A mi utcánk 1O.

          Katóka ki járt az anyukájával az ócska piacra árulni-- kinőtt gyermekruhákat, és egyébb általuk  már nem használt holmit, de aminek mások még hasznát tudták venni. Kispénzüek voltak a vásárlók, de az eladók sem duskáltak minden jóban , ezért hamar megtudtak egyezni az árban. Úgy az eladók mint a vásárlók nagyobb része asszonyokból állt, és hamar szóba elegyedtek, mert mindig találtak témát, ha egyebet nem,  akkor a háborút a szegénységet a nyomoruságot. De az esetek többségébe szóba került a háborúba maradt, vagy onnan hazatért férj, testvér, vagy rokon is. Ilyenkor vége nem szakadt a  beszélgetésnek,egészen addig amig egy újabb vásárló nem érkezett , komoly vásárlási szándékkal. Közben, az asszonyok kikérdezték egymást , hol? mikor? kivel,-- voltak ott még szatmáriak , és mi van velűk.

        De milyen az asszony nép?-- ha  van egy kis ideje, de ha nincs,  akkor csinál magának-- és belemélyűl a pletykának nevezett társasjátékba, ahol mond valaki valamit és a többiek, újabb és újabb szavakkal bővitik azt mint a nyelvtanban a tőmondattól a többszöresen bővitett mondatig, aminek  természetesen az értelme is egészen más.

       Aztán feltünik a város egyik koldusa, sétálva megy a sorok között , már tudja  , hogy kitől szokott néhány banit kapni, és azt is , hogy kitől nem. Az emberek is ismerik-- nem volt mindig koldus, oda volt a háborúba, és a vállát átlőve érkezett haza. Ezért inge gombjait megnyitva, vállát kitakarva  láthatóvá teszi sebhelyeit . Elől kisebb a seb , de válla mögött jóval nagyobb seb éktelenkedik. A kijövő golyó csontot érve, távozott testéből. Ha valaki megkérdezte , akkor elmesélte , hogyan történt az eset. De mindig hozzátette, hogy ő szembe ment a golyóval --igaz parancsra-- mert aki hátulról kapott lövést az  azt jelentette , hogy meghátrált, meg futamodott, és az olyanok egészen más elbirálásban részesültek. Az sem biztos , hogy a dögcéduláját kivették a nyakából. Ellőtt kezét csak nagyon kis mértékben tudta mozgatni--mire haza jött itthon senkije sem maradt.

       Az eladók sora egyik végében űlt a másik koldus, szintén háborús sebesült, egyik lába térdtől csonkolva-- nagyon csúnyán mutatott, mert a mütétet ott helyben egy tábori kórházban hajtották végre, és még az sem biztos, hogy orvosok, mert túl az ép  csonton, az izmok lötyögtek sebesült lábán. Ócska  mankójára támaszkodva , néha ő is körbejárta az ócskapiacot egy kis támogatás reményében. Az asszonyok sopánkodtak, sajnálkoztak, és néhány banit adtak ezeknek az embereknek akik élő bizonyitékai voltak a háború szörnyüségeinek. 

       Katóka mindezt  látta, és hallotta a beszélgetéseket is -- fülét úgyancsak hegyezve, igyekezett mindent pontosan elraktározni, hogy adott esetben hasznositani tudja. Egyfajta,  ki nem mondott konkurencia alakult ki köztünk , hogy ki tud meg hamarabb valamit az előttünk titokként kezelt dolgokról. Katóka azt is tudta  , hogy olyankor kell nagyon odafigyelni amikor, az asszonyok halkan beszélnek, és egészen közel hajolnak egymáshoz , és mondandójuk  igy kezdődik: Hallotta... Ilyenkor szoktak a nagy titkok átvándorolni az egyik asszony szájából a másik asszony  fülébe. Ha ílyenkor a hallgató fél a szájához emeli a kezét és  azt mondja: nahát!... kigondolta volna , akkor ott hatalmas titokra , vagy disznóságra derűl fény.Aztán következett: de ne mondja senkinek , hogy tőlem hallotta! De hogy a közölt  adat , mennyire valóságos, annak  az adott pillanatban nem volt  semmi jelentősége.

        Szóval, nem töltötte haszontalanul az időt Katóka az ócsakpiacon , mert a kora délutáni órákban  jelentkezett a keritésnél és a következőket mesélte: Képzeld, kint voltan az ócskasorban anyukámmal és  jött egy néni és azt beszélték , hogy  Kátyának meg Okszánának, nem is egy hanem két apukája is van.

-- Na az nem lehet-- mondtam, nem tudom milyen butaságokat hordasz össze -- még hogy kettő, amikor egyet sem látunk.

--De igen -igen mert azt mondták , hogy azért nincs egy sem most, mert még nem jött haza háborúból.

-- De az csak egy-- és a másik?

-- Azt nem tudom , de azt mondták, és nagyon sugdosódtak , és ,én sem hallottam mindent jól, de abban biztos vagyok , hogy kettőt mondtak.