A mi utcánk 35.

           Hajnal hasadt mire befejezték a beszélgetést, és az volt az érzésük , hogy még nagyon sok idő kell , hogy minden érdemlegeset elmesélhessenek az elmúlt hosszú időszakról. Hosszú volt a sor amit még megkellett beszélniük , de attól fontosabbnak tünt most az, hogy Sálikó mielőbb elsétáljon a kocsmárosékhoz, és megmutassa  Vászját , Maruszjának illetve forditva.

          Nem is várakoztatták sokat az eseményt, mert a délelőtt folyamán, amikor felébredtek és falatoztak valamit, azonnal a kocsmát vették célba. Sálikó rövid ismertetőt tartott, de nem mondott neveket csak azt hogy neki kell kitalálja kik azok a lányok akiket megfog neki mutatni.

        Rugalmas, fiatalos, katonás léptekkel haladtak a kocsma írányába. Az úton, egykor ismert , most az idő homályába elveszett alakokkal találkoztak-- az idősebbekre még csak emlékezett Vászja , de a fiatalok ismeretlennek tüntek , mert amikor ő bevonult , ezek a legények még gyerekcipöben jártak, mig a lányok, még alig engedték el édesanyjuk szoknyájának a szélét. Mindezek ellenére érdekes volt a találkozás az ismeretlen ismerős emberekkel , akik Vászjáról is csak annyit tudtak , amenyit az édesanyjuk elmesélt a fíáról-- ami szintén nem volt sok mert őmaga is kevés imformációval  rendelkezett.

         A kocsmában való eljutás sokkal több időt vett igénybe , mint amennyit szántak rá, mert mire oda értek már délre járt az idő. A kocsmáros éppen ebédelt és pultnál Maruszja feszitett, mint aki megálmodta vagy megérezte , hogy ma valami különös dolog fog történni vele.

        Sálikó és Vászja a pulthoz járultak, és pálinkát kértek. Máruszja szeme fenn akadt a csodálkozástól, amikor meglátta a két legényembert egymás mellett. Sálikó is jóképű fíú volt, de Vászja mindenben  túlszárnyalta őt. A lány  annyira bámulta Vászját, hogy a pohár mellé töltötte a pálinkát, utána, meg lányos zavarában kapkodva törölgette a pálinkát a pultról, közben újabb poharakat  vert le ami csörömpölve tört össza a kocsma kövezetén. Szabályosan megvolt ígézve , úgyannyira , hogy hosszú pillantokig le sem tudta venni a szemét Vászjáról. Agyát visszfelé kezdte pergetni , és eszébe jutott , hogy mit ígért Sálikó, hogy tőle szebb  fíút fog neki bemutatni-- egyértelművé vált  számára , hogy csak erről a férfiról lehet szó, mert ez pontosan megfelel a Sálikó által leirtaknak, és ezért a fíúért szivesen letudott volna mondani még  Sálikóról is. És ez a dolog már meg is történt. Vászja tekintete is alaposan belefúródott a lány tekintetébe, de mindketten állták egymás sokat igérő pillantását.. Maruszját végképp elbűvölte a fíú jelenléte, és amióta megjelent, arcáról nem fogyott el a mosoly . Néha-néha hálás pillntásokat vetett Sálikóra. 

-- Vászja! - ismered Maruszját?

-- Maruszját igen , de ezt a gyönyörű lányt nem-- válaszolta Vászja, anélkül , hogy levette volna szemét a lányról.

--Elég baj az Vászja , mert ő a legszebb lány a faluba, és ha nem ügyeskedsz hamar elkapkodják előled-- fűzte tovább a szót Sálikó.

-- Azt már nem, ha ő is akarja--mondta Vászja akin már látszott , hogy teljesen levette a lábáról a lány szépsége.

-- Ő a kocsmárosunk nagyobbik lánya--amikor elmentél alig volt tizenhárom éves és nézd emg most!

-- Látom, és nem tudok betelni a szépségével, és nagyon örülnék , ha pont én rám várt volna -- mondta Vászja, kissé szégyenlős bátorsággal.Mert valóban szégyelte is magát egy kicsit , viszont tudta , hogy rendelkezik ő kellő bátorsággal , hogy akár a testvére előtt is megmondja amit akar , és amit a szive is diktál.

--És Maruszja , te ismered Vászját-- ő a testvérem, ha emlékszel még rá.

-- Csak halványan emlékszem, de most nagyon örülök , hogy itt van és ilyen szépeket mond rólam , és nekem. Kissé zavarban volt, mert hosszú szőke haját morzsolgatta újjai között, és arcát a boldogság pirja öntötte el.Le sem tagadhatta volna , hogy milyen örömbe van része.

          Valaki a kocsma  ajtóból beszólt , hogy jön a kommiszár!