Én még nagyon kezdő vagyok. Érzem, hogy a szöveg, amit írtam rossz lett. Valaki tapasztaltabb meg tudná mondani, mit rontottam el ennyire?

Dorgan felriadt álmából. Nem ez volt az első eset. Már hetek óta nyeregben aludt és ez nem ment túl jól. Mat odalovagolt mellé.

- Te sem bírsz aludni? – kérdezte.

- Nem, valami bajt érzek.

- Nem mondod! Eddig miért nem szóltál, hogy médium vagy?

- Ez nem vicc. Tényleg érzem.

- Te hiszel ebben?

- Nem.

- Mat, Dorgan, gyertek ide azonnal!  - szólt egy Prolon, a karaván vezetője.

Mat elvigyorodott, majd rántott egyet a gyeplőn és előre ügetett. Dorgan sóhajtott egyet, majd követte. Barátjával, Mattel éppen egy karavánnál dolgoztak, mint őrök. A karaván fegyvereket szállított. Dorgan elhatározta, hogyha ezzel a munkával végzett, hazamegy Kelnhallába. Bármennyire is szeretett volna hazamenni, kedvelte a munkáját. Az úton egyfolytában falujára gondolt: a kis patakra, öccsére, Lhexre, vajon most megismerné? Évek óta nem látta, sem őt, sem apját.

- Mat, Dorgan! Az őrszem jelentette, hogy valami mozgást látott északra, megnéznétek?

Ha Prolon mondta, az nem kérdés volt. Oldalba rúgta lovát, akinek még csak a nevét sem tudta. A ló szélsebesen vágtatott északra, Mat és Szélvész után. Már viszonlag távolról látták, hogy néhány ember alak mozog ott. Észak felé mentek. A lovasok lelassítottak. A szerzetek megfordultak és feléjük közeledtek. Mikor már csak ötven lábnyi volt köztük a távolság, Mat hirtelen lefékezte lovát és felkiáltott:

- Dorgan, állj meg, ezek nem emberek!

Dorgan megállt és elordította magát:

- Kik vagytok?

Csak nyögés jött válaszul. A nem emberek futva közeledtek. Az lovak megbokrosodtak, megpróbálták ledobni hátukról gazdáikat. Ők erősen próbálták féken tartani a csődöröket, ez Dorgannak nem sikerült. Lova levetette hátáról és dél felé vágtatott. Dorgan eleresztett egy cifra káromkodást, majd előhúzta szablyáját. Mat lenyugtatta Szélvészt, majd leugrott hátáról.  Előhúzták szablyáikat, amiken még látszottak legutolsó kalandjuk vörös nyomait. Mikor a lények közelebb értek, Mat és Dorgan elszörnyedve nézték őket. Az alakok körül döglegyek repkedtek. Pofájukról a bomladozó hús lógott cafatokban, helyenként csont látszott ki. Fogaik sárgák voltak, már amelyiknek még voltak. Szemeik ijesztően vörösek voltak.

Az egyiknek futás közben levállt az egyik lába. Nem vérzett, a holttest kúszva folytatta útját. Mat idegesen szólt Dorgannak:

- Tűnjünk el innen! Nem tudhatjuk, hogy mik ezek, de az biztos, hogy valami démoni eredetű varázslat lehet...

- Ugyan már! Nem látod, ahogy ezek itt oszladoznak? Könnyedén elbánunk velük.

Már nem lett volna idő elfutni. Gyorsan közeledtek. Az egyikük kivállt a tömegből és rátámadt Matre. A harcos azonnal lecsapta ellenfele fejét. A bomló húst úgy vágta a rideg acél, mint kés a forró vajat. A fej nélküli test ráborult Matre. Bűzös kezei megragadták az őrszem nyakát. Mat felhördült. Remegő kézzel kihúzta a rövid tőrt csizmájából és magabiztosan szíven szúrta a szörnyeteget. A hulla viszont nem eresztette el nyakát. Mat ijedten nézett ellenfelére, arcát barátja felé fordította.

- Fuss, Dorgan!

Csak ennyit mondhatott, mert a következő másodpercben vért kezdett felköhögni. Utolsó csepp erejével megragadt pallosát, meglendítette és könyékből lecsapta a szörny mindkét kezét. Ernyedten ráborult ellenfele szétkaszabolt tetemére, majd elájult.

              Dorgannak átfutott az agyán, hogy hallgat barátjára és elmenekül, de nem akarta itt hagyni Matet. A holttestek legnagyobb része a karaván felé közeledett. Groteszk látványt nyújtott, ahogy a hullavitézek egy-egy ujja, füle, vagy egyéb testrésze potyogott le. Hárman maradtak, hogy végezzenek vele és Mattel. Mivel Mat megölt egyet, már csak tizennégyen voltak... Hárman egyszerre rohanták meg Dorgant.  A harcos feléjük csapott kardjával, felsebezte a húst. Ezzel nem ért el semmilyen eredményt, ezt Dorgan jól tudta. Körbevették a harcost. Meglendítette pallosát és kettéhasította egyiküket – ez elég könnyű volt. A másik kettő viszont rávetették magukat Dorganra. Húsát tépték, harapták, karmolták. Dorgannak esélye sem volt. Feladta. Vége, nem mehet vissza, szülőfalujába és nem láthatja újra az öccsét. A világ elsötétült előtte.