Appapával nem voltak gondok. Időnként hosszú sétákat tett a friss levegőn, s ha horgára akadt egy-két beszélgetőpartner, órákon át eldiskurálgatott velük a régi szép időkről.

A nap javarészét otthon a TV előtt, kedvenc hintaszékében ücsörögve múlatta. A legtöbb műsor érdektelen volt számára, így azokat jobb híján, átszundikálta. Ha a család valamely tagja a szundikálást látván megkísérelte kikapcsolni a készüléket, az ilyetén kísérleteket enyhe méltatlankodással fogadta. A méltatlankodásának helyt kellett adniuk, ugyanis amikor megjegyezték, hogy csukott szemmel nem lehet televíziót nézni, az öreg töviről – hegyire eldarálta, az elhangzott műsorok tartalmát, beleértve a reklámokét is. Ez a kis szócsata, természetesen nem volt ölremenő, hozzátartozott mindennapjaikhoz ugyan úgy, mint az esti közös vacsora.

Appapa szeretett viccelődni, sokat, és sokszor, éjjel, és nappal. Éltető eleme volt a móka, és mókái eszközéül a *PROTKÓT használta legszívesebben.

Úgy tűnt, hogy a műfogsor időnként, önállósította magát, nem kis galibát okozva, a tisztes család körében.

A mókamester, igen jól ismerhette a család tagjainak szokásait, mert mindig éppen annál a személynél bukkant fel, ahol nemkívánatosnak bizonyult.

Hol egy szekrényből kiemelt pohár fenekén gubbasztott csendben,és kiszámíthatatlanul,áldozatára várva, egészen  addig, míg valaki az éj leple alatt, szomját óhajtotta oltani. Mert milyen is, egy földi halandó? Éjszaka, kiszárad a torka, és inni vágy. Aztán, még álomittasan eresztené torkán lefele, a megváltó, szomjátoltó hűst, ám a folyadék közvetítése folytán, valami fura kemény dolog koccan a fogához.

Az álom, ugyan egy pillanat alatt szertefoszlik, de csak azért, hogy felváltsa, a rideg, és kemény kijózanító valóság. Más alkalommal, másik helyzetben, a WC ülőkét felrántva, mivel a kis, vagy nagydolog, halasztást nem tűrve sürgetőn űzi az embert, arra a bizonyos helyre, a csészéből gúnyos vigyorát villantja rá, a PROTKÓ.

A haszontalanja, nem elégszik meg a lakáson belüli bújócskázással, hanem képes a lakáson kívül is megtréfálni szeretteit.

Egy napon, éppen a családfő volt soros, hogy megszabadítsa a levélszekrényt a felhalmozódott küldemények terhétől, amikor is, nem kis megrökönyödésére, a küldeményköteggel együtt a vicsorit is felmarkolta. Bár sejtették, hogy e dolgokban, appapi a ludas, de nem akarták a kisöreg játékát elrontani, bár mily nehezükre esett, és volt még valami, ami elbizonytalanította őket, hogy amikor az öreget rajta akarták kapni, ő széles vigyorral jelezte, a műfogsor, ott virít ahol virítania, kell.

A családnak nem voltak anyagi problémái. Mind két szülőnek stabil, jól fizető állása volt. Egyke gyermekük, semmiben sem szenvedett hiányt, a szüleivel eltöltött időt kivéve.

A PROTKÓT, egyre gyakoribb, és egyre kellemetlenebb játékai miatt, száműzni akarták otthonukból. Mivel appapát, nem akarták megbántani, így hát közös erővel próbálták rábeszélni, egy *Biokompatibilis Procerára. De hiába minden ész érv, praktika, és taktika, appapa hajthatatlan volt, örökös voksát adta, a kivehetős javára.

A gyerek felső osztályba lépvén, új osztályfőnökre tett szert. A szülők természetesen informálódtak az új felől, és mivel a visszajelzések csupa pozitívumot foglaltak magukban, megnyugodtak.

Egy napon, értesítést kaptak, hogy ekkor, és ekkor, jön az OSZTÁLYFŐNÖK család látogatni. Ez a hír, appapán kívül mindenkiben valamiféle nyugtalan érzést ébresztett.

A nyugtalan érzés kiváltó motívuma, a járulékos információból leledzett, melyek szerint,

Az Osztályfőnök, az első benyomás alapján vonja le a konzekvenciát családról, tanítványról egyaránt, mivelhogy a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ha az első benyomás negatív, akkor az illető a levizsgázottak státuszába csúszik alá, ergo kiesik a pikszisből, és véres verejtéket izzadhat, mire a pikszises státuszát visszanyerheti.

A leendő osztályfőnök Hepp néven forgott a köztudatban, és az abból leledző köznyelvben.  Ragadványnevének eredete, a tanárnő négyes jelszava alapján nyert értelmet, Higiénia. Esztétika Pedantéria Pontosság .Ennek a négy kritériumnak kellett megfelelni, a pikszisben maradásért , a bennmaradni vágyóknak.

A nagy napra, a szülők, nem könnyen, de szabadságoltatták magukat, és hasznossá téve a szabadidő nagy részét, nekiestek a rendrakásnak. Minden zugot, átforgattak, minden foltot, pöttyöt eltüntettek, amit emberi szem érzékelni tudott, még tán olyat is, amit csak képzeltek. Poharak, tányérok, eszcájg, a napnál is fényesebben ragyogtak, ha betévedt volna egy kósza légy a lakásba, bizony mondom, nagy bajban lett volna.

Elérkezett a nagy nap. Az idegek pattanásig feszültek, csak appapa pihent nyugodtan a babérjain. Túlélt ő már világháborút, forradalmat, rendszerváltást vagy mifenét, ammamával ötven év házasságot, csak nem fog ki rajta ez a tanárnőcske, ez a furanevű hogyishívják!

Csak ült nyugodtan, kedvenc hintaszékében, és ingatta magát, előre, hátra, előre, hátra…

Appapát, sűrű időközönként szemrevételezték, nehogy megint valami huncutságra adja a fejét. Hol nyíltan, hol csak úgy sebtében vizslatták, szájában van e az a hírhedt bajkeverő. A nagy stresszelés közben, senkinek sem tűnt fel, hogy nagypapa nem méltatlankodik, sőt fittyet se hányva rájuk valami huncut mosoly fickándoztatja ősz bajuszát.

Egyszer csak csengettek. A család tagjai, szinte egyszerre pattantak fel ültő helyzetükből, mint a darázscsípettek, aztán mintha valami mágikus erő taszigálta volna őket a bejárati ajtó felé, úgy vonultak egyszerre mozdulva.

 Hát itt van, hát megjött! A római pápának sem csaptak volna ilyen nagy ceremóniát, ha Őszentsége érkezik látogatóba.

- Kezét csókolom, jó napot kívánok, csókolom, üdvözlöm, tessék beljebb fáradni, tessék helyet foglalni, ez itt a legkényelmesebb ülőhely, ide parancsoljon, direkt , és csak kizárólag Önnek, jó puha párnácskát tettünk bele, megkínálhatjuk valamivel, egy kis sütemény, édes, sós, sajtos,puha, ropogós, üdítőt, szénsavasat, a nélkülit, rostosat, ásványvizet, esetleg egy jó forró citromosat, vagy anélkül, igen, van zöld, fekete, gyümölcsízű…-

 Ezalatt, appapi bajusza egyre intenzívebben fickándozik, persze ezt csak ő érzékeli, mert mindenki a Heppessel van elfoglalva.

- Igen, hát elég elfoglaltak vagyunk, de a gyerekkel azért sokat foglalkozunk, természetesen, mi is arra tanítjuk, tisztaság, háromnegyed egészség, höhöhö, kunc, kunc, kunc, he, he, he, hi, hi, persze fő a pedantéria, a higiénia, az esztétikai érzékletességről nem is beszélve, ó igen a pontosságot ki nem hagynánk a világért se,mert ugye az a fontos, hogy legyen pontos, bla, bla, blabla, blabla.

- Oh, hogy elröpült az idő, most már mennem kell, nagyon örülök, hogy megismerhettem önöket, biztos nem lesz gond a fiatalúrral, aki ilyen rendkívüli családban nevelkedik, és ilyen csendes, rendes nagypapája van, azzal gond nem lehet!  -

A kövek, mit kövek, sziklák, szinte egy időben zuhantak, görögtek,szakadtak le az aggodalmaskodó szívekről, és a zuhanásokkal egyidejűleg appapi bajuszkája szinte már, *chorea Sancti Viti ballismust jár, appapa orcáján. –

- Rendkívüli öröm, és megtiszteltetés számunkra, hogy megismerhettük, és természetesen  minden erőnkkel azon leszünk, hogy semmi gond ne legyen a fiatalemberrel. -

Hepp feláll, és mivel minden este, pontban tizenkilencórakor szokta szerény vacsoráját elkölteni, pedánsan indulásra készen áll, az-az indul, higiénikusesztétikus otthona felé.  

- Jaj, hát nem kell, hogy kikísérjenek, úgy is oly sokat fáradtak miattamértemvégettem már! Nem olyan nagy feladat, megtalálom én a kivezető utat, a kijárathoz! –

És, meg sem várva, hogy valaki ellenkezésképpen felpattanjon ültéből, már indul is…

Még hogy ellenkezés, még hogy udvariasság, egy árva pisszenés nem sok, de még az is a torkokon akad, mert mit látnak a szemek, ó jaj! Dermedt pozitúrák, groteszk grimaszba dermedt arcok, majd egy pillanatnyi felocsúdás, és a tekintetek, mint az inga járnak ide- oda.

Az ide, maga Heppőnagysága hátsófele, az oda, pedig ki más, mint appapa, aki a rászegeződő szempároknak széles vigyorral jelzi, szájában a fogsor. De akkor honnan a csudából, és ki a csudáé lehet az a másik, amelyik a távozóban lévő, hátsó fertályának pontosan a középpontján, szoknyájába harapva csüng?

Az ige egy időben hagyta el mindannyiuk ajkát. Jézusmária, hisz ez ammama mosolya !

Most jött el a megvilágosodás perce az elmékben, hogy appapa, e módon őrizte meg élete párjának mosolyát, a mosolyt, melyet oly sok esztendőn keresztül ragyogtatott rá ammama. Igaz, hogy néhány évtizede, ammama is csak kivehetőssel mosolygott rá, de mit számít ez, hiszen szerették, tisztelték, megszokták egymás közelségét, és még a fogsorukat is egy azon helyen készíttették maguknak.

Szóval, appapa, egy kicsit fura módon őrizte ezt a mosolyt, de hát appapa kedvelte, a nem hétköznapi dolgokat.

Hogy mikor csenhette a heppes feneke alá ammama mosolyát soha nem derült ki.

Amint az ajtó bezárult a heppes mögött, nagypapa olyan röhögő görcsöt kapott, hogy, nem bírta abbahagyni.

 A szürkeruhások meg is jegyezték, amikor vitték kifele a lakásból,

- Na, a kisöreg boldogan csónakázott át túlvilágra, bizony-bizony ilyesmit is ritkán lát a magunkfajta ember!

* protkó: kivehető fogsor

* chorea Sancti Viti ballismus: vítus tánc

* A Procera rendszer segítségével, immár 15 éve készíthetők különböző fémmentes fogművek (alumínium-oxid és cirkónium-oxid), illetve egyéni implantátum-felépítmények (titán és cirkónium-oxid).