A mi utcánk 52.

           A harangszó megszünésének  pillanatában nyitott be a Nagyék kapúján. Nem látott sehol senkit , ezért szólongatni kezdte Nagynét, még pedig úgy hogy Ánja! Ánja! És Anja megjelent az istálló ajtóban , mert tudta , hogy őt senki az égvilágon nem szólitja Ánjának-- Sálikón kivűl. Aztán megygyorsitották lépteiket , egymás írányába és pillanatokon belül egymás karjaiba fonódtak, és percekig maradtak , úgy miközben csak egymás nevét mondogatták, mert a néhány hónap alatt azt is elfeledték, amit már előzőleg ismertek egymás nyelvéből. Csak nagyon nehezen bontakoztak ki egymás karjaiból,  a hosszú út a fáradtság az átélt izgalmak a boldog viszontlátás minden erejét elvették Sálikónak. A házba indultak-- bennt Nagyné azonnal megteritett és házban lévő minden finomságot az asztalra pakolt --Sálikó elé. Még egy kis pálinka is előkerült. Sálikó evett és ivott , de szemét egy pillanatra sem tudta levenni Nagynéről,és ukránul oroszul öntötte magából a szeretet a boldogság kimerithetetlen jelzőit.Nagyné is repesett a boldog ságtól , mert gyenge óráiban azt is eltudta képzelni, hogy Sálikó sohasem jön vissza. Ráadásul a rossz nyelvek pontosan ezt a hitet erősitették meg benne.De minden rossz gondolata és érzése mögött , mindig ott volt a tántorithatatlan bizalom Sálikó iránt.

          Sálikón kiütközött a fáradtság, szinte ültében  aludt el-- ezért Nagyné vezette az ágyhoz, levette róla az út porától koszos ruháját , és befektette az ágyba. Két éjszaka nem aludt már Sálikó, és hosszú utat tett meg, nem kevés izgalommal és eseménnyel-- úgy elaludt , mint aki sohasem akar felkelni.

A déli napsugár mosolyogva sütött be az a ablakon keresztül--pontosan Sálikó arcára-- és még szebbé tette  a Nagyné szemében a régvárt férfit.

          Nagyné folytatta a kint megkezdett munkáját az istálóban, közben arra gondolt, hogy  holnaptól kezdve, már nem egyedül kell elvégezze a nehéz férfinak való munkát. Tekintete a szénapadlásra tévedt és eszébe jutott, hogy mit ígért Sálikónak amikor annak elkellett mennie. Igen,a szénapadláson való hancurozást igérte , és remélte , hogy azt Sálikó sem felejtette el.Mostmár annak sem lesz semmi akadálya, örömöt fog szerezni Sálikónak és magának, irigyeinek meg bosszúságot-- különösen azon  nőismerőseinek akik biztosra vették , hogy ő sohasem látja viszont Sálikót.

         Végzett az istálóban, megnézte , hogy Sálikó alszik-e még, és amikor látta , hogy a férfi álma végtelennek tünik , lementa kertben és megnézte , hogy mikor esedékes a kukorica leszedése. Ilyen szép időben csak napok kérdése volt , hogy a kukoricát törni lehessen. A zöldséges kertből már szinte mindent leszedett , csak a retek  a karalábé és káposzta fejek vártaka leszedésre.Meg a tíz-tizenötkilós tökök-- ami nagyon kell a jószágnak , de emberi táplálkozásra is alkalmas, különösen hideg télen, megsütve,   forrón fogyasztva.

         Lassan esteledni kezdett,a napsugarak már egész ferdén néztek a Föld felé  és már csak a Nagyné tornácára vetettek némi halovány fényt.Innen tudta Nagyné , hogy itt az esti itatás ideje, és vályuhoz vezette a teheneket.A tehenek sokáig ittak ,majd maguktól visszamentek az istálóbana helyükre. Nagyné a fejéshez készülődött , de időközben még benézett Sálikóra , aki még mindig úgyanabba a pozicióba aludt.

         Időbe telt mig a két tehenet megfejte, és elrendezte a tejet. Ennivalót készitett az asztalra-- két személyre, arra számitva , hogy Sálikót a hasa fogja felkölteni. Nem igy történt, mert  Sálikó most legalább annyit akart aludni egyfolytában, mint amennyit nem aludt., vagyis két éjszakát összetoldva. Nagyné egyedül fogott neki vacsorázni-- csak immel-ámmal evett, mert szerette volna maga melltt látni Sálikót , aki olyan jóízüen falatozott a délbe.Aztán megszidta magát-- hónapokig kibírtam, most meg nem birok ki néhány órát nélküle? Hát milyen asszony vagyok én? Később megnyugtatta magát és leült egy székre az ágy mellé, és kéjesen bámulta az egyenletesen szuszogó Sálikót.

         Ahogy nézte a férfit, feltámadt benne az asszonyi vágy és késztetést érzett arra , hogy bemásszon Sálikó mellé az ágyban, amelyikben már évek óta nem aludt férfi, és amelyikben ő sem aludt férfival.Esze legyőzte a vágyait,mert arra gondolt , hogy most már örökké itt lesz vele Sálikó, és mindenre lesz idejük, és semmi értelme a dolgok elkapkodásának.Kiment a sötétbe és tetőtől talpig megfürdött a vályú hideg vizében.