A mi utcánk 91.

            A természet tudta a dolgát, két hét alatt tovább küldte a telet, hogy helyet adjon a tavasznak. A vastag gyorsan szálló felhökből kiadós esők estek, és amilyen nagy hirtelenséggel jöttek, olyan hamar el is múltak. Aztán az enyhe szellő és a meleg nap egy-kettőre előcsalogatta  a fák rügyeit, a gyökerek gyorsitott eljárással szállitották a nedvességet a fák törzseibe, ágaiba rügyeibe. Megállithatatlanul indult meg az élet a természetben.Mert a természet képes ujraéledni mindenféle  emberi beavatkozás nélkül is. A gyümölcs fák rohamos gyorsasággal zöldültek ki és terebélyesedtek. Látszott rajtuk , hogy  évek óta nem voltak meg metszve.

           Nagyné ásót fogott és ágyásokat ásott,majd szépen elgereblyézte. Ezek után az ágyásokra vonalakat húzott, majd a vonalak mentén egy kis árkot képezett ki-- kis kapájával. Meg mutatta lányainak hogy milyen sürün kell elszórni a magokat a bemélyedéskben ha azt akarják , hogy a sárga répa a petrezselyem minél nagyobbra nőjön. A lányok apró kezecskéikkel ügyesen szórták a magokat és nagyon boldogok voltak mert ez volt az első év amikor az édesanyjuk, ílyen fontos dologgal bizta meg őket. Nagyon szivesen segitettek, és  úgy beleélték magukat , hogy a vetést követő  napon már nézegetni kezdték , hogy ki keltek-e már a magok. A lányok tavaszi vakáción voltak, ezért folyton arra sarkallták édesanyjukat , hogy ássanak még, és veteményezzenek. Nem tudták ők , hogy az ásás nem könnyű munka, és éseanyjuknak egyébb dolga is van.

          Újabb  emberek jöttek haza Oroszországból, napokig ki sem mozdultak aházból , mert mindannyian levoltak soványodva, és erejüket is ott hagyták valahol a Szovjetunióban. Szinte szégyelték magukat, az emberek előtt, pedig mindenki tudta , hogy ők ezért egyáltalán nem hibásak, és jó ideig csak a közvetlen rokonokkal osztották meg keserves élményeiket, hogyan dolgoztak a szénbányában , a fakitermelésen,mindenütt a velőtfagyasztó hidegben. A táplálkozásról nem is beszélve, mert olyasmit is megettek amit itthon a kutyájuknak sem adtak.

           A férjük távollétében félre lépő asszonyok nem győztek imádkozni , hogy a múlt történéseire  ne derüljön fény.A haragosok barátkozni kezdtek haragosaikkal , hogy elejét vegyék  annak , hogy valamelyikük elszólja magát a hazaérkezett férj előtt. Igyekeztek simulákonyak megértőek, és kedvesek lenni mindenkivel, de álmaikban néha visszatértek a félrelépések képei, ilyenkor riadtan ébredtek, és csak remélni merték , hogy nem mondtak ki neveket álmukban, vagy a mással való együttlétre utaló szavakat. Örömüket, csak a múltban elkövetett büneik árnyékolták be.De felmentést kértek, és reméltek a fennvalótól, büneik megbocsátására, és esküdöztek égre földre , hogy csak a kényszer, a csábitó volt az oka annak hogy végülis beadták a derekukat, és mégcsak véletlenül sem vallották be --még maguknak sem-- hogy volt rá eset, hogy pontosan ők voltak az inditványozók.

          A jó idő eljöttével Vászjáék is hozzáfogtak egyszerű , de új házuk épitésének folytatásához .Sálikó látástól vakulásig keményen dolgozott, mert mindenképpen törleszteni akart bátyjának, akinek másképpen nem tudta megkösszönni az érte tett lépéseket. Különben is jobban telt az idő a munkával, és hitte ,hogy mielőbb megérkezik a jó hir , hogy mehet a családjához. Addig viszont szerette volna, ha testvére háza tető alá kerül.

          Sálikót aggasztotta a gondolat , hogy újra megkell váljon édesanyjától, hogy megint mennie kell, de ezuttal hivatalosan-- minden kockázat nélkül.Úgy döntött ,hogy megigéri , hogy mielőbb vissza is fog jönni látgatóba , és ha módja van rá akkor magával hozza lányait, és Ánját is.Arra gondolt, hogy ha igy tálalja  távozási szándékát, akkor talán édesanyja engedékenyebb lesz, és könnyebben tudomásul veszi és elviseli újabb elszakadását fiától. Vászja nagyon örült a Sálikó segitségének mert nagyon hasznos munkát végzett, sőt magával húzta a mestert is, gyorsabb munkára sarkallva a saját szorgalmával. Látványosan haladtak a munkával , és minden reményük megvolt , hogy az ősz folyamán beköltözhessenek  új otthonukban. Időközben megtudta Maruszjától , hogy a Vászja gyereke--aki már útban van-- már az új házban fog megszületni.Minden a legnagyobb rendben halad előre, már csak a hivatalos papirok hiányoztak, hogy Sálikó utrakelhessen. Az elkövekező héten Vászjának hivatalos ügyben a városba kellett mennie--a  parancsnokságra. Sálikó is vele ment,hogy mielőbb értesüljön arról , hogyan alakul az ügye.