A mi utcánk 93.

           Sálikóék hazaérkezése után elkerülhetetlen volt, hogy édesanyjukkal ne közöljék , hogy immár minden rendben van, és a kissebbik fíú távozása csak napok kérdése. Nehéz szivvel fogadta ezt Sálikó mama, de megvigasztalták azzal , hogy ne bánkódjon a fia miatt , mert  unokája fog születni,  akinek aztán a gondját viselheti, és biztos elfoglaltságot, és örömet talál benne. Sálikó mama örült az unokának, de ez csak enyhitette  fájdalmát, de nem szüntette meg azt, amit  okozott , hogy fía  ujra útrakél. Pedig azt is megigérte neki , hogy ha minden jól sikerül, akkor az egész családjával meglátogatja majd őket. Sálikó ezt komolyan is gondolta , mert egyáltalán nem volt tisztába, a reá váró viszonyokkal.Sálikó mama, csendes belenyugvással fogadta el azt a tényt , hogy kissebbik fia visszamegy  családjához.

          Néhány nap elteltével újra a városba mentek , hogy magukhoz vegyék az iratokat.Vászja nem kellett volna , hogy menjen , de úgy érezte ,hogy kötelessége végig csinálni öcsével az egész folyamatot egészen addig ameddig,el nem hagyja az országot.Volt benne egy félsz , hogy újfent összeakad valakivel, és még valami meggondolatlan lépésre szánja el magát , és akkor egész eddigi tevékenységének, minden eredménye oda vész.

         Sálikó nem volt izgága , soha nem volt semmi féle konfliktusa senkivel,és mégis-- teljesen érthetetlen módon--a kocsmában majdnem verekedésbe keveredett , egykor volt ellenségeivel. Igaz, akkor sok minden összejött ami előidézte bosszúvágyát.Talán jogos is lett volna, de az is biztos , hogy ő húzta volna a rövidebbet , mint frissen szabadult fogoly.

         Három nap elteltével Sálikó rendelkezett minden olyan papirral ami szükséges volt hazája elhagyásához, ezért aztán ki is tűzte azt a napot amikor indulni ohajt. A hátralévő napokat kemény munkával töltötte , hogy minél többet visszatudjon forditani bátyjának a megfizethetetlen segiségéért.

         Való igaz nagyon jó testvérek voltak , de ez többek között annak volt köszönhető , hogy amint az ifjúkorba léptek apjukat elvitték a háboruba és még nem voltak huszévesek amikor nekik is követni kellett apjukat. Mondhatni, csak gyerekkoruk volt,-- ifjúkoruk nem, hiszen mire pelyhedzeni kezdett a szakálluk már a harctéren kellett helytállniuk.

         Most adatott meg nekik , hogy igazán bizonyitsák , hogy mennyire elkötelezettek egymás iránt, mit testvér a testvér iránt , mert Vászja mindent elkövetett , hogy testvére szabad legyen, viszont Sálikó fáradhatatlanul dolgozott Vászja házán. Tudták nagyon jól, hogy csak egymásra számithatnak. Vászja is vesztesnek érezte magát, hogy testvére elkell menjen, de megértette , hogy nem kirándulni megy, nem  csavarogni , hanem a családjához. Át érezte , hiszen csak néhány hónap és ő is apa lesz aki felelős feleségéért gyermekéért. 

        Ahogy közeledett az elutazás napja, úgy vált egyre terhesebbé a gondolat mindenki számára, hogy a továbbiakban Sálikó nem lesz velük, hiszen egész élete egy utazás volt. Előbb a háború, utána a rabság.Alig töltött otthon valamennyi kis időt mégis úgy megszokták , hogy amikor szóba jött az újabbb eltávozása , máris érezni vélték hiányát.Való igaz kitünő párost alkottak testvérével, mert Sálikó mindenben segitett a ház körül, ameddig Vászja hivatali ügyeit rendezte. Mert volt neki is éppen elég teendője, de azt nyugodtan végezte , mert tudta, hogy felesége és sógor nője-- néha édesanyja mellet van egy férfi is aki képes a házkörüli teendőket elvégezni, miközben a ház is szépen épül , és már csak a cserép hiányzik a tetőről. Beszélgettek a ház avatásról és a keresztelőről is, de az azon való részvételről Sálikónak egyelőre lekellett mondania.Nála most egészen más volt a fontossági sorrend. Mindenki bánkódott a Sálikó elmenetele miatt, csak Sálikó volt a végtelenségig boldog mert neki már annyi rosszat hozott a sors , hogy úgy érezte , hogy igazán megérdemel már egy kis nyugalmat Ánja oldalán és gyerekei társaságában.

         Eljött az indulás napja.Érzékeny búcsut vett mindenkitől, és bátyja elkisérte a városba. A városba még néhány ajándékot vásároltak , többek között , két egyforma orosz babát, és némi édességet. Aztán kemény ölelkezések után Sálikó vonatra szállt és elindult új hazájában, hogy mi előbb magához ölelhesse az Ő Ánjáját és és két gyermekét.