A  mi utcánk 4O.

            Vászja, és Sálikó  mindent rendbe tettek a szülői  ház körül. Aztán kukoricát szedtek , kiásták a marharépát, és még valami satnya szénát is gyüjtöttek-- ezzel igyekeztek az édesanyjuk életét megkönnyebiteni , mert ez volt az első év, az utólsó nyolc-tizből amikor mindezt nem az édesanyjuk kellett  véghezvigye egyedül. Édesanyjuk boldog volt , hgy nagyobbik fía rohamos léptekkel halad a boldogság utján, de úgyanakkor aggasztotta kissebbik fia Sálikó sorsa aki olyan nagy utat kell megtegyen , hogy megtalálja a boldogságot ,Nagyné oldalán. Sálikóék nem tájékozatták anyjukat arról , hogy nem csak a távolságról van szó , hanem sokkal többről , tiltott határátlépésről, és annak kiszámithatatlan következményeiről.

           De a kocka elvolt vetve, Sálikó igyekezni próbált minél hamarabb elindulni , hogy legalább a hideg ne nehezitse, amúgyis nehéznek tünő  útját.

            A kommiszár már napok óta kereste, az őt megölni szándékozó embert , de semmiképp sem talált a nyomára, bár hangoztatta, hogy tudja , legalább is feltételezi, hogy ki az az illető, de bizonyosat nem tudott mondani. Mérgét , bosszuját, úgy próbálta enyhiteni , hogy minden este holt részegre itta magát, és egyre többször kellet kitenni a kocsmából ,mert  ilyenkor Maruszját követelte, és egyre gyakrabban kapkodott a fegyveréhez.Ez a dolog egyre jobban idegesitette a kocsmárost, és látszott rajta,már nagyon nehezen viseli a szinte mindennapos botrányt.

           A kocsmáros, és Maruszja is megkérték Vászját , hogy beszéljen a kommiszárral, hogy fejezze be az állandó kötekedést, és zaklatást. Vászja nem volt gyáva ember, ezért az első adandó alkalomkor-- egy reggel-- meg is állitotta a kommiszárt, és nagyon szépen megkérte , hogy jó lenne , ha békét hagyna Maruszjának és a kocsmárosnak , mert Maruszja az ő mennyasszonya, és rövidesen egybe kellnek.

           A komisszár-- igy a reggeli órákban , még elég közel állt a józansághoz, legfennebb az elöző napi alkohol bevitel nyomta az agyát. Tőle teljesen szokatlanul, megértéssel fogadta a fiú bejelentését. Még valami olyasmit is bugyborékolt, hogy ő ezt  nem tudta, és ha igy van akkor ő nem is zavar többet. Most,  igy józan állapotban közelebb érezte magát a valósághoz, még mintha valami félelmet is felfedezett volna rajta  Vászja. A kocsmából való többszöri kitessékelés--néhányszor nem is a saját lábán-- egy kissé megingatta önbizalmát, és azokon a ritka órákon amikor józan volt-- másképp látta a világot, mint mikor tele aggyal, sokszorosan érezte , és éreztette hatalmát.

           Talán az ellenségei-- ami nem volt kis számú--is megérezték, hogy a kommiszár mintha meggyengült volna,mert az italozások, egyre nagyobb méreteket öltöttek, és már lassan azok is ittak, akik máskülönben nem tartoztak a nagy és állandóan ivók közé. Ez jó volt a kocsmárosnak, mert kezdett jövedelmezőbb lenni az üzlet, de nem tetszett a környékbeli józanéletű lakóknak. Ezek az emberek , éppen a kommiszárnak panaszolták gondjaikat, aki nem tett semmit az érdekükben , mert ő maga is napi vendége volt a kocsmának, és elmondta , hogy amikor ő ott van akkor teljes a nyugalom a kocsmában.Ami igaz is volt. Egyébként is a kommisszár szemében az italozás nem számitott főben járó bünnek, és még a hangoskodást sem tartotta elitélendőnek.

           Vászja egyre kevesebbet tartózkodott otthon-- mert gyakran időzött a  kocsmároséknál, ahol néha a pult mögé is beállt. Ez a tény a teljes bizalmat jelentette a kocsmáros részéről , mert mindezidág a pult mögött, rajta kivül,  csak Maruszja tartózkodhatott.

           Sálikó egész aprólékosan kidolgozta távozásának útvonalát, és bizakodóan nézett a jövőbe , különösen amikor megtapogatta az állandóan magánál tartott gyűrüket.Ilyenkor el is mosolyodott saját magán, mert eszébe jutott , hogy egyszer régen már rézdrótból, sajátkezüleg, készitett gyürüt Nagynénak-- és arra is emlékezett , hogy az annak, mennyire örült.

           Egyik este a szokásosnál is magasabbra szökött a hangulat-- valaki olyan hireket hozott , hogy most aztán biztos vége a háborúnak, és meg van a győzelem és most már minden valószinűség szerint kolbászból fogják fonni a sövényt. Az emberek annyira ki voltak éhezve a jóra , hogy  gondolkodás nélkül mindent elhittek ami a sorsuk jobbrafordulását  igérte. Ezen az estén a kocsma is egy kicsit tovább tartott nyitva a szokásosnál, és Vászja állt a pult mögött, illetve  töltögette az italokat az embereknek.

           Másnap reggel, a kommiszárt vérbefagyva, egy késsel a hátában, és egy pisztolygolyóval a mellében találták meg két-háromszáz méter távolságra a kocsmától.