A mi utcánk 37.

            Vászja és Sálikó a városba készültek. Sálikónak több dolga is akadt.Vászja meg már olyan régen nem járt a városban , hogy fékezhetetlen kiváncsiságot érzett , hogy újra szétnézhessen benne. Sálikó végig gondolta teendőit, mert  megszerette volna érdeklődni , hogyan látogathatna külföldre hivatalosan. Vászja is már másképp állt a dolgokhoz , mióta meglátta és megszerette Maruszja csillogó szemét. Értette már , hogy mi vonza testvérét annnyira szerelméhez. Kellett neki Maruszja szeme fénye, hosszú szőke haja  , hogy átérezhesse Sálikó érzelmeit, és megbocsásson neki azért amiért elmenni készül szülőfalujukból. Később azt is bevallotta , hogy Maruszjáért ő is szivesen nyakába venné a nagyvilágot, pedig még alig váltottak néhány szót és azt sem négyszemközt, hanem társaságban és elég alpári környezetben a kocsmában.

          De nem is a szavak számitottak , hanem az érzés , ami már rég tanyát vert  Maruszjába , most csak éppen egy könnyed érzelmi oldalvágással átkellettt irányitani a szerelmes érzelmeket Vászja irányába.És ez olyan könnyen ment , hogy szinte maga sem hitte el , hogy néhány napja még Sálikó karjaiba omolt , most meg Vászjáért epekedik . Igaz, Vászja maga mondta , hogy ha akarja akkor semmi akadálya , hogy az övé legyen. Egészen más felállás volt ez, mint ami Sálikóval volt, mert itt szabad, nyitott szivre talált, aki legalább úgy várta az egymásra találás örömét mint maga Maruszja.

         Sálikó megmondta  Vászjának, hogy ő szeretne valami maradandó  ajándékot venni, az ő Anjájának, csak még nem döntötte el , hogy mi legyen az. Rövid gondolkodás útán  Vászja azt ajánlotta Sálikónak , hogy vegyen egy pár gyürűt, mert akkor ő  vesz Maruszjának, és  magának egy párat.

         Az úti terv már teljesen készen volt, csak éppen nem akartak gyalog menni, ezért elkérték az öszvérszekeret a kocsmárostól. A kocsmáros nagyon szolgálat és segitő kész volt, azért mert Maruszja mindent elmesélt neki  Vászjáról , és annak szándékáról.Persze, ő is menni akart a városba. Apja látta a Maruszja szemében , hogy semmit sem kiván jobban most, mint azt hogy a két fíúval a városba menjen.Apja engedett a kérésnak és még meg is bizta néhány dolog megvásárlásával.

        Másnap korán reggel indultak. Hüvösek voltak már a reggelek, a megsárgúlt leveleken meg-megcsillant a dér-- jeléül annak hogy visszafordithatatlanul itt van az ősz. Sálikó hajtotta az öszvéreket, és Vászjáék beültek hátra a szekérbe. Maruszján bekecs volt,mégis azt mondta , hogy nagyon fázik ezért úgy bújt Vászjához, mint ahogy  csak néhány nappal korábban Sálikóhoz, hogy érezze a férfi testének melegét, és élvezze karjának ölelését. Sálikó , csak néha nézett hátra , és az volt az érzése, ez a világ  legegyszerübb, legkedvesebb egymásra találása , amihez neki is van némi köze.

        Először a rendőrséget keresték meg. Két óra várakozás után jutott Sálikó a rendőrfelügyelő elé. Ezalatt, Maruszja és Vászja édeskettesben rótták az utat-- kirakatokat néztek, cukrászdába mentek, és megnézték azt is hogy mikor lesz filmvetités a moziba. Sajnos csak késő délután volt mozielőadás, ezért erről lekellett mondaniuk-- pedig mindketten szivesen bújtak volna meg a sötétbe , egy kis összeborulásra, ahol legfennebb néhány ember láthatja őket, és csak azok akiket nem köt le a filmen zajló szovjetorosz katonai előretörés.Ez most nem adatott meg nekik, ezért kénytelenek voltak az igazi csókos ölelkezést egy későbbi időpontra halasztani. Maruszjának, erre már kész forgatókönyve volt,  valahol az erdőszélen, ahol már Sálikóval próbálkozott, de az ott , és akkor, a Sálikó önmegtartoztató magatartása miatt nem jöhetett létre. De most ennek nem lesz semmi akadálya, és már repesve várta  azt a boldogitó pillanatot, amikor az megtörténhet.

       Sálikó elmondta a rendőrfelűgyelőnek , hogy mit is szeretne-- mire a rendőrfőnök röhögőgörcsöt kapott és a térdét csapkodva kacagott, és csak hosszú másodpercek útán tért magához -- akkor sem Sálikóhoz , hanem kollegájához fordult, és tovább röhögve bömbölte , hogy -- még mit nem külföldre utazni, nyaralni , majd a kukoricát meg én fogom leszedni mert a muzsik külföldre akar menni, és cukrot is abból a cukorrépából fog kapni amit én kiások --ha-ha-haaaa. Sálikó tudomásul vette a reakciót és levonta a kellő tanulságokat is-- hogy hivatalosan, ő nem fog külföldre menni, de ha szökik a határon keresztül-- úgy lényegesen közelebb van az ő Anjája.