Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A Napnak is van párja: ott a Hold,
az élőnek az eleven, a halottnak a holt.
A csillagok sincsenek egyedül.
Úgy látszik, csak én vagyok magam.
Hát hol van, kinek nem elég a fél,
akinek egész kell,
s akit nem érdekel,
ami mindenki mást?
Én szeretek csak el-elmerengeni,
hallgatni, ahogy lüktet a világ,
beülni a csendnek személyvonatába,
s nézni, ahogy lassan nyílik a virág.
De úgy látszik, csak én vagyok ilyen.
Hát kiülök magányom hideg teraszára,
és hallgatom, hogy mit mesél a szél.
Olyan vagyok kicsit, mint a bolond ember,
aki, bár még remél, igazából fél.
Segítséget várok, nem kapok sosem,
mert, bár imám erős, kevés, úgy hiszem.
Nem elég a csendbe üvöltenem már.
Sajnos, ha megállok, akármerre nézek,
nincs a réten fűszál, nincs a fán madár.
Nincsen már, mi megnyugtatna engem,
fogalmam sincs, mit is kéne tennem,
hát leülök az ágyam kellős közepére,
remeteágyamban tengetem napom.
S hallgatom, az óra hogy ketyeg.
Az idő is a mocsárban hempereg,
de míg neki mutatója ott van,
én csak ülök, magamra hagyottan.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...
Mi lenne, ha...
Beteg vagyok