A  mi utcánk 12.

                Összegeznem kellett, hogy tulajdonképpen ,  mit is tudtam meg eddig.Tudtam , hogy volt háború, tudtam , hogy voltak oroszok, de még nem tudtam , hogy kivel háborúztak, és hogy miért, azt meg pláne nem. Az tulajdonképpen nem is érdekelt , mert nem találtam összefüggést, Kátyával és Okszánával kapcsolatban. Ellenben érdekelt volna a Katóka által emlitett, de ki nem mondott idegen név , mert az volt az érzésem , hogy annak valami miatt köze van a lányokhoz. Különösen , amikor Katóka megemlitette , hogy akár két apukája is lehet a lányoknak. Ezt  csak fizikálisan tudtam elképzelni, egyszerüen, van olyan akinek nincs egy sem , és Katóka  szerint van akinek kettő is van. Hogy egy sincs azt könnyebb volt elképzelni ,mert olyan volt iskolai osztálytársaim között is, de kettőről akkor hallottam először, ami nagyon megnehezitette a dolgomat. Legegyszerübb az lett volna , ha oda megyek a lányokhoz és megkérdezem, hogy hol van apukátok, de attól én sokkal szégyenlősebb, és bátortalanabb voltam, minthogy ilyesmire vetemednék , nem beszélve arról , hogy  egyáltalán nem támogatták , hogy bár milyen formában érintkezésbe lépjek a lányokkal.Attól már csak az volt furcsább, hogy nem tudtam , nem tudhattam meg , hogy miért.

        Mindent összevetve azért elkellett ismerjem , hogy valamit még is csak megtudtam -- bár korántsem annyit amit szerettem volna.Újabb információra van szükségem állapitottam meg , és azt is ezuttal az idegen név irányába kell elinduljak. De merre? Felmértem  minden lehetőségemet, apám, anyám.  Katóka,  a borbélyüzlet, valamint az ócskasor  jöhetett számitásba, de reménykedtem, hogy valami csoda folytán fülembe jút valami egyéb hir is, mert ahogy teltek a napok  úgy szaporodtak a pletykák, de sajnos ezek számomra  elérhetetlenek voltak, mert nem én voltam az első akinek az ilyesmit az orrára kötötték-- de még az utólsó sem. Bosszankodtam is hogy milyen kár , hogy kicsi vagyok, ezért nekem nem mondanak semmit, és  milyen jó nagynak lenni, mert nekik mindent szabad, mindent beszélhetnek, pletykálhatnak , berughatnak és mindent eltitkolhatnak a gyerekek elől. Nincs igazság a Földön állapitottam meg lehangoltan. De várjatok csak, majd meg növök én, és kideritek minden titkot , de nem mondom senki felnőttnek, én is titkolózni fogok. Ezt az ügyet meg előbb utóbb kideritem és nem mondom meg senkinek csak Katókának , mert ő amit tudott segitett. Azt vettem észre , hogy haragban  vagyok az egész felnőtt világgal, márpedig ez teljesen fölösleges -- csak magammal tolok ki --mert   újabb hireket  , csak a felnőttektől kaphatok. Ahhoz viszont ott kell lennem közöttük, ellenkező esetben , nem tudok meg semmit. 

           Összevissza csapongtak a gondolataim és majdnem elfeledkeztem, arról, hogy a következő nap piacnap, és akkor az ócska piac is teljes kapacitással üzemel. Ez alatt azt értettem, hogy nemcsak az árú és pénz cserél gazdát hanem a szóbeszéd, a hir, a pletyka , és egyébb fontos vagy kevésbé fontos  értesülés is gazdát cserél. Édesanyámtól engedélyt kértem , hogy másnap szét nézzek az ócskapiacon , vagy akár vizet is árulhatok huszonötbaniért a kannafedőben.

           Reggel aztán megtöltöttem a kannát a kutnál frissvizzel, és elindultam  az ócskapiac sorai között miközben azt kiabáltam: Friiiss hideg a vizem , most hoztaaam! Reggeliben még nem nagyon ment az üzlet , mert még elég hüvös volt, de déltájban már  félóránként kellet újratöltenem a kannát. Pedig nem egyedűl árultam a vizet , mert volt konkurrencia is.De én voltam az ismertebb mert én ott laktam a szomszédságban ezért inkább tőlem vásároltak.

           Amig a vizet mértem füleim megnyultak , hogy már olyan nagyok voltak , mint a nyulnak , hogy akár a harmadik  pokrócon áruló asszony sugdolódását is meghallottam, hogy ha háborúról, oroszokról, vagy Nagy néniről volt a szó.Olyankor még a jogos huszonöt banimat is elfelejtettem  inkasszálni. Már nem tudom hanyadik körömet róttam a sorok között amikor arra lettem figyelmes , hogy két asszony az utcánkból igen -igen közel hajolnak egymáshoz  és nagyon bizalmasan beszélgetnek , közben  jobbra balra tekintgetnek , hogy más meg ne hallja , hogy miről beszélnek. Rám ügyet sem vetettek, pedig én voltam a legkiváncsibb a környéken-- mert engem érdekelt legjobban beszédjük tárgya, különösen amikor hallottam -- hogy most mit fog csinálni Nagyné-- amikor haza jön az  úra.

           Ez az-- gondoltam magamba, és egyelőre csak gondolatban , de máris szaladtam Katókához , hogy megmondjam neki , hogy mit tudtam meg, de füleimet  továbbra is hegyeztem , hogy nehogy elmulasszak egy szót is.