a foga a munkához. Sára próbálta buzditani ételellel,  itallal és saját magával, a vénlegényt de azt  nem lehetett felgyorsitani! Ráadásul az anyja is elmesélte fűnek fának , hogy az az özvegy kurva elcsábitotta fiát, és  mostmár az ő gazdasága teljesen tönkre megy. Amikor mindez a Sára fülébe jutott, a vén legény kabátja kikerült a verandára amiből az megértette , hogy  Sárának nem csak csődörre van szüksége , hanem dolgos férfi kezekre is.

 Aztán volt még egy két eset , köztük olyan is aki elvárta  volna hogy utána menjenek a kocsmába , és haza hozzák , de olyan is aki, azt hitte , hogy Sára mellett megengedhet  magának más asszonyt  is. Amikor kiderült a disznóság, akkor neki is menni kellett minél hamarabb mert a kabát mellé Sára még néhány seprűnyelest is kimért és kiosztott , és egyáltalán nem válogatta meg a szavait, amelyikkel kivülre kergette a portájáról. Utána meg imádságba kezdett, és hálát mondott a fennvalónak , hogy sikerült megszabadulnia ezektől a pernahajderektől,  semmirekellőktől.Ettől egy kicsit megnyúgodott, de boldogabb nem lett, mert ő olyan asszony volt aki megtanulta az asszonyi életet egy rendes ember oldalán, és aki attól elmaradt, annak semmi keresni valója nem volt a házába, kivéve azt az egy két próbaidőst , akik sajnos nem váltak be, és akik miatt hervadozni kényszerül ilyen fiatalon. Nehezen viselte , sokszor jött neki úgy  , hogy neki megy a nagyvilágnak és addig nem jön haza, ameddig egy arra való férfit nem talál.De ez is csak délibáb volt, mert egy -két faluval távolabb még sohasem járt életében.Nem is volt az divat akkoriban-- aki akkor nőszemély eljutott a városba, az igen-igen nagy megtiszteltetésnek vette , és évekig tudott mesélni  a város szépségeiről a szép ruhákról selymekről, bársonyokról és a gyönyörű ruhákról. A biró felesége még azt is elmesélte egyszer, hogy igazi bárónőket, grófnőket   bárókat, és grófokat is látott a városban, hogy azt hitte  hogy a mennyországba érkezett--olyan csodás volt minden.Hintóval jártak és olyan szép lovaik voltak, nem is kettő , hanem négy. Fehérek , sárgák , meg feketék is. Hogy feketék is, voltak az valahogy megragadt az emlékezetébe.