Amikor hallgatni volt muszáj 3.

          A férjem hozzámlépett és átölelt, aztán egy hatalmasat orditott hogy, a falra akasztott fedők is beleremegtek. Megállj bitang világ, mert megtudom én kivan a tett mögött, és  annak meg vannak számlálva a napjai. Majd leült, és érezni lehetett , hogy forr benne a méreg, a tehetetlen düh.  Csak ült percekig és nem szólt egy szót sem.csak a füzetet morzsolgatta, forgatta.  Egyszer csak felpattant, és elindult. Hiába mentem utána ,hogy álljon meg, nem állt meg csak ment előreszegzett fejjel mint aki egy meghatározott cél felé közelit. Nem nézett se jobbra sem balra, csak előre , és ment megállithatatlanul.

           A kocsma elé ért, megállt benézett ,négy -öt  részeges ember  koptatta a pultott. Megállt, körulnézett, nincs valami ismerős, aki tudhat valamit. Nem volt senki közelebbi ismerős. Kért egy pohár pálinkát, és leült.

Elgondolkozott. Hárman voltak, egy a sofőr. Ivott egy kicsit a pálinkából tán még megis forgatta a szájaba majd lenyelte. Jól esett neki. Elövette a füzetet, és kóstolgatta  azt a nevet, ami ismerős volt neki. Mirko Szavics. Aztán magához szólitott egy embert aki már nem volt éppen józan. Leültette és kért neki egy deci plálinkát.

- Tegnap este hol voltál? - kérdezte

- Itt voltam itt ittam, a többiekkel, a bombázás után.

- Mennyit ittál és mikor mentél haza?

- Azt nem tudom.

- Kivel ittál?

- Hát sokakkal.

- KIk voltak azok, névszerint?

- Hát Barko Janiccsal.

- És még kivel?

- Stanisláv Vojticcsal- jaj nem, az ne ivott mert kocsival volt.

- Milyen kocsival?

- Egy Zaporozseccel

- DE volt vele még egy, hogy is hivják , hogy is hivják, háromhete a feleségét meg a fiát bomba találat érte. Megvan Mirko  SZaszics, de ök nem sokáig voltak itt csak beugrottak ,ittak valamit, és el ismentek mert azt mondták mennek valahova, mert van valami elintézni valójuk. Valóban nem sokat maradtak, biztos sürgős dolguk volt. Messze mehettek mert az utra is vettek maguknak pálinkát De Mirko már már jól tele volt, nem is tudom hogy került haza.

- Tudod hogy hol lakik?

- Tudom hát , majdnem mellettem.

- .Akkor jó, . Ki itta palinkát és, kért még egyet. 

- És az ujdonsült barátnak is. Nem voltak kétségei afelől hogy ki volt a tettes, de ugyanakkor, nem tudta elképzelni , hogy mit tett volna  ő hasonló helyzetben.

             Komótosan felszedte magát  és elindult a ház felé. Már kezdett sötétedni, úgy hogy  vigyázni kellett a kutyákkal. Ki is tépett egy jó lécet egy keritésből- ahol már csak kerités volt de ház már nem - na meg a kutya-és azzal ijesztte el a támadó kutyákat. Vitte a füzetet is, hátha jó lesz még valamire  - alapon.  Meg is találta a ház csonkot, nem maradt meg abból csak egy szobai rész, meg a kutyaól. Nézegette, nézegette , de nem volt világitás. Biztos nincs itthon fordult meg a fejében. A pálinka is hatott már, és egyre jobban tüzelte magában a bosszut. Túl ment a házcsonkon, majd vissza fordult, Mikor ezt háromszor megismételte , meg állt. Gondolkozott. Nézte a házhelyt, és nézte a meg maradt szobát. És nézte hogy mindenfele sorra gyúlnak fel a lámpák, de ebben a házban nem gyúl fény. Tétovázott még egy kicsit, majd elszánta magát hogy, hogy belép.  

               Mégcsak éppen a szobaajtó előtt volt eltakaritva törmelék , csak egy alig járt ut  vezetett a szobába. Nyikorgott az ajtó amikor kinyitotta, és bent hallotti csend uralakodott. Nem is mert tovább lépni ameddig a szeme meg nem szokta sőtétséget, Aztán ujabb lépéseket tett, egészen addig, amig neki nem üközött valami puha  anyagnak. Ekkor megtorpant és megállt  egy kicsit, szerette volna ha mégjobban megszokja szeme a sötétséget.