A mi utcánk 9.

          Jó uton jártam, a felfedezés az igazság kideritésének utján. Legalább is én úgy éreztem , mert mikor az ember hinni  akar   valamiben, akkor a legképtelenebb dolgokat  is képes elhinni pusztán azért , hogy érezze azt az érzést-- hogy sikerülni fog. Hát én most pontosan itt  tartottam az ügyben , mert minden amit tudtam  csak elméleti sikon volt igaz, aminek a gyakorlati kivitelezéséhez, még  nagyon halvány alapokkal rendelkeztem. De az is több volt mint a semmi. Gyakran űltem be Feri bácsi mühelyében, azon a cimen , hogy azt mondta apukám , hogy ne csavarogjak az utcán , hanem inkább menjek be a Feri bácsi műhelyében, és inkább ott várjam meg a  testvéreimet, esetleg a munkából hazatérő szüleimet. Mert aki az utcán van állandóan, az csavargó.

          Feri bácsinak meg nem volt semmi kifogása ellene, mert volt akit elugrasszon cigarettáért vagy akár egyebekért is trafikba meg a boltba. Egy ílyen alkalommal éppen a horgászat volt a téma, amikor is Feri bácsi  elszólta magát: Na, mehet most már Anti horgászni -- mostmár van ideje, úgyis mindig arra panaszkodott , hogy annyira szeret horgászni , de soha sincs ideje, pedig nagyon szerencsés, mert a felesége annyira szereti a halat , hogy meg is pucolja, nem mint más asszony , hogy csak húzza az  orrát és ha meg pucolják neki , akkor immel ámmal megcsinálja-- úgy ahogy. Ezek után nekem is eszembe jutott, hogy nem egyszer láttam Anti bácsit szép kárászokkal hazafelé ballagni a téglagyár kubikgödrétől. Igaz, akkoriban a tiz- tizenötdekás  kárász már szép halnak számitott , mert ennél nagyobbra nem igen volt idejük  megnőni szegényeknek,  mert a sok szegényember és a környék cigányai látástól vakulásig  üldözték a szegény halakat.

          Mindezek ellenére  a halaknak is nagyobb esélyük volt a szabadulásra, mert a a gombostüből hajtogatott horoggal  korántsem volt olyan biztos a fogás mint az igazi horoggal-- olyannal csak nagyon kevesen rendelkeztek, de Anti bácsinak már volt, ezért ő gyakran állt fel úgy a partról , hogy ő fogott mig mások csak nézték  az ő fogását.

          Másik alkalommal meg azt hallottam , hogy Anti bácsi is volt a háborúban, de szerencsésen megúszta és minden baj nélkül hazaérkezett, talán csak egy kis légnyomást kapott amitől egy kicsit bohokás lett-- de ami nagyon jól állt neki, és aki nem ismerte az annak tudta be , hogy ilyen vicces embernek született. Viszont a háborús élményeiről nem igen  mesélt legalábbis, én sohasem hallottam, hogy ilyet tett volna. Feri bácsi  nem volt a háborúba mert egy kicsit sántitott, valójában a jobb lába három centivel rövidebb volt mint  a bal. De ezt a hibáját apám, úgy igazitotta ki hogy a rövidebb lábára való cipőjének a talpát  megemelte, de csak két centivel, hogy továbbra is sántitson, nehogy valakinek eszébe jusson őt is elvinni a háborúba. Ezeket meg apám mesélte, amikor a régi barátságukról érdeklődtem.

         Úgy éreztem , hogy megint közelebb kerültem egy lépéssel a titok felderitéséhez, de Katókának nem mertem szólni, mert féltem , hogy megint semmibe fogja venni a felfedezésemet. Ezek után arra figyeltem , hogy megtudjam , hogy mikor megy Anti bácsi horgászni, és akkor majd én is letelepedek mellé ,és megpróbálok kicsalni belőle  valamit , mert én azt hittem , hogy a háború olyan hogy elmennek az emberek egy helyre és elkezdenek háborúzni, lövöldözni, birkózni , bokszolni, nyilazni és a végén eredményt hirdetnek , hogy ki a győztes.Hogy ki a győztes azt már tudtam--hát a Szovjetunió-- mert akkor már másodosztályos voltam és a tankönyvben is benne volt. Akkoriban sokat beszéltek a hidegháborúról, és ez nekem szintén nagyon nehezen emészthető dolog volt, mert tombolt a nyár és már hetek óta elkezdődött a nyári vakáció és már régen mezitláb jártunk, mert már nagyon "nehéz" volt a cipő-- mi legalább is ezt mondtuk. Vasárnap viszont nem volt  pardon, a templomba nem mehettünk mezitláb.

         Gyakran jártam le a kubikgödörhöz , hogy létrehozzak egy találkozót Anti bácsival, de ez semmiképpen nem akart összejönni-- hiába jártam körbe naponta  legalább kétszer  a kubikgödröt. Aztán fény derült arra is  hogy miért nem találkozom Anti bácsival a kubikparton.

        Az történt , hogy Anti bácsi --mivel már lenyegesen több ideje volt, elpártolt a kubikgödörtől, és a Szamosra kezdett  járni horgászni. Az viszont jóval messzebb volt a lakásától , viszont nagyobb fogással kecsegtetett. Mert ha hal volt, akkor a a felesége is elnézőbb volt vele szembe.

        Nekem viszont, komoly problémám adódott, mert nekem egyedűl nem volt szabad mennem a Szamosra, ezért nagyobb bátyáimhoz fordultam segitségért,  nem nagy sikerrel, mert nekik egész más hobbyjuk volt mint nekem, mert ők reggeltől estig rugták a rongylabdát, ezért jó sok időbe telt , mig elkisértek engem az áhitott Szamosra.