A mi utcánk 81.

           A következő nap hire ment , hogy haza érkezett Nagy János. Azt viszont , hogy milyen állapotban van ,csak egy család , és Mészárosnéni tudta. Mészáros néni, mivelhogy  János nem volt jó állapotban nem verte nagy dobra haza érkezését , elsősorban azért , hogy ne lepjék el a kivánvcsiskodók Nagyék házát, mikor tudta , hogy van elég baj nem hiányoznak, a sürű kiváncsiskodó látogatók. Ettől függetlenü a kíváncsi asszonynép egy darabig várta , hogy csak megjelenik egyszer a kapuban, vagy az utcán, hogy megnézzék, hogy elbeszélgessenek vele. De volt olyan is, aki már előre dörzsölte a tenyerét, és a kiváncsiságtól pukkant ki , hogy mit szólt János a két gyerekhez. Ezek persze nem tudták, hogy János csak  testében megfogyatkozva van itthon, de szelleme valahol túl van az értelem határán.

           Igaz, voltak olyanok is akiket őszintén érdekelt János hogyléte, mert szerettek volna megtudni valamit ,a saját hozzátartozóikról szeretteikről.Ezek bátorkodtak meglátogatni Nagyékat a negyedik napon, de amikor meglátták Jánost, akkor nagyon rövidre fogták a látogatást , csak néhány jótanácsot osztottak ki Nagynénak, és aztán elszörnyülködve mentek tovább. Nagyné, megköszönte a tanácsokat, pedig ezek nem tartlamaztak semmi újat semmi olyasmit amit ő nem hallot, és ki nem próbált volna még az elmúlt napokban. A doktor  jött minden nap háromszor és mindig elvégezte azokat a rutin vizsgálatokat , de nem tapasztalt semmi változást, sem negativ sem pozitiv írányba . És ez bosszantotta legjobban. Nagyné mindent elkövetett  férje megmentéséért--óránként próbált bele tukmálni bele erőszakolni valami táplálékot, de az, mind hiába való volt, mert Jánosnak semmi nem ment le a torkán.

          Akik nem látogatták meg, azok tovább szőtték pletykából font hálóikat Nagyné köré. Olyanokat mondtak, hogy -- na mostmár jó lesz Nagynénak , mert ha eddig nem volt egy ura sem , mostmár van , de lehet még kettő is, meg  szegény lányok végre lesz már apjuk, mert az a másik is megcsinálta őket aztán meg elment. Szerencsére ezek a pletykák nem jutottak el Nagyné fülébe, ezért nem fokozták tovább a keserűségét. Elég volt neki az tudat , hogy már napok óta mindent elkövet , de Jánost nem tudja visszatériteni az élő és értő emberek sorába. 

         Azon az estén, amikor jött a doktor, ott találta Mészárosnénit is, aki mindenféle vigasz szavakkal próbált lelket önteni Nagynéba, aki napok óta csak néhány percre , netán órára hunyta le a szemét, mert nem nyugodott a lelke és szerette volna ha János tudatára ébred, hogy elmondhassa élete történetének azt a részét amiben  János nem tudott, nem vehetett részt. Mészáros néni vigasztaló szavai, már arra is felkészitette Nagynét , hogy legyen felkészülve a legrosszabbra is, mert itt most már csak  a Jóisten segithet. Mészárosnéni meg doktor is megbeszélték az esetet, és arra megállapodásra jutottak , hogy nem sok remény van arra , hogy János  megéri a reggelt. Együtt mentek el, de ezuttal a doktor már nem mondta:Nagyné reggel jövök!

        Nagyné akkor ennek nem tulajdonitott különösebb jelentőséget, csak jóval később jutott eszébe , hogy az bizony jelentett valamit a doktor részéről.

        Nem volt még késő , de sürű sötét volt a téli est. Ráadásul olyan csend honolt a környéken mintha minden élőlény megnémult volna és velük együtt az egész világ. Nagyné lányai telepedtek anyjuk mellé, szomorú szemmel figyelték édesanyjuk ténykedését-- nem kérdztek semmit csak csendes belenyugvással vették tudomásul, hogy itt most valami olyasvalami  történik, amit ők még nem láttak és nem is szivesen nézik végig. Édesanyjuk is érezte ezt,  ezért szép szavakkal elküldte őket a másik szobába. A lányok engedelmesen, de néha -néha visszanézve tüntek el a másik szoba ajtaja mögött.

        Nagyné szólongatni kezdte Jánost -- előbb halkabban , majd egyre erőteljesebben, de még nem annyira hangosan , hogy az ki hallatszott volna a házból. János mintha megpróbálta volna kinyitni a szemét. Többszöri próbálkozás után félig kinyitotta a szemét, amiből némi értelem indult el Nagyné felé, valami olyasmi, ami  visszatérése óta még sohasem.Nagyné fogta hústalan csontos kezét, és elkezdett mesélni életének egy János számára ismeretlen szakaszáról. Csak mondta, mondta szépen sorba, egészen addig ameddig azt érzékelte, hogy  János keze megrándul és szeme fennakad.Nagyné tudta , hogy ez már a vég. Lefogta két szemét, és hosszú ideig zokogott férje élettelen mellkasán.Éjféltájt tért magához, azonnal átszaladt Mészárosnénihez, aki azonnal felöltözött és együtt jöttek vissza a Nagyék házához.

        Megmosták és a vőlegényi ruhájába öltöztették Jánost, amiben szinte elveszett összeaszott,  gyermekire zsugorodott,  teste. És ketten virrasztottak Mészáros nénivel.