A mi utcánk 38.

             Vászjáék lassan visszaballagtak az öszvérszekérhez, ahol már Sálikó  bánatosan, vagy inkább dühösen várta őket.  Sálikó röviden elmesélte , hogy mi volt a válasza rendőrfőnöknek az ő kérésére, amitől aztán Vászja is kiborult Maruszjával együtt. Vásárolni indultak, de szerették volna Maruszját kihagyni a gyűrü vásárlásból , igy akarva meglepetést okozni neki. De erre nem volt semmi receptjük , hogy "szabaduljanak" meg  a lánytól még erre kis időre is. Végül úgy döntöttek , hogy úgy tesznek  mintha  csak érdeklődnének, és az lesz a meglepetés, amikor meg is veszik a gyűrüket. Be is mentek az aranymüveshez, és csodák csodája, akkor amikor szinte semmi sem volt, semmit nem lehetett kapni, ott és akkor aranygyűrü volt , igaz pult alatt.Nézegették próbálgatták, mig végül Maruszja választott, egyszerű de nagyon szépen megmunkált gyűrüt. Sálikó sem hagyta magát ,és nagyon hamar kiválasztott egyet ő is  amiről úgy gondolta, hogy megfelelő  lesz a Nagyné ujjára, majd a sajátját fel is próbálta.Fizettek, majd visszaindultak az öszvérszekérhez, de közben még megvásárolták a Maruszja listáján szereplő dolgok egy részét-- már mint azokat, ami kapható volt.   Maruszja megkérte Vászját , hogy hozzon két vedér vizet, mert ha az öszvérek nem isznak, akkor őnagysága és őúrasága nem hajlandó elindulni.  Majd elmesélték korábbi történetüket a csökönyös öszvérekkel.  Sálikó vette a vedret, és elment vizért, hagyva hogy bátyja és Maruszja addig is élvezhessék, egymás társaságát, hiszen olyan kevés alkalmuk volt még nekik a csevegésre, had mutathassa meg örömét Maruszja Vászjának, a neki vásárolt gyűrüért, ami máris összetartozásukat jelképezi. Minden esetre ahhoz képest , hogy csak néhány napja ismerték meg egymást, máris nagyon közel kerültek egymáshoz, annak köszönhetően , hogy mindketten nagyon áhitották már a szerelmet, annak minden velejárójával.

         Délutánra járt már az idő, amikor hazafelé indultak, a fényes de hüvös napsugarak szinte a földdel párhuzamosan sütöttek, és a meleget , már csak mértékkel mértek, az ukrán puszta öszvérszekeres utasaira. Továbbra is Sálikó hajtotta az állatokat, akik egykedvüen ballagtak, a még poros úton.Hátul a szekérben Vászja és Maruszja a gyűrüiket próbálták, és gyakran bújtak össze-- ajkaikon keresztül szinte összeolvadtak.

       Újra az erdő szélére értek, Maruszja mozgolódni kezdett , hogy neki pisilnie kell, de nem bánná , ha Vászja elkisérné. Vászja ugrott le először az alacsony szekérről, majd Maruszját vette le a honaljánál fogva , nem mulasztva el közben megtapintani a lány kemény kebleit.

       Amikor beértek az erdőbe , azt látták , hogy az eltelt néhány nap alatt az éjszakai fagyok, leszólitották a fák leveleinek  egy részét az ágakról , amelyek most, egy kellemes bársonyos  avarszőnyeget képeztek az egykor sürű , de mostanra már  ritkássá vált erdő talaján.Fenn a fákon fürge mókusok, ágról-ágra ugrálva, akrobatikus mutatványokat mutattak be.

       Maruszja könnyed léptekkel, kézen fogva haladt Vászjával befelé az erdőbe, néha visszafordult, hogy ellenőrizze ,az útról belehet -e még látni az egyre sürűsödő erdőbe. Amikor eltüntek a fák között, Maruszja a fíú nyakába úgrott és boldog csókokkal köszönte meg a gyűrűt a fíúnak. A fíú is ölelte csókolta szoritotta magához a lányt,úgyannyira  hogy annak szivverését szinte  harangzugásként hallotta füleibe. Ez volt az a pillanat amire már nagylánnyá való válása  óta várt , hogy valaki így szeresse, így ölelje és így csókolja, ami neki biztonságot bátorságot erőt ad a mindennapi gondok elviseléséhez.A férfi ajkán csüggve, arra gondolt , hogy most már kimer álni a pulthoz , és szembe mer nézni a kommiszárral, és nem hajtja le a fejét sohasem senki előtt, mert neki van valakije, szerelme, párja aki megvédi őt , minden veszedelemtől, minden bántástól. Vászja már az övé! A sok csók után kifelé indultak, az erdőből-- és Maruszjának csak akkor jutott eszébe , hogy pisilnie is kellene, mert azzal trükkel csalta be Vászját a csalitosba. Legúggolt egy fa mellé lehúzta a  bugyiját és a Vászja szeme láttára elvégezte dolgát. Úgy látszott , hogy a mai kirándulásra bugyival készült, és nem anélkül , ahogyan  a Sálikóval való kiruccanáskor.