A mi utcánk 11.

          A  Szamos, a városi szakaszán talán öt-hat kilóméter, és nekünk halvány fogalmunk sem volt, hogy Anti bácsi melyik részén tudja elképzelni horgászszerencséjét. Igy aztán megkezdtük az ő felkutatását, egy kilóméterrel feljebb a várostól, és terveink  szerint addig folytatjuk , ameddig megtaláljuk Anti bácsit . Hárman mentünk, mert úgy tudtuk , hogy több szem többet lát, és valamelyikünk ,egyszer csak megpillantja Anti bácsit.

         Megis találtuk --vagy három kilóméterrel lennebb, és éppen akkor amikor már kis palackjából az utólsó kortyot küldte a többi után. Ebből megtudtuk, hogy ez a szokása nem csak kizárólag a péntekre , meg a szombatra  vonatkozik, hanem minden alkalomra amikor elmegy hazulról. Valószínű volt, hogy otthon tiltott élvezet volt a szeszes ital fogyasztása. De Anti bácsi azt tartotta , hogy halottnak a koporsó, piásnak a pia mindig kikerül. És volt  is  ebben valami     igazság,     mert     szegénység ide    szegénység  oda  a  kocsmák mindig tele voltak.

          Felragyogott a szemünk mikor megláttuk Anti bácsit , hogy most aztán -- oknyomozó riporterként-- nekiállunk és úgy kikérdezzük, mint ahogy még sohasem volt életében. Aztán minden reményünk  elszállt  amikor   Anti bácsi kivette a vizből a két márnát, bűszkén felénk mutatta,  aztán kicsit egyensúyozva felűlt  a biciklijére és elhajtott -- mi meg csüngő orral hazaballagtunk. Mire hazaértünk teljesen besötétedett, és még azzal is elkellett számolnunk , hogy hol voltunk, sőt, örülhettünk , hogy    némi dorgálással meg úsztuk a kirándulást.

         Akárhova tekeredtem, nem akart összeállni a kép-- amit eddig megtudtam és próbáltam összekombinálni a Katóka értesűléseivel is-- nagyon kevésnek bizonyult. Viszont az utóbbi időben azt vettem észre , hogy általában az emberek egyre többet foglalkoznak Nagynénivel-- nem személyesem , hanem úgy háta mögött. Sőt hallottam anyámat is, amikor mondta apámnak , hogy nem tudja  mi az igaz de egyre több pletyka kering  Nagyné körül. Apám úgy  reagált az ilyen dolgokra , hogy egyetlen mondattal elintézte: asszony beszéd! De most anyám sem hagyta annyiba  , hanem kijelentette , hogy nem zörög a haraszt  ha nem fujja a szél.

--Ezzel meg mit akarsz mondani?

--Hát csak azt, hogy állitólag Nagyné levelet kapott az urától!

-- Az nem lehet mondta apám, hiszen  negyvenhárom óta nem kapott levelet tőle, sőt negyvenötben még a halálhirét is elhozták. Bár, az lehetett tévedés is, mert van neked fogalmad , hány Nagy János volt ott kint az orosz fronton. Nálunk a fogolytáborban volt legalább tiz, és ebből  öt-hat megyénkbéli volt.

-- Én nem tudom, csak azt, hogy elmondta testvérének-- nagyon izgatott volt,és nem tudta , hogy most  örüljön vagy sirjon-- és persze a testvérében sem állt meg a szó, és az is elmondta másnak. Most meg már mindenki róla beszél.

         Ekkor észrevették apámék , hogy én is ott vagyok, és elhallgattak, én meg ott maradtam kétségek között. Nagyon sajnáltam magam. Fogtam magam és átmentem Katókáékhoz , hogy megosszam vele az ujabb információmat. Katóka, meghallgatott, és még vagy tizszer megkérdezte , és, és,  és... Ennyi, mondtam mert semmi egyebet nem tudtam meg mert kiküldtek játszani. Katóka csóválta a fejét , de megjegyezte , hogy  ő is halott valamit ezzel kapcsolatban, de nem értette az egészet, mert az oroszokról beszéltek, meg hogy itt is voltak az orosz katonák . Egynek még a nevét is mondták , de az nekem egy kicsit furcsa volt ezért nem tudtam megjegyezni. 

         Kiváncsiságom újfent a borbélymühelybe vitt, azt remélve , hogy a pletyka, ha meg is áll, elakad valahol, az biztosan nem a borbélyműhely ajtajában fog bekövetkezni. Csak ültem,  üldögéltem, és lestem a szavakat, a mondatokat, és próbáltam  kihámozni belőlük valamit , bármit, ami kapcsolatba hozható az  általam izgalmasnak vélt történettel. 

          Mivelhogy a borbélymühelyben   nem jártam sikerrel estére megkörnyékeztem édesanyámat, és egyenesen  azt kérdzetm tőle-- Édesanyám tényleg voltak itt oroszok?

-- Hát persze , hogy voltak, de akkor háború volt!

-- De Katóka azt mondta , hogy itt a mi utcánkba is voltak, sőt még egy nevet is mondott , valami furcsát , de azt már elfelejtettem. Itt egy kicsit elvörösödtem, úgyanis  ez már füllentés volt a javából, mert nem tudtam és semmi nevet, sőt nem is hallottam.