A mi utcánk 43.

          Az idegen bemutatkozott: Rádu vagyok- mondta  a fíú, és hozzátette vezeték nevét-- ami szintén román volt!-- majd igy folytatta: Idefigyelj akiket itt látsz vagy hármat ismerek közülök. Ezek mind Romániába akarnak szökni. És te se tagadd!-- te is azt akarod! Román vagy?-- Nem nem vagyok az, és nem is azért...-- Na idefigyelj!-- nekem hiába játszod az ártatlant , én tudom , hogy szökni akarsz.-- Honnan tudod?

-- Aki idáig utazik és öt percen belül nem tünik el az állomásról, az mind szökni akar, van aki csak csempész, de olyan is aki végleg akar menni. Ezt honnan tudod?

-- Tapasztalatból.

-- Honnan annyi tapasztalat?

-- Itt lakom nem messze , csak két faluval odébb, és ha tehetem ,és időm van embereknek segitek átjutni, mert elegem van a szovjetekből.

-- Hogy-hogy?

-- Nézd, román vagyok, az iskolába oroszul, és ukránul tanultam, nemrég jöttem haza a háborúból, apám még nem jött haza , ő is ott van-- már jó néhány embert át csempésztem-- még csinálom egy darabig  aztán magam is ott maradok Romániaban.

-- Mennyit kérsz, hogy át vigyél?

-- Nem sokat, de csak akkor megyünk , amikor , én mondom, és csak akkor szólalsz meg amikor már biztonságban vagyunk. Az átjutásodat garantálom! Vannak ismerőseim odaát is.

--Mikor indulhatunk?

-- Most semmi esetre nem mert, odaát is tudják , hogy most jött be a vonat és a vonatérkezés után nagyon szemfülesek. Különben is előbb át megyek én és megbeszélem a barátommal , hogy mikor aktuális a dolog. Csak biztosra megyünk , de ma éjszaka nem.

--Itt az állomáson a többiek  mit csinálnak?

--Van aki vár valakire, hogy átvigye, és van aki egyedül próbálkozik-- de az nem számithat sikerre. Nekem,  rajtad kivűl van két utasom, de kéne még egy -- úgy szoktam négyesével  átvinni az embereket, mert csak úgy éri meg nekem.

--Kinek fizetek?

--Nekem.

--Mikor indulhatunk?

--Ha ma nem jön vonat akkor este mehetünk. Fizetni akkor fizetsz, amikor túl vagyunk. Én most megyek nézek még valami klienset. Jó lenne ha eltünnél innen az állomásról , mert néha ide is jönnek a rendőrök, és nagyon alaposan kikérdezik az embert, és ha nem tud elfogadható magyarázatot adni, akkor bekisérik az őrsre, és ott kiszedik belőle azt is ami nincs benne.

        Sürű volt még az éjszaka, a táj teljesen ismeretlen-- Sálikónak fogalma sem volt hogy hova mehetne a koromsötét éjszakába. Kis idő mulva Rádu visszatért és jelentette, hogy meg van a negyedik utas, de még várni kell és nem is keveset.

-- Hova lehet itt menni?-- kérdezte Sálikó.

--Várd meg a hajnalt, esetleg a reggelt és akkor bemehetsz a faluba-- az csak vagy három kilóméter, és ott találsz egy kocsmát-- enni is lehet benne-- nem nagy a választék,de  remek rántottát sütnek benne--  friss tojásból, és nem is olyan drága. És a kocsmárosné is szemre való.

         Hüvös volt az éjszaka és messze volt még a reggel. Sálikó alaposan fel volt öltözve, nem fázott ő,  inkább nyugtalan volt. Elővette  butykosát, és korty pálinkát ivott. Ettől egy kicsit megnyugodott, és a legszebb emlékeit sorakoztatta fel Nagynével, annak házatáján. Vajon milyen ott az ősz most ?-- és milyen Nagyné, biztosan nagyon várja, legalább úgy ahogy ő várja az újratalálkozást.

         Hosszan elmélázott, szinte kilépett magából, elfeledett minden rosszat , minden kellemetlent, és csak a boldogság fényes kapuja mutatkozott lelki szemei előtt. A kapu mögött Nagyné állt, és  várt kitárt karokkal.Megvirradt, és elszállt az illuzió. Sálikó a falu felé vette az írányt