A mi utcánk 16.

          Nagyné, se szó se beszéd kezébe vette az egyik villát a másikat meg a Sálikó kezébe nyomta és elkezdték takaritani az istállót. A nagy istállónak csak egy negyede volt "lakott" mert a többi tehenet  elkellett adni , mert nem győzte egyedül takarmányozni és dolgozni utánuk. Aztán megmutatta a lovak  helyét is amiről elmesélte , hogy ti oroszok felmásztatok rá és ellovagoltatok vele , anélkül , hogy fizetetek volna valamit érte. Azt hogy ellovagoltak vele azt mutatta is. Salikónak fogalma sem volt arról , hogy mit magyaráz az  asszony, viszont nagyon jól érezte magát, és szivesen dolgozott az asszonynak annak reményében , hogy előbb -utóbb , úgyis felmásznak a szénapadlásra. Mert Nagynénak be nem állta a szája, és mindennek lehordta a háborút, meg az oroszokat , és azt is  elmutogatta , hogy te orosz itt vagy , az én magyar férjem meg ott Oroszországban. -Hát milyen világ ez,? -ki intézi ezt  igy. Aztán elmondta , mutogatta, hogy a férje Oroszországban meghalt, és ő itt maradt egyedűl. Salikó , ha nem is értette , de bizonyára megérezte  Nagyné felháborodását.

         Ganéhordás után, megmosták kezüket arcukat a vályuban és bementek a házba.Nagyné, szalonnát, kenyeret  hagymát tett az asztalra -- igy próbálta megfizetni az ukrán fíú munkáját. Salikó jóizüen falatozott a füstölt szalonnából, és a kenyérből, de nem kimélte a hagymát sem. Aztán mesélni kezdte, hogy hol lakik, hogy a testvére is katona , de még az édesapját is behivták és az édesannyja egyedűl van otthon , igaz felőle sem hallott már közel egy éve.De utóbb még azt hallota , hogy egy szem tehénkéjük még megvan, és szegény édesanyja tulajdonképpen abból él. Nagyné fényképet mutatott az úráról-- Salikó hosszasan nézte a képet, és elimerően bólogatott.

        Szerette volna megtanitani az ukrán fíút magyarul, Salikó meg az asszonyt ukránul.Mert borzasztó nehéz volt a társalgás úgy , hogy nem értették egymás nyelvét. Az viszont már rövid néhány nap után is látszott rajtuk, hogy vonzódnak egymáshoz, de Nagyné gyanakodó volt és azt feszegette , hogy neked otthon  van feleséged gyereked, és haza kell menjél. Salikó esküdött , hogy az édesanyján kivűl otthon senkije  sincs, és azt sem tudja , hogy testvére , apja hol szolgál, mert a háború úgy szétszórta őket, hogy csak reménykedik, hogy szüleit testvérét mégegyszer megláthatja.

        Az asszony hitte is meg nem is fíú vallomását azt viszont nem tagadta-- lealábbis   maga előtt sem-- hogy tetszik neki  Sálikó, különös tekintettel arra,hogy szüksége volt a segitségre, és ráadásul , okkal vagy ok nélkül , némi hasonlatosságot vélt felfedezni férje és Sálikó között.Nagyon tetszett neki a fíú vidámsága, ami az elmondottak alapján , talán nem is adott okot a vidámságra, és a már negyedik éve tartó frontszolgálat egyáltalán nem törte meg. Való igaz, a propaganda  amit a hadseregben naponként vertek beléjük ébren tartotta benne az életkedvet, és a győzembe vetett hitet. Ez a tény viszont meggátolta Nagynét abban , hogy fejest ugorjon a szerelembe, egy olyan valakivel akinek a jelenléte ma biztos , holnap viszont ki tudja merre visszi a hadiparancs. Amikor ílyen gondolatai támadtak akkor nagyon elbizonytalanodott, pedig az utca szája már rég-- az első látogatás után elkönyvelte , hogy Nagyné már nem várja, nem gyászolja, az úrát hanem hamar az ágyába csalta  Salikót, pedig ez egyelőre nagyon távol volt a valóságtól. Arra gondolt , hogy veszi a  férje haláláról szóló értesitést és végig vonul  vele a  az utcán és mindenkinek meg mutatja  , hogy a férje halott. Ezt azért nem tette meg , mert titkon remélte , hogy  valami tévedés is történhetett, és egy szép napon beállit az úra egészségesen, daliásan  netán kitüntetésekkel tele, mint egy hős. De ezek a hangulatingadozások máskor éppen ellenkező irányba csaptak át és olyankor mindent veszni látott , és teste lelke  kivánta a férfit és ha nem volt úra, akkor eltudta képzelni magát egy más férfival  is ágyban .

        Ezek a merengések egyre gyakrabban testet öltöttek  Sálikó személyében, és szivesen emlékezett vissza alig néhány hónapos házaséletére, amikor a férjével, mit sem törödve a háborús hirekkel,  és zajokkal  önfeledten adták oda magukat egymásnak akkor is amikor  a tankok dübörgései egész közelről remegtették meg alattuk az ágyat.