A mi utcánk 49.

          Estére, vonat érkezett nagyon sok utassal, és csak nagyon kevesen szálltak le róla . A sok civil mellett, számtalan egyenruhás katona is volt. Elnyüttek és fáradtak voltak. Sok román , és magyar katona is volt rajtuk. Az állomáson is elég szépszámú tömeg gyült össze, akik mind felakartak szállni a vonatra. A kasszásnő még nem kapott engedélyt a a jegyek árusitására , mert nem tudták , hogy mikor megy továbba vonat. Üzemanyag problémái voltak. Több vasutas is volt már az állomásban, akik ide-oda szaladgáltak, de mindig visszatértek telefonálni a forgalmi irodába.

         Nagysokára megérkezett a szén, és vizzel is feltöltötték a hatalmas  gőzmozdonyt. De ettől még a vonat nem képes elindulni , azt, felkell fűteni , egészen addig ameddig a gőz kellő nyomást tud gyakorolni a hengerekbe lévő dugattyukra. Mindehhez idő kell, az utasoknak meg türelem. A türelem határa minden embernél más , és más. Ez itt is megmutatkozott-- volt aki lázadozott mert sietett volna, és a volt aki birkatürelemmel várakozott. Tenni semmit nem tudtak. Sálikó is türelmetlen volt,  de kellő tapasztalata , és gyakorlata volt várakozásból. Falatozni kezdett a peronon, mert úgy látta , hogy ha fel ül a vonatra akkor még annyi helye sem lesz, hogy hátizsákját kibontsa.

         A peronon való várakozás közben, többször találkoztak a kapitány és Sálikó. Amikor a kapitány látta , hogy Sálikó falatozik maga is kinyitotta oldaltáskáját, és  egy literes pálinkás üveget vett elő, húzott egy jót belőle,majd Sálikót is kinálta. Sálikó nem akarta elfogadni, de eszébe jútott, hogy a "feljebbvalótól" , valamit  nem elfogdni, nemcsak hogy nem illik , de  ha ezt megteszi ,annak komoly következményei is lehetnek. Sálikóból , még nem haltak ki a katonaösztönök --úgyannyira nem , hogyha katonát, vagy tisztet látott a környéken, azonnal ő katonának érezte magát.

         Sálikó igyekezett mindig a tiszt közelébe maradni, és ez ellen semmi kifogása nem volt a tisztnek sem. Ennek praktikus okai is voltak , mert nem nagyon volt egyikőjüknek sem külön beszélgető partnerük.

         Közben pöfögni kezdett a mozdony, de csak úgy állóhelyben-- jeléül annak , hogy menetre kész. Az emberek a kasszához mentek és aránylag rendezett körülmények között megváltották jegyeiket. Sálikó beállt az orosz tiszt mögé , és úgyan azt mondta a kasszásnőnek amit a tiszt, és megkapta jegyét, amelyik  pontosan addig volt érvényes, mint a tiszté. A vonat felé indultak, a tiszt tudta, hogy hosszú az út , ezért hamar egy "haditervet" dolgozott ki , amivel azt akarta elérni , hogy mindketten leülhessenek. A terv abból állt, hogy rá parancsolt Sálikóra, hogy billentse fejét oldalra, és vágjon minél  butább pofát, Igen igy mondta. Sálikó engedelmeskedett, és egy nagyon elárvult arcot vágott. A tiszt a tervét azzal toldta meg , hogy ő maga tolta fel Sálikót a vagonba , ahol azonnal magyarázni kezdett oroszul , hogy a társát légnyomás érte , és keressennek nekik helyett , hogy leülhessenek, mert a kolozsvári kórházba mennek. Valakik   értettek oroszúl mert  azonnal felszabadult két hely, amin aztán ők helyezkedtek el kényelmesen. Igaz, Sálikónak még néhány órán keresztűl elkellett játszania a szellemi fogyatékost.

         Később, többen leszálltak a fülkéjükből, ezért a tiszt felhivta a Sálikó figyelmét , hogy mostmár nem kell , hogy tovább játsza a fogyatékost, mert akik látták mint  beteget , már nem tartózkodnak a fülkéjükben. Sálikó meg elmondta , hogy annyira beleélte magát a szerepébe, hogy még aludt is közbe egy kicsit.

         Mélyen benne voltak a sürű éjszakába.A szellős vonaton érezni lehetett, hogy kint alaposan lehült a levegő, és koszos a ablaküvegen keresztül a  távolban egy város gyér fényei kezdtek kibontakozni.

-- Ennünk kéne.--mondta a tiszt, mert város következik ,ha sok az utas ,akkor már utána  nehéz lesz,és oldaltáskáját kinyitva, némi elemózsiát vett elő, de nem hanyagolta el a pálinkát sem, mert akkorát húzott belőle, hogy az kettönek is elég lett volna. Majd odanyújtotta az üveget Sálikónak. Sálikó is meghúzta-- jóval mérsékeltebben,és amikor visszaadta az üvegt akkor vette észre,hogy a tiszt oldaltáskájában egy pisztoly hever. Egy pillanatra  meg is torpant az agymüködése, mert a tisztnek pisztolytáskája is volt. Már pedig az azért van , hogy abban hordják a pisztolyt-- hacsak nem valami komoly ok miatt, tartják az oldaltáskában.