A tegnap este után pár dolog világossá vált számomra, még mások sokkal sötétebbé, mint korábban. Történt ugyanis, hogy Allannel jó pár pohár vörösbor elfogyasztása után, sikerült végre megtalálni a közös nevezőt, melynek köszönhetően megismerkedhettem a kastély egyik leghíresebb legendájával. Első hallásra komolytalannak és hihetetlennek tűnt, egy átlagos népi hiedelemnek, mely az évek során fennmaradt. Azonban most, ahogy többször átgondolom, egyre jobban úgy érzem, hogy ha nem is az utolsó szóig, de több részben van valóságalapja. Persze erre csak az általam ismert családi történetekből és a kész tényekből következtetek, de akkor is kezd egy kicsit félelmetes lenni.

A történet valamikor a tizenhetedik században kezdődik, mikor is felépült ez a kastély, melynek akkori tulajdonosa Jonathan Wintory volt. Rengeteg pénze volt, mely a mezőgazdaságból és az iparból származott. Eleinte a gazdag földesurak életét élte, de a negyvenes évei elején rájött, hogy szüksége van neki is a szeretetre és a családra. Nem volt a nők kedvence, de abban az időben a vagyonnal bármit meglehetett szerezni. Végül Eliza McNillent választotta, aki a monda szerint csodaszép, de furcsa természetű volt. Kezdetben minden szépen alakult, az évek során három gyermekük is született, két lány és egy fiú. Ennek ellenére a helyiek már sugdolóztak a hátuk mögött mivel a feleség továbbra sem hagyott fel furcsa viselkedésével. Volt, hogy napokra eltűnt, majd előkerülése után nem emlékezett semmire. Máskor magában beszélt, illetve értelmetlen és összefüggéstelen történetekkel tartotta fel a cselédeket. Az emberek már olyan dolgokról beszéltek, hogy a nő valójában egy boszorkány, mivel abban az időben még igencsak hittek az efféle dolgokban. Jonathannak ezek a megnyilvánulások nem estek jól, de tűrt, mivel szerette a feleségét. Azonban a dolgok gyökeresen megváltoztak, mikor a nő megpróbált megölni a fiúgyermeküket. Ekkor telt be végleg a pohár és kidobta a feleségét a házból, aki ezért elátkozta a Wintory családot. A legenda szerint a család férfitagjai vagy szörnyű halált haltak, vagy megőrültek az évek során.

Hogy a történetből mennyi igaz, azt nem tudom, de az tény, hogy a nagyapám halála arra vezethető vissza, hogy beleőrült a felesége elvesztésébe.

2002. november 18. (13:10)

Fort William