A mi utcánk 41.

           Már a reggeli órákban városi, és  területi rendőrök szállták meg a falut és környékét. Mindenkit kihallgattak, kicsit- nagyot. öreget-fiatalt. Mindenki gyanús volt aki élt és mozgott. A férfiakkal kezdték, akire jobban ráillett a gyanú, annál házkutatást is végeztek , és az asszonyoktól azt is megkérdezték , hogy nem hiányzik-e konyhakés a konyhából. Nem kimélték az asszonyokat a nőket sem, mert akiről gondolták , hogy kapcsolata lehetett a kommiszárral, szexuális vonatkozásban, azokat még alaposabban kivallatták, nem egyszer börtönnel  ijesztgetve azokat.

            A leggyakoribb kérdés az volt , hogy: voltak-e ellenségei? Erre a kérdésre senkisem tudott válaszolni öszintén, mert ha az igazat mondta volna azt kellett volna mondania , hogy nagyon sok. Ezért a kérdésekre adott válasz legtöbb esetben az volt: Nem tudom!

            A nyomozásra kiküldött rendőrök, tisztában voltak a kommiszár életvitelével, és egy csoportjuk, máris betelepedett a kocsmába, és a család minden tagját alaposan kikérdezték. Számot kellett adjanak arról is,hogy pontosan kik voltak akocsmába , mit és mennyit ittak, és nem tapasztaltak valami gyanusat. Egy félnapot töltöttek ott, és nem csak ittak , hanem ettek is, és fizetni ők is elfelejtettek--azt mondták , hogy majd még visszajönnek. A kocsmáros nem tudta, hogy azért jönnek vissza, hogy fizessenek , vagy azért , hogy újra teletömjék a hasukat étellel itallal, miközben őket börtönnel, és Szibériával  fenyegetik.

           Sálikóékhoz is eljutottak, mert ők is a gyanusitottak közé tartoztak mert,  nem rég érkeztek haza , és a rendőrök szerint-- fegyvert is hozhattak magukkal.  A valóság meg az volt hogy örültek , hogy megszabadultak a fegyverektől. A nyomozás minden irányba kiterjedt-- igérgetésekkel és fenyegetésekkel is igyekeztek  hatni a népre , megpróbálták a "szájukba  adni" a valótlan vádakat, ha egyébért nem, hát azért, hogy eredményt tudjanak felmutatni.

          Eljutottak a mindig hőzöngő fíú otthonába is -- akinek a nevét ismerték a városi rendőrök-- mert a kommisszár minden alkalommal, amikor a fíú összetüzésbe került a "kommiszár szabta" törvénnyel jelentést írt a fiúról. Ezt a fíút nem sokat kérdezték , hanem azonnal összekötözték, és néhány pofon kiséretében egy autóba rakták. A fíúnak csak az anyja volt-- apja valahol a háborúba--aki sirva, könyörögve szaladt a fíút szállitó autó után-- eredménytelenül. Néhány helyre vissza-visszatértek-- igy történt meg hogy Sálikóékhoz is.Újra kérdezősködni kezdtek Vászjanak és Sálikónak azon túl, hogy alibije volt azt is elmesélték , hogy pontosan ők mentették meg attól , hogy részeg állapotban az agya szétloccsanjon a kocsma kövezetén.Ez jó pontnak számitott a rendőröknél, de azért utána néztek a kocsmában, hogy az valóban igaz-e. A kocsmában többen is bizonyitották , hogy Vászja tette felér egy életmentéssel. Nekik ezzel béküket is hagyták, de a nyomozást egyáltalán nem akarták befejezni, mert izgatta őket a pisztoly létezése-- amivel meglőtték a kommiszárt. Mert ha ma, meg lőnek egy kommiszárt, holnap meglőhetnek kettőt , vagy akár többet-- erre nincs biztositék, ezért a fegyelmet fenn kell tartani a csend és béke érdekében. És ha ezt csak terrorral lehet, akkor terrorral. Ez volt a dolgok ideológiája.

         Napokig időztek a faluban és környékén, de semmi konkrét nyomot,valakire vonatkozó bizonyitó tényt nem találtak.És ezt nagyon nehezen emésztették meg. Közben a kommiszár holttestét elszállitották, és alaposan megvizsgálták. A vizsgálatból kiderült , hogy nem a pisztolygolyó okozta  a halált, mert az valami csonton gellert kapott, és csak puha részeken hatolt át, és nem érintett komolyabban semmi nemesebb szervet. A halált a késszúrás okozta, mert az hátulról hatolt bőrkabáton, lapockacsonton tüdőn keresztül a szivbe. Csak azt tudták megállapitani , hogy valaki hatalmas erővel vágta a kést a kommiszárba. Bár a gyanú, ami a késelést illetti egyértelmüen a hőzöngő fíú ellen szólt, alig tudták elképzelni , hogy az nem túl erős legény akkora erővel tudta belevágni a kést a kommiszárba.

         Napokkal később elvonultak, de a rend fenntartására két  rendőrt hagytak ott, akiknek egyéb kötelességük mellett tovább kellett szaglászni a komisszár gyilkosának ügyében.