A mi utcánk 94.

            A vonat elindult,és Sálikót némi nyugalom szállta meg. Úgy érezte, hogy megszabadult valami ördögi átoktól, ami reátelepedett első hazatérése után, és ami szinte mindig követte , bárhova is sodorta az élet. Aztán úgyan ezt az érzését megcáfolta az a tény , hogy az utóbbi időben mégiscsak jó dolgok történtek vele. Néhány hónappal ezelőtt még a kijevi fogvatartása idején-- nem hogy tervei nem voltak-- hanem  sokszor még a napjait sem tudta.Igen, és onnan, abból a letargiából kellett felállni. Mikor ideért gondolatában újra bátyja kitartó munkája jutott eszébe.Ha ő nincs , vagy ha nem olyan kitartó akkor talán már rég nincs az élők sorába.Gondolatai ujabb hullámvölgy fenekére kerültek, mert való igaz , hogy ez is előfordulhatott volna.--Na ebből elég intette magát jobb belátásra Sálikó. Most amikor minden sinen van , most aztán igazán nem szabad rossz gondolatokkal foglalkozni,  amikor minden lehetőség meg van arra, hogy örüljön , hogy táncoljon, és belekiabálja avilágba , hogy közel négy év után sikerült neki újra a boldogság utjára lépni, és ami nem sikerült az elmult időben az most már csupán egy karnyujtásnyira van tőle.

           Vonata közeledett a román határhoz, bár már többször járt Romániaba, még sohasem járt hivatalosan először  parancsra,majd szökve járt ott. Most mindent elkövet ,hogy hivatalosan is beléphessen.Némi félsz azért volt benne . mert sok mindent hallott a határőrök dicstelen tevékenységéről.Úgy gondolta , hogy mint katonaviselt ember, majd szót ért velük, ha valami probléma adódik.Mert azok olyanok, hogy a kákán is csomót keresnek. És ha akarnak, akkor találnak is.

           De ezuttal szerencséje volt, simán jutott át a román határon-- mivelhogy megmutatta vadonatúj útlevelét.A határt egyfajta akadálynak tekintette Sálikó , de amikor látta , hogy működik-- legalábbis vele kapcsolatban-- egészen megnyugodott.

           Arra gondolt , hogy ha ez így müködik , akkor  talán annak sem lesz akadálya, hogy  egyszer egész családjával meglátogassa édesanyját, illetve családját. Erre kissé elszégyelte magát , mert még oda sem ért, és máris a visszaútról gondolkodott. De hát a gondolatait nem mindig tudja az ember megválogatni , mindig vannak kivűlálló tényezők, érzelmek , emlékek, amelyek képesek befolyásolni azt-- bármilyen irányba. Sálikó most vidám szeretett volna lenni, de nem találta meg magán azt a gombot amelyik beinditja vidámságát. Persze , hogy nem találta , hiszen  az gomb már rég lekopott róla mert  az utóbbi néhány évben egyáltalán nem volt alkalma használni...Témát váltott, maga elé vetitette Ánja  virágoskertjét és kertjét , megpróbálta elképzelni ,  hogy néz ki most igy április utólsó napjaiben. A lila orgonafa már biztosan virágzik ,a fehér valamilyen oknál fogva két három nappal később. A sokszinű tulipánok már biztosan ontani fogják magukból a tömény tulipán illatot.--Vajon hogy néz ki a kert, volt aki megdolgozza-- szegény Ánja birta -e magába azt is-- és  a gyerekeket is. Meg a tehenek gondozását is-- volt -e elég takarmány? És Ánjának volt-e türelme várni annyi éven át? Ezt a kérdést jogtalannak érezte, hiszen Ánja már bebizonyitotta, hogy kizárólag csak Sálikóhoz tartozik. De hát, négy év nagy idő, addig sok minden történhet , még akkor is amikor tudomása van róla , hogy Ánja minden levélre azonnal válaszolt. Mert ahhoz, hogy történjen valami változás elég egy-két nap, vagy akár egy pillanat, mert megjelenhet egy "új" Sálikó, és megjelenhet Nagy János-- Ánja férje. Hangulatának görbéje újra  negativ írányt vett, pusztán csak azért mert konkrétan nem tudott semmit, és a tudatlanság az információ hiánya játszott vele kegyetlen játékot.

        Rossz ízű gondolatainak a vonat fékezése vetett véget. Kinézett az ablakon , és mivel ismerősnek  találta, le is szállt. Szét nézett. A hajnali félhomályban Kolozsvár körvonalai bontakoztak ki ismerősként. Egészen elmerengett , mert a ködből, a volt kapitány utitársának alakja  bontakozott ki, aki itt tért észhez -- és bár azzal a szándékkal indult el hogy végez hűtlen felségével-- meggondolta magát és nem bántotta elcsábult asszonyt.

        De az is eszébe jutott, hogy innen már csak  kétszáz kilóméter,vagy négy öt óranyira van szeretteitől.

         Visszaült a vonatra és megpróbálta kitörölni agyából a múltat, és kizárólag a jövővel foglalkozni.