Az én városom 9.

           Gyurit hazavitték és felravatalozták. A virrasztóban ott volt az egész falu, mert úgy Gyurit, mint Sárát szerette az egész falu, mert ahogy akkor mondták, jó megbizható emberek voltak. Hanem azért valaki mégis csak hiányzott, és az nem volt más mint az öreg cigányasszony Cika a falu végéről. Már pedig az volt a a sirató asszonyok hangadója ,mert senki nem tudott úgy óbégatni siránkozni , mint ahogy ő tudott. A hiányát azonnal észrevették, mert nem  úgy szóltak a sirámok, mint amikor ő is ott volt.Ez mindenkinek gyanus volt, ezért el is küldtek valakit utána , hogy nézzék meg, hogy mi van vele, és hozzák is el a virrasztóba.

          El is ment a sógor meg egy nagyobbacska fiú gyermek , ám amikor odaérkeztek ígen - igen meg botránkoztak ,mert Cikát ott találták az udvaron feküdve a földön fellöltözve, fekete ruhába , éppen úgy mint amikor a virrasztóba készül.Úgy nézett ki mint akibe már nincs lélek, de szerencsére amikor felültették a padra és vizet adtak neki , megszólalt. A ló a ló, és fogta a derekát, amit nagyon fájlalt.

          A sógor meg a gyerek nem tudták mire vélni a dolgot  és jobban figyelni kezdtek.Egyszer csak szélfuvást éreztek, de csak egy olyan könnyű esti szellőt amiről nem is vettek  volna tudomást , ha ezzel egy időben nem jelenik meg, és nem suhan el melletük egy fekete ló  nagy sárga szemekkel. A szeme fénye minden bizonnyal erősebb volt mint általában,mert ők úgy érezték mintha szabályosan rávilágitott volna Cikára, de a másik szemével meg rájuk.

          A sógor nem volt gyáva ember , de most azt érezte , hogy itt valami nagyon érdekes dolog történik,valami olyasmi amit valamikor rég , még az öregapjától hallott. Ráadásul Cika megint megszólalt, most már háromszor mondta el , hogy a ló a ló a ló-- és azt is hozzátette , hogy az a fekete ló.A sógor odament  Cikához és kérdezgetni kezdte, hogy mi van a lóval. Cika nem akart, vagy nem tudott beszélni, de többet semmit nem mondott a lóról, csak arra kérte a sógorékat , hogy vinnék be őt a házba, fektetnék be az ágyába, hogy pihenjen egy kicsit.

         Dolguk végezetlenül mentek vissza a virrasztóba, ahol a falu asszonyai énekeltek, a férfiak iszogattak, és az elhunyt jó tulajdonságait emlegették. 

Éjfélkor viszont-- a mindig nyikorgó ajtó-- minden nyikorgás nélkül kinyilt és bejött rajta Cika. Cika mindenkit üdvözölt , megnézte a hallottat és máris elkezdte a sirámokat, a többi asszony meg  együtt énekelt siránkozott vele. Egy pillanatra sem hagyta abba az éneklést , mint aki nem akarja , hogy kérdőre vonják elmaradása miatt. 

          A birónak  az anyja-- aki maga is jártas volt a boszorkányság tudományába-- elnézést kért és a fáradtságára hivatkozva eltávozott, de ennek előtte még jól egymás szemébe néztek Cikával. Ez az összenézés nem kerülte el az asszonyok figyelmét, és már alig várták a virrasztás végét , hogy megtárgyalják, hogy mit is jelenthet ez.

          Amikor egy kis  csend támadt,mert az asszonyok belefáradtak a siránkozásba, a sógor oda ment Cikához egy pohár borral a kezébe, és megkérdezte tőle: Mondja már , mi történt magával, miért nem jött velünk a virrasztóba?

- Jaj ne is kérdezd fiam, nem tudom mi történt velem , de amikor éppen elakartam indulni, úgy megcsapott a szél , hogy  a földön leltem magam , és nem birtam  felállni , még jó hogy jöttetek , mert ha nem jösztök akkor biztosan végzett volna velem az a fekete ló.

-Mi is láttunk valami fényes szemű fekete lovat , de az csak úgy elsuhant mellettünk , és mi is éreztük , hogy megcsap a szele.

- Na ide figyeljetek, amit elmondtam nektek arról egy szót se senkinek , mert ha ezt kikotyogjátok-- mond mega fiúnak is--akkor bizony nagy csapás fogja érni a családotokat. Ezzel Cika megitta a borát, és ujrakezdte a sirató énekek sorát , a többi asszonnyal együtt

Hajnalban,lassan  kezdtek hazaszállingózni a virrasztók, csendes  örök nyugodalmat kivánva az elhunytnak. Csak Póli, az urával és még egy öreg házaspár maradtak ott egészen addig ameddig feljött a nap és fénnyel árasztotta el a szomorú házat.

          A temetés délután volt-- nem volt időhöz kötve , hanem akkor történt, amikor minden meg volt, ami a temetéshez szükséges. Amikor meg volt a ásva sir , amit szomszédok barátok falubeliek ástak meg. A biró anyja nem volt ott a temetésen-- a fia azt mondta , hogy az anyja gyengélkedik.