Míg könnyeimmel küszködtem, Paul a hátam mögé lépett, és halkan megkérdezte.

–     Van reménye egy szegény fiatalembernek arra, hogy a kegyeidbe fogadd?

      Önkéntelenül is elmosolyodtam, és lassan megfordultam.

–     Ha az a szegény legény engem akar és nem a pénzemet, akkor igen.

–     Az a legény az írónőbe szeretett bele, de talán megbékél a másik lánnyal is – mosolyodott el.

      Régóta nyugvó szenvedélyem tört elő a mélyből, amikor puha szájával megcsókolt, és édes csókjával kikényszeríttette belőlem női ösztöneimet. Hosszú percekig tartott, míg végre elbírtuk engedni egymást.

–     Van egy kis gond – szólt Paul, amikor ölelő karjaim szorítása engedett.

–     Igen? Micsoda?

–     Nem tudok hazamenni – emelte fel a slusszkulcsot. – A te kocsiddal jöttem.

–     Miért akarsz hazamenni? – kérdeztem sejtelmesen.

–     Hát… most nem tudok maradni. De ha akarod, akkor visszajövök – mondta és arcán boldog mosoly jelent meg.

–     Persze, hogy akarom – súgtam a fülébe. - Menj és siess vissza. Én ma bemegyek apával a céghez. Vidd el nyugodtan a kocsimat, majd úgyis visszahozod.

–     Rendben. Akkor majd jelentkezem. Addig is vigyázz magadra – mondta, és egy gyengéd csókkal búcsút vettünk egymástól.

      Kilenc óra felé apával már az irodájában voltunk, ahol először megmutatta, hogy kit, hol találok meg, közben bemutatott a kollégáinak. Az egész napunkat odabenn töltöttük. Sok mindent elmagyarázott, én, pedig próbáltam mindent megjegyezni, amit mondott. Ebédszünetben az irodához közel eső egyik éttermünkben ebédeltünk meg. Azon kaptam magam, hogy már akkor más szemmel néztem a helyet és a pincéreket. Nyugtáztam magamban, hogy mit találok jónak, és azt is, hogy min kellene változtatni. Milyen hamar képes az ember alkalmazkodni a környezetéhez. Vajon képes leszek megbirkózni majd a feladatommal? Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor apa háziorvosa csatlakozott hozzánk. Elmondta, hogy megműtötték Brad lábát, és mivel lőtt seb volt, hivatalból jelentették a rendőrségnek, de nem árulta el egyikőjük sem, hogy igazából mi történt. Brad azt mondta a rendőröknek, hogy véletlenül sült el a fegyvere, akik feljelentés hiányában lezártnak tekintették az ügyet.

      Délutánra már nagyon elfáradtam a sok új információ elraktározásában, és apa sem érezte jól magát, így hazamentünk.

      Otthon ledobáltam magamról a ruhámat, készítettem magamnak egy forró fürdőt, és belemerültem a habokba. Lábam égett, a bokám fájt a magas sarkú viselésétől. Csak remélni mertem, hogy hamar hozzászokom majd. A ruhatáramat fel kellett újítanom, mivel farmerban és pólóban nem járhattam be a céghez. Fürdés után magamra kaptam egy kényelmes göncöt, és nyakamba vettem a várost. Soha nem töltöttem el annyi időt még egy áruházban sem, még ha összeadom, akkor sem, mint aznap este. Mivel nem akartam napokat tölteni a bevásárlással, így egy este alatt megvettem mindent, amire szükségem volt. Alaposan összeválogattam a ruhadarabokat és hozzá a megfelelő cipőket. Kényelmes, de mégis elegáns viseletet választottam. Kilenc óra felé járt már, amikor hazaértem. Otthon csak ledobáltam a csomagokat a szobámba, és lefeküdtem aludni. Úgy gondoltam, hogy ráérek majd másnap elpakolni mindent.

      Rettenetesen hiányzott Liz és annál is jobban Paul. Sokáig forgolódtam mire elaludtam.