A mi utcánk 36.

          A kommiszár szinte berúgta az ajtót-- már messziről látni lehetett rajta , hogy rossz hangulatban van, mert most az átlagnál is vörösebb volt-- szeme, szinte vérbe forgott. Szúrós tekintetét körbefúttatta a kocsma vendégein, de úgy reagált mint aki nem találja azt akit keres. Pálinkát kért a kocsmárostól-- mert Maruszja, eltünt amikor jelentették a kommiszár érkezését. A pálinkát egyetlen  hörpintéssel nyelte le, és már éppen távozni akart amikor észrevette Vászját. Magához hivatta és alaposan kikérdezte. Vászja katonásan keményen válaszolgatott a kérdéseire , és egyáltalán nem  mutatott félelmet a komisszár irányába. Sálikó, egy kicsit megijedt , mert annyi mindenről beszélt a bátyjának, de erről a "vademberről" nem tett emlitést. A kommiszár újabb italt kért, és tovább kérdezősködött Vászjától, aki meglehetősen bátran felelt , úgy ahogy azt megszokta a hadseregbe.

        A kommiszár, ahhoz volt szokva , hogy az emberek nagy többsége alázattal, netán sapkája levételével beszélt az előljárójával. Vászjánál ezt a magatartást nem tapasztalta, ezért megfenyegette: Aztán itthon jól viseld magad , mert ha nem akkor velem gyűlik meg a bajod. Vászja ehhez nem szólt semmit csak a komisszár távozása után beszélték meg a dolgot Sálikóval. Mert a kommiszár továbbra is ott maradt, és a harmadik pohár pálinka után azt kezdte mesélni , hogy az elmúlt éjszaka meg támadták és megakarták ölni.  Most éppen a gyilkolni szándékozót keresi , akit előbb -utóbb  úgyis megtalál. Mert gyanusitottja máris van.Ha megtalálja, akkor  az többet nem fogja látnia napvilágot-- mondta-- nyomatékosan. Majd igy folytatta-- Hé, kocsmáros   miért dugdosod előlem azt a szép lányodat?-- tudod , hogy mennyire szeretem, szeretem látni ahogy mosolyog és  szeretem látni , hogyan suhan a szoknyája.

-- Hozzd már elő, had lássam mert már nagyon régen nem láttam, és nekem nagyon hiányzik.

-- Nem hozhatom mert dolga van, majd máskor- mondta a kocsmáros és látszott rajta , hogy nagyon idegesiti a dolog  amikor a kommiszár a lánya után érdeklődik.

-- Hozzd ide!-- mert ha nem akkor én megyek utána.

--  Azt nem lehet , inkább igyon egy még egy pohár pálinkát! A kocsmáros töltött neki még egy pohár pálinkát, amit a kommiszár , gyorsan a többi után küldött, krákkogott egyet és bizonytalan léptekkel elindult a pult irányába. A kocsmáros utját állta, és nem engedte , hogy a pult mögé lépjen. A kocsma vendégei félelemmel vegyes gyülölettel, kissé sunyin nézték az eseményeket. 

Szólni nem szólt senki,  de az elszántság ott derengett a szeműkben. A komisszár a pisztolya után nyúlt, de azt már nem tudta kivenni, mert az alkohol, már nem csak az eszét vette el , hanem az erejét is. Már csak dülöngőzött, és majdnem hanyatt esett. Szerencsére Vászja, aki legközelebb volt hozzá , még elkapta a fejét, még mielőtt, az a kocsma kövén szétloccsant volna. Talpra állitották, és Sálikóval közösen kivülre  tették a kocsmaajtón. Ott még tett néhány lépést, majd a ház falába támaszkodott, de onnan is lecsúszott és elterült az ideiglenes járda durva kövezetén.

         A kocsmában jelenlévők megrótták Vászját és Sálikót , mert nem engedték , hogy szétloccsanjon a feje. A kocsmáros ki hajtotta az embereket -- csak Sálikót és Vászját marasztalta -- a kocsmából és, szokásától eltérően ma hamarabb bezárta azt. Nagyon feldúlt, és ideges volt. Aztán vett egy üveget, és leült a Sálikóék asztalához -- töltött mindenkinek egy pohár pálinkát. Koccintás útán ő itta meg elsőnek  a pálinkát, majd beszélgetni kezdett a fíúkkal. Előbb panaszkodott, de megjelent Maruszja és ő azonnal másra terelte a szót, miközben lányát is leültette maguk mellé. Úgy esett hogy a négyszemélyes asztalnál Vászja és Maruszja pontosan szembe ültek, és úgy ragyogott a tekintetük  , hogy a kocsmáros is felvidúlt és próbálta elfelejteni, az elmult percek eseményeit. Úgy érezte , hogy most inkább a lányával és annak jövőjével illene foglalkozni ,és nem ezzel az "emberbőrbe bújtatott állattal", aki annyi bosszúságot okozott már neki, az állandó italozással, és a fizetésről való megfeledkezéssel -- s ráadásúl már a lányának sem hagy békét.Ennek véget kell vetni-- mondta majd elbucsúzott a fiúktól akik hazafelé vették az irányt, de útközben még látták  a kommiszárt, amint próbálkozik lábraállni-- nem nagy sikerrel mert a feje minduntalan húzta lefelé a föld felé.Ezért aztán négykézláb igyekezett megközeliteni-- elég messze lévő lakását.Amikor éppen mellette haladtak el-- motyogott is valamit: Vigyetek haza! Vigyetek haza! Vászja hajlandó lett volna hazavinni , de Sálikó megakadályozta ebben , mert  mesélni kezdte , hogy milyen ember is ez a kommiszár.