A mi utcánk 47.

          Végre felülkerekedett a nap a hajnali ködön, és megmutatta magát a környék. Előbb egy templom tornya bontakozott ki a semmiből, majd lassan a közeli épületek is előtüntek. Kisvárosnak, vagy inkább egy nagy falunak nézték a helységet. Való igaz, ahol templom van , ott emberek élnek, ott élet van, s talán jövő is -- állapitotta meg az egyik szökevény. A többiek meg bólogattak és búcsuzni készültek , mert ők más írányt választottak mint Sálikó. Egyedül maradva, szétnézett, és gondolkodni kezdett , hogyan is legyen tovább. Némi információra van szüksége, meg valami román pénzre, mert a továbbiakban egy kicsit másképp kell viselkednie , mert nem érti az itt lakók nyelvét szokásait , és egyáltalán nem tud érvényesülni , ha  nem jut valamilyen formában tájékoztatáshoz. Erre a legalkalmasabbnak találta kocsmát, ahol mindenféle fajta ember megfordul aki  hozza viszí a hireket  bárhol a világon. Különösen ílyen zürzavaros időkben.

          Már a falu szélén járt, és nyugodt, de bátor  léptekkel haladt befelé a falu központja felé. Nem is kellett sokat gyalogolnia-- szerencséjére-- mert már erősen fáradtnak, éhesnek, de főleg gyengének érezte magát. Mindennek meg volt az oka, mert az elmúlt éjszaka nem aludt, hanem gyalogolt, és a szőlőlakmározás utáni hasmenés meg végképp legyengitette.Eszébe jutott a még hazájába evett rántotta, amit a szép kocsmárosné rakott elé, de rögtön utána szájába érezte a Nagyné főztjét

          Ílyen gondolatokkal jutott el a főutca kocsmájáig, aminek az ajtaja előtt még ácsorgott egy kicsit majd bátran  belépett. Nem csalódott-- tudta ő , hogy a kocsmától jobb információs iroda nem létezik. A kocsmában legalább annyian beszéltek ukránul mint románul. Vegyes népség volt itt-- már érezte , hogy, boldogulni fog. Szétnézett, hogy mit esznek az emberek. Nem volt túl nagy választék. De látta , hogy itt  is  az emberek inkább isznak , mint eszenek. Látott valami lecsófélét is, de arra most gondolni sem mert, hanem hamar elfordult tőle mert eszébe juttatta a szőlőevés utáni kinlódását.  A pulthoz közeledve , észre vette , hogy a kocsmáros , hol ukránul , hol meg románul beszél. Ez jó jel --gondolta magába, értekezni már biztosan tud-- és nem csak a kocsmárossal , hanem más személyekkel is.

         Oda lépett a kocsmáros pultjához, és elmondta , hogy enne valamit, de nincsen román pénze , csak rubelje. A kocsmáros megnézte a legényt,majd kijelentette , hogy az nem gond, fizethet rubellel is. Sálikó felbátorodott, és öt tojásból kért rántottát. A kocsmáros megvakarta fejét, és azt mondta, hogy azt nem ajánlja mert arra sokat kell várni. Sálikó meg kijelentette, hogy tud ő várni , ha már húszonnégy órája nem evett tisztességes ételt ,akkor még egy félórát kibir. De a  kocsmáros elnevette magát, és azt mondta  Sálikónak, hogy nem arra kell várni , mig megsűl a tojás , hanem arra , hogy megtojjanak a tyukok,mert mostmár, mióta beállt az ősz azóta nem kapkodják el a tojást, és csak késő délutánra tojnak meg. A tegnapi tojás meg már elfogyott, ami nem is olyan csoda , hiszen alig volt pár darab. 

       A kocsmáros ajánlatot tett-- tegnap levágtam egy kecskét abból van még , ha akarod süthetek belőle-- mondta hibátlanul--ukrán nyelven.

-- Jó lesz, abból kérek. de volna még egy kérésem szükségem lenne egy kis román pénzre, ha valaki betudná nekem váltani.

--Megoldjuk-- ha más nem váltja be én beváltom neked.

       Sálikó leült egy asztalhoz  egy pohár pálinka társaságában, és várta  a  kecskesültet. Lassan iszogatta pálinkát, és érezte, ahogy az szétáramlik a gyomrába és testébe. Egy kicsit melegitette is -- ez most jól esett neki, és kellő alapot teremtett a kecskesülthöz ,aminek  szagát már érezte azonnal  ahogy a kocsmáros kilépett vele a konyhaajtón.Falatozni kezdett-- a kocsmáros nem sajnálta a kecskehúst mert egy jó nagy adagot hozott belőle. Ahogy fogyasztotta érezte , hogy visszatér belé az erő, ezért máris tervezte további utját. Meg kell érdeklődjem , hogy hol az állomás, és mikor jár erre vonat-- mert azt tudta, hogy menetrendig még itt sem jutottak el, ezért itt is minden vonatindulás és érkezés véletlenszerű. Jól esett neki a kecskehús-- bort kért utána, majd fizetett a kocsmárosnak, akinél pénzt is váltott. Nem akart most idegenekkel barátkozni-- ezért a kocsmárostól kérdezte meg , hogy hol találja meg az állomást.

-- Még vagy kétszáz métert mégy befelé a központ felé, és ott van egy utca jobbra, azon befordulsz, és mindjárt ott az állomás. Sálikó megköszönte a kocsmáros kedvességét és kifordult a kocsmaajtón.

        Rövid időn belül elért az állomásra , és azonnal meggyült a baja a latin betükkel. Látott ő már olyat, de ismerni nem ismerte őket. A kicsi állomás falán régi térkép függött. A Kárpátokon belüli részt más szinnel szinezte a térképkészitő-- de Sálikó  már  tudta  azt hogy az a térkép , egy ideje már nem aktuális. Mindegy gondolta magába, egy határátlépéssel kevesebb-- és a Kárpátokon, minden körülmények között túl kell jutni. Ez most a legközelebbi feladat.

         Az állomás üres és csendes volt , csak a bakter bóklászott ide oda,a berozsdásodott váltókat, olajozta zsirozta. Sálikó megpróbált szóbaelegyedni vele. Öt percnyi  "jelbeszéd" után annyit tudott kihámozni a bakter beszédéből és mutogatásaiból, hogyha a jó Isten is úgy akarja, akkor estére várható vonat, amelyik északnyugat irányba megy,  Brassóba is meg áll-- de megy tovább Északerdélybe.