A nagy balhé

Barna, idehozná a kávét, és töltene mindenkinek egy csészével, kérem? Úgy hallom, már lefőtt. Mit dörmög? Nem, egyáltalán nem azért vettem be magát, hogy ugráltassam, tudja jól, milyen fontos része ön is az akciónak. Miért kell mindenhez kommentet fűznie? A komment? Hát ezt nem hiszem el! Ekkora barmot! A komment azt jelenti, vélemény, azt nehezményeztem, hogy mindenhez megjegyzést fűz ahelyett, hogy csendben tenné, amivel megbízom. Például itt van a kávé. Mi lenne, ha most szépen csendben, egy szó nélkül kitöltené? Na, látja, megy ez! Köszönjük szépen, nagyon kedves. Hogy ízlik, Gizike? Olyan forró? Hmm… pont, mint te. Hát fújja, Gizike, fújja! Ugye, hogy jobb? Barna, maga nem iszik? Pedig tanácsos lenne a bevetés előtt, hiszen hosszú órákig is eltarthat. Rendben, ha nem, hát nem, remélem, jól bírja az éjszakai ébrenlétet.

Akkor vegyük át még egyszer a tervet! Gizike, maga a kocsiban marad, és járva hagyja a motort arra az esetre, ha gyorsan el kellene iszkolnunk. Eddig világos? Barna, megkérhetném, hogy ne szóljon közbe, amikor Gizikével ismertetem a feladatkörét? Hogyhogy, „miért játszod a főnököt, Jenő?!” Először is nem játszom, hanem én vagyok a művelet atyja, én gondoltam ki minden apró részletet, ami végül a sikerünk gyümölcséhez fog vezetni, másodszor pedig, kérem, tartózkodjon a tegező megszólítástól. Ha túl közel kerülünk egymáshoz, az érzelmek kialakulásához vezethet, ami pedig könnyen hátráltató tényezőként léphet fel a továbbiakban. Azt pedig nem akarjuk, ugye? Elég, ha bólogat, Barna, de kérem, ne álljon már úgy, tátott szájjal, még nézni is rossz! Gizike, magácska is egyetért? Nagyon helyes, bíztam benne, hogy legalább ön előtérbe helyezi az akció sikerességét a személyes vágyainkkal szemben. Igazán bölcs jellemre utal, büszke vagyok önre. Ne is mondja, nekem sem egyszerű türtőztetni magam, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek egy ilyen tüneménnyel, de a szabály, az szabály. Most miért néz ilyen értetlenül? Ja, értem, nem szeretné, ha Barna megneszelné, hogy kettőnk között csak úgy izzik a levegő. Fifikás. Ejha, ez a lány minden percben lenyűgöz!

Szóval, akkor folytatom. Amíg Gizike kint várakozik, addig mi, kedves Barna, beosonunk a kórházba, összeszedünk minden értékes orvosi eszközt, az összes gyógyszert, amit találunk, valamint, ha lehetőségünk lesz, az alvó betegek személyes vagyontárgyait is. Tudnak követni? Számításaim szerint százezreket, sőt, talán milliókat is kaszálhatunk. Bizony, jól hallották! Barna, nem kell többet a lakótelep özvegyasszonyainak a nyugdíját lopnia, Gizike, maga meg kibővítheti a ruhatárát. Remélem, veszel valami jó kis kurvásat, te!

Mindent alaposan kigondoltam. Ennél jobbat keresve sem találhattunk volna, senki nem gondolná, hogy épp egy kórházba törne be valaki. Éjszaka ráadásul alig őrzik. Barna, korábbi kérdésére válaszolva, ezért nem bankot rablunk. Eleve halálra ítélt vállalkozás lenne, de díjazom a vakmerőségét. Csak aztán nehogy elszaladjon magával a ló. Ló! Képletesen értem, ne keresse! Mit forgolódik? Ne forgolódjon már, az ég szerelmére! Agyalágyult.

Akkor hát, készen állunk?! Indulás! Mi az már megint, Barna? Miről akar beszélni? Értem, nem bánom. Gizike, menjen csak nyugodtan előre, hamarosan csatlakozunk mi is. Ne aggódj, nem várakoztatlak meg, drágaságom!

Nos, magunk vagyunk. Miről lenne szó, Barna? Hogy mi? Nem tudtam, hogy Gizikét így hívják. „Hiányos Gizi”? Mégis, miféle név ez? Persze, hogy szeretném, ha elmondaná! Micsoda?! Hát én ezt nem tudom elhinni erről az édes teremtésről. Ne hazudjon, Barna! Mondom, fejezze be! Pont! Megfogná a szemüvegem egy pillanatra? Meg kell törölnöm a homlokom. Köszönöm. Igaz, ami igaz, annak ellenére, hogy tíz éve lakunk együtt ezen a lakótelepen, jó, ha két szót váltottam Gizikével eddig, de ez magára is igaz. Úgy vélem, amit állít, az nem lehet több rosszindulatú pletykánál. Hogy mindenki úgy hívja? Na és?! Biztos gyerekkorából ragadt rá! Képzelje, Barna – maga az első, akinek ezt elárulom, csak mert azt akarom, lássa, bizalmam az ön irányába biztos lábakon áll –, engem az iskolában Vézna Tücsöknek gúnyoltak. Mi?! Mi az, hogy illik rám?! Ne pimaszkodjon velem!... Tudja, amióta elhagyott a feleségem, elég zárkózottan élek. Most határozottan úgy érzem, Gizike lehet számomra a következő Ő. A második egyetlen. Ismeri az érzést, amikor első pillantásra rájön, összetartoznak? Tudja maga, miről beszélek! Barna, önnek van valakije? Hörcsög?! Na, ne röhögtessen! Úgy értem, kapcsolata… egy másik emberrel. Nem, az internetes ismerkedős oldalakat nem beleértve. Hogyhogy nincs? Volt már… Barna, nézze el nekem, hogy ennyire személyes kérdést teszek fel, de ugye, volt már nővel? Mi az, hogy csak a Gizikével?! Nem hiszem el, hogy az egész háznak megvolt, már mondtam! A bolondját járatja velem, igaz? Nagy kópé maga! Kitárom itt a szívemet, maga meg átgyalogol rajta. De vettem a lapot, kolléga, túlzásba vittem az érzelgősséget. Ezúton is hálás vagyok, amiért felhívta rá a figyelmem. Megfeledkeztem magamról, többet nem fordul elő, ígérem. Hajj, Barna, nem tudom, maga hogy van vele, de én már alig várom, hogy felmondjak az irodában. Még néhány ilyen meló, mint ez, és meg is teszem. Van róla fogalma, milyen az, hogy akták tologatására pazarolja el a tehetségét és úgy érzi, semmit sem tehet ellene? Hát ma este teszek! Meglátja, megcsináljuk! Magának mi is a foglalkozása, Barna? Rokkantnyugdíjat?! Mire? Oh, bocsánat! Semmi közöm hozzá, ez az ön magánügye! Nos, akkor azt hiszem, ideje indulnunk!

Csapat, nyugalom! Látom, idegesek egy kicsit. Ez természetes, hisz a helyszínen vagyunk. Ott, ahol az év rablását készülünk elkövetni. De kérem, higgyenek nekem, ha azt mondom, nincs mitől tartanunk! Rendben! Gizike, maga maradjon a kocsiban, semmi esetre se szálljon ki, előfordulhat, hogy sietősre kell vennünk a távozást. Indulhatunk, Barna? Akkor nyomás! Gizike, szorítson nekünk! Aztán majd én szorítalak meg, höhö.

Gyerünk már, Barna, szedje a lábát, ne legyen ilyen lomha! Fürgén, egy-kettő! Most miért állt meg? És miért néz rám így? Jól hallottam? Hogy hülyének tartom-e önt? A marha talán kifejezőbb lenne. Ugyan már, kedves Barna, ne butáskodjon! Tény, hogy kettőnk közül én vagyok az intellektuálisabb, de az ön ittlétének jogosultsága is megkérdőjelezhetetlen, hiszen megannyi dologban előttem jár. Egy sem jut az eszembe, de mindegy. Barna, csukja be a száját és jöjjön! Ez nem a legmegfelelőbb idő a sérelmeink egymással való megvitatására.

Végre, bent vagyunk! Halkan, az ég szerelmére! Suttogjon, mint én, vagy inkább meg se szólaljon, mert olyan, mintha egy barnamedve énekelne. Gyerünk, erre! Látja ezt az ajtót? Csss! Mondtam, hogy suttogjon! Látja rajta a számzárat? Zárva van, ami annyit jelent, hogy? Nem, nem azt. Illetve, igen, persze azt is, hogy bezárta valaki, de én arra gondoltam, talán valami értékes van odabent… Tudja, érdekes szerkezetek ezek. Kevesen vannak vele tisztában, de az esetek kilencvennyolc százalékában a nagyobb cégek, ha ilyet vesznek, nem változtatják meg a kombinációt. Az alap gyári számsor pedig általában 0000 vagy 1111. Lássuk csak! Nuuulllaa, nuuulllaa, nuuulllaa, nuuulllaa. Nem nyíilk. Akkor, eeeggy, eeeggy, eeeggy, eeeggy. Miért nem nyílik?! A sóherek biztos a legolcsóbbat vették!

Biztos elromlott, menjünk tovább! A fenébe, ez az őr! Észrevett, Barna! ROHANJUNK! Ide, jöjjön ide be, magunkra zárjuk az ajtót. Hű, jól van! Ideiglenesen megmenekültünk. Áu! Áu! Ezek mindjárt betörik az ajtót, alig bírom tartani! Barna, tolja ide azt a szekrényt! Ez az. Na, végre valami hasznodat is veszem, te ütődött. Nézzük csak, hogy jussunk ki! Aha! Gyerünk, Barna, az ablakhoz! Lassan, körültekintően lépkedjen, fokozottan ügyeljen a katéterekre! FÉL?! Maga? Hát, tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, engem is kiráz a hideg ezektől a betegektől. Nézze, annak már szinte oszlik a bőre. Ne nézzen a szemükbe! Haladjunk, Barna! Állj, mit mondtam a katé… Most nézze meg, tiszta húgy lett minden. Ne törölgesse az ingemet, annak már úgyis mindegy! Jöjjön… jöjjön, jussunk már el végre az ablakhoz. Áh, ezt az almát azért elviszem. Jé, van még itt banán és mandarin is. Sajnálom, csókolom, de nem távozhatunk teljesen üres kézzel. Huhh! Oké! Én ugrom először! Remélem, a gyümölcsök nem nyomódnak össze. Várjunk csak, Barna, maga nem hoz semmit?! Gyorsan kapjon fel valamit, aztán kövessen! Hogyhogy mit? Bármit, amit értékesíthetünk, vagy a hasznunkra lehet. Akkor viszlát odakint…

A fenébe, kibicsaklott a bokám. De legalább a gyümölcsök épek maradtak az esést követően. Itt jó lesz, itt megvárom ezt a marhát. Uh, de nagyot pukkant! Egyben van, Barna? Ezt jó hallani. Na és, mit sikerült elhoznia? Ööö, ez egy ágytál? Normális maga?! Vigyázzon, ne mozgassa, még a végén rámlöttyen, ami bennemaradt. Te istenbarma, te! Mégis, mit gondolt, mi hasznát vehetjük ennek? Barna, attól, hogy most kiöntötte a tartalmát, még tudom, hogy benne volt. De tételezzük fel, hogy tiszta. Mire használjuk? Nem, ez nem alumínium. Jól van, tegye le szépen. Nem kell nekünk. És most gyerünk a kocsihoz!

Barna, igyekezzen már, nem hiszem el, hogy én kifordult bokával is gyorsabb vagyok magánál! Ez meg mi? Sziréna? Itt vannak a rendőrök! Futás! Végre, ott az autó! GIZIKE, INDÍTSON! Barna, készüljön, villámgyorsan kell beugranunk a járműbe, hogy Gizike azonnal tudjon indulni. De… Gizike? Barna, mondja, hogy csak káprázik a szemem. Mit csinál ez a lány?! Jól látom? Gizike! Szedi le magát a visszapillantóról, de menten! Kérem, Barna, én is látom, hogy nem maradt a kocsiban. Hát ezt meg hogy képzelte, Gizike?! Most nézze meg, csurom nedv az egész! Látni sem lehet rajta. Barna, ha megkérhetem, ne hajtogassa folyton, hogy maga megmondta! Olyan idegesítő, mintha egy darázs zümmögne a fülembe! Gizike, most miért hívogatja azzal a sejtelmes mosollyal az arcán Barnát? Ejnye, Barna, ne lépjen közelebb! Ki ne vegye… be ne tegye… veszi ki de menten Gizikéből, az ég áldja meg! Menekülni kéne, vagy mi! Gizike, húzza fel a bugyiját, pattanjon be a volán mögé, és taposson bele! Na, jó, vár rátok a bánat, megyek egyedül. Ó, micsoda meglepetés, biztos úr! Tudja, épp… Jó jó, persze felteszem a kezem. Látja, meg is történt. Teljesen ártalmatlan vagyok. Eszem ágában sincs bármiféle hirtelen mozdulatot tenni, uram. Nézze, azok ketten ott… Au, ez fáj, kicsavarja a karom! Hova visznek? Eresszenek!