A mi utcánk 53.

           Hüvös volt az este, és hüvös volt a viz is. De Nagyné úgy érezte , hogy most  mindenképpen le kell hüsitse magát egy kicsit, mert teste minden részében széditő forróságot érzett.Megtörölközött és felvette a legszebb hálóingét de bugyit nem vett magára, és percekig várt a néma csendben, hogy esetleg Sálikó felébred. Sálikó nem ébredt fel ezért Nagyné fogta magát és lefeküdt a másik ágyra és jól betakarózott.  Aludni próbált-- de ez nem jött össze, mert minden pillanatban arra gondolt , hogy Sálikó felébred, és átmegy az ő ágyába.Éberen akarta fogadni, mert nagyon éber volt. Csak nagy sokára aludt el-- álmában a múltban  járt, majd egy hírtelen álom váltással, a jövő filmkockái elevenedtek meg. Gyerekek szaladgáltak az udvaron a kertben,zsivajuktól volt hangos a környék.Az ő gyerekei voltak, de az apa kiléte homályban maradt az álomképen. Később a férjét látta katonai egyenruhába, és mintha integetett volna neki, de lassan elmosodott az álomkép, és Sálikó délceg alakja jelent meg , amint hátizsákkal a hátán, fáradt léptekkel közeledik feléje. Erre hirtelen felébredt-- pillanatokig azt sem tudta hol van. A szomszéd ágyra nézett, de abba nem volt senki.Dörzsölgetni kezdte a szemét, és a  csendes reggeli féhomályban lassan felismerte hogy a másik ágyon felvan hajtva a takaró , úgy mint amelyikből nem rég szálltak ki. Kezével megtapogatta az ágyat, még meleg volt -- megnyugodott mert minden eszébe jutott, és már tudta , hogy Sálikó feküdt az ágyában, aki most éppen kiment valamiért.

         Felkelt, és hamar felöltözött-- a vályuhoz ment és friss vizzel megmosta az arcát.Ettől üdébbnek és fiatalabbnak érezte magát, tele életkedvvel és vidámsággal. Sálikót nem látta sehol. Szétnézett az udvaron, lenézett a kertbe.Sehol nem látta, viszont  mozgást észlelt az istállóban. Csendben hangatalanul mászott fel a széna padlásra , és ott látta Sálikót , aki éppen szénát dobott le a jászolba. Sálikó egy darabig tette magát , hogy nem veszi észre Nagyné érkezését , majd egy hirteln mozdulattal megfordult ,eldobta a szénahányó villát, és elkapta Nagyné derekát, de az asszony is átölelte , és belevetették magukat-- együtes erővel-- az illatozó szénába. Nagyné teljesen ellágyult, de Sálikó annál jobban megkeményedett, és pillanatok alatt felhajtotta Nagyné szoknyáját, és az asszony sem tűrte már magán a bugyit-- ezért nagyon hamar megszabadult tőle. Gátlás nélkül, teljes odadással ajándékozták magukat egymásnak.Elszabadult a szerelem, a szeretet,  forró ölelésben , csókban forrtak össze, miközben csak olyan szavak hangzottak el, mint Já ljubju,sziretlek, mondta Sálikó, Já ljubju, szeretlek mondta Nagyné is, és forró mozgolódó testük egyre közelebb csúszott az istálóba levezető nyiláshoz , ahol a szénát dobták le a jószágoknak.De még idejében megálljt parancsoltak maguknak, és visszább csúsztak , hogy folytassák jól megérdemelt nászukat ,anélkül, hogy szerelmi vágyaik beteljesülése közben a tehenek jászolába  potyogjanak.

        A türelemmel viselt absztinencia, minden szála megszakadt,  óriási erővel tört rájuk a szerelemvágy,  egyszerüen nem tudták abbahagyni a szeretkezést. Csak néhány percnyi pihenő szünetet tartottak , csak épp , hogy kifujják magukat, és utána ujra visszamenekültek a szerelem kimerithetetlen tengerében és úszkáltak  a gyönyör vizében-- fáradhatatlanul. 

        Kimerülten izzadtan nyúltak el a hűs szénában.Ekkor már,   semmi nem volt rajtuk, néhány  reájuk ragadt szénaszálná.l Később fázni kezdtek, és keresgélni kezdték a szénában szétszórt ruhadarabjaikat, Lassan komótosan öltöztek -- már semmi sem volt sürgős, nem kellett kapkodni, igyekezni mert tudták , hogy mostmár minden dolgot ketten csinálnak majd, és minden sokkal könnyebb lesz--mindkettőjüknek.Nagyné nem tudott rendesen felöltözni mert egy bizonyos ruhadarab, és pedig a bugyi hiányzott. Már ketten is keresték a töméntelen szénába, még sem találták meg. Hanem amikor lenéztek a tehenekre, akkor vették észre , hogy az egyik tehén, éppen akkor akarja nyelvével besodorni Nagyné bugyiját. Rászóltak , de már késő volt, mert a bugyi eltünt a tehén szájába.Később találták meg összecsócsálva, mert azért a tehén tudta, hogy ő növényevő csak a bugyi zöld szine zavarta meg.Még maradt egy kis teendőjük , mert az is időbe telt amig egymás hajából kiszedték a szénaszálakat.