Amikor hallgatni volt muszáj 7.

            Nekem úgy tünt , hogy Burkót gyanusitják, és nem volt senki aki  megmondta volna hogy nem ő a gyilkos. Ugyan kimondta volna meg - nem látott senki semmit, hacsak a bujkáló csillagok nem. Burkót mindenesetre  elvitték az őrsre, és nem lehetett tudni hogy mikor szabadul. Csak találgatni lehetett. Még szánalmat is éreztem  iránta, hogy nem azért itélik el amit elkövetett , hanem valami olyasmiért amit nem. 

            Aztán elsétáltam a malomig és meg néztem hogy jár - e. Kiesett kezemből a Burkó ügye, egy kissé mérges is voltam egy kicsit örültem is, hogy nem kell rövid egymás utánba  két embert is a tulvilágra  küldenem. De ha feleségemre gondoltam, akkor képes lettem volna azonnal gyilkolni.

           Talán megmondhattam volna hogy nem ő volt, de akkor én váltam volna gyanussá. Jól van ez igy - békéltem meg magammal - csak még azt kellenne megtudni hogy mikor kerül ki. Majd keritek én erre módot, ha másképp nem, akkor mindennap bemegyek a kocsmába, mert ha szabadul akkor  biztos hogy odavezet az első utja. Elbujt a nap, sötéten úsztak a távolba a fellegek  az égen, már most nappal is sötétedni kezdett. Pont most volt a legrövidebb a nap, csak néhány nap volt  karácsonyig.

             Már nem  tudom  hányadik karácsonykor, nem vagyunk nyugodtak, már  nem tudom a napját hogy ne hangozzon el a háboru szó, és már azt sem tudom, hogy mikor lesz vége. A feleségemmel sokszor arra gondoltunk , hogy itt kellene hagyni ezt az átkozott földet, és elmenni a nagy világba.De nekünk senki rokonunk nincs, még a szomszéd faluba sem,  nem hogy külföldön.

              Hanem akik kimentek egytől - egyig meggazdagodtak, és  igy az ünnepek táján jönnek haza dicsekedni , hogy ezt vettek, és azt hoztak haza, meg minden. Aztán milyen az asszony neki is kell , miért , nincs ő olyan asszony mint a másik? Egy részt igazuk is van,persze nem mindegyiknek,de hogy szeretne mindenegyik valami szépet , valami újat magának meg a gyerekének - az úgy van! Még az enyém a hagyján, mert van olyan is amelyik kiköveteli magának,nem érdekli , hogy van rá pénz vagy nincs.

              Meg aztán itt vannak a magyarok ,-talán ők járnak a legjobban, egy ugrás és máris az anyaországba vannak. S ha fiatal   vissza sem jön. Úgyan miért is jönne vissza? Háboruzni? Itt nem nyugszanak a fegyverek, nem nyugodtak még béke időben sem. MInden házban van fegyver, még eladó is. Nekem is van de nem használtam a múltnapig, pedig gyakran előfordult hogy elő akartam venni és igazságot akartam tenni. 

              Ilyen gondolatokkal értem haza és mindjárt meg is kérdezte a feleségem hogy hol jártam . Én meg elmondtam neki mindent , szórol szóra. Még azt is hogy megsajnáltam , a fiút, hogy nem azért büntetik , amit elkövetett.- Sajnálatot, szánalmat nem érdemel, ezt én mondom,és azt is hogy intézd el - mielőbb, mert ha nem intézed el te , akkor én fogom eleintézni, ebben biztos lehetsz. Nagyon meglódult a nyelve a feleségemnek , már rég nem láttam igy kitörni magából.

               Alig telt el egy nap, amikor Burkót meg is láttam a kocsmában. mindjárt le is ültem, és kértem egy deci pálinkát. Azt szopogattam, mig a másik asztalanál Burkó magyarázta hogy hogyan bántak vele.  A baj csak az volt hogy nem volt más gyanusitott, mert azt elismerték hogy, hogy én mentem szólni a rendőröknek, de feltételezték , hogy csak azért, hogy elháritsam magamról felelősséget. És azt is megjegyezték hogy milyen ilyedt képpel mentem be miliciára. Közben iszogattak rendesen, pedig még délelött volt. Nem találtam megfelelőnek az időpontot, igy aztán szépen haza mentem. A z asszony azonnal kérdezte hogy  mi az ujság, de én csak a intettem és egyelőre nem szóltam egy szót sem.

                Később aztán elmondtam , hogy kint van és ott iszik a kocsmában.- Akkor mire vársz? _ Na várjal asszony, azt akarod hogy a kocsmában szúrjam le és örök életemre  a börtönbe rohadjak. Nem, kivárom a pillanatot, amikor a legkevésbé várja, akkor lyukasztom ki a koponyáját.

                 Délre járt az idő, az asszony elébem tette az ebédet amit aztán meg is ettem. Ebéd után ledőltem egy kicsit mert a pálinka meg a meleg elnyomtak egy kicsit. Álmomban a kocsmában voltam, és Barkó indult haza felé. Éppen úgy mérte az utat ahogy , néhány nappal  ezelőtt.

                 Felugrottam és magamhoz vettem a fegyveremet, még világos volt , de már szürkült, és már csak percek kérdése volt hogy besötétedjen.

Ahogy a kocsmához értem, ő éppen kifelé igyekezett éppen úgy mit ahogy  azt  álmomban azt láttam. Kiengedtem és jól megnéztem. Ő már egy másik világban volt, ahol  rózsaszin volt minden. Bementem a kocsmába , és kértem egy deci pálinkát,  aztán leültem és számolgatni kezdtem hogy mennyi idő múlva ér a malom környékére. Eltelt vagy húsz perc, és közben szopogattam a pálinkámat. Már csak a pohárfenekén volt egy kevés, és idejét láttam Burkó után indulni. Mentem szépen lassan, és ismét havazni kazdett. A távolból puskaropogás hallatszott. Nem tünt fel senkinek,mert senki nem járt az utcán. Burkónak már csak harmincméter előnye volt . Megszaporáztam a lépteimeit , és egész közel értem, már akár leis  lőhettem volna, de még mindig menten a pistollyal a kezembe. Egyszer csak hátranézett . Es akkor dördult a lővés. Összeerogyott, és egy merev tekintetet  szegzett rám. Csendben, hallgatva, magam tettem igazságot.

Este, amikor lefeküdtem, a feleségem bujt hozzám.

                                      V É G E