Nagyon értelmes képet vághattam, mert nevetésben tört ki. Ezen újra berágtam, és jobb kézzel, úgy, ahogy egy jól nevelt hölgyhöz illik, újból megütöttem. Ököllel sikerült eltalálnom az orrát. Erre már Ő is dühösen kiáltott fel.

–     Hé! Mondta az apja, hogy nem könnyű eset, de azt nem említette, hogy ennyire verekszik.

–     Na állj! Mi van az apámmal? Mire szerződtette magát?

–     Arra, hogy megvédjem. De úgy veszem észre, hogy inkább engem kell megvédeni magától.

–     Hogy megvédjen? Ismeri egyáltalán az apámat? Mit süketel itt nekem?

–     Hívja fel, ha nem hiszi el.

      A férfi még mindig fájó orrát tapogatta. Nem hittem neki, ezért tényleg felhívtam apát. A húgom vette fel a telefont, mire türelmetlenül szóltam neki, hogy hívja apát a telefonhoz.

      Amíg vártam, hogy végre apám beleszóljon a kagylóba, félig oldalra fordulva kérdeztem meg tőle.

–     Hogy hívják magát?

–     Paul… Paul Smith.

–     Milyen hülye neve van! Szia apa. Figyelj csak, te béreltél fel egy Paul Smith nevű ürgét arra, hogy megvédjen?

      Apám megerősítette Smith elmondását, de amikor megkérdeztem tőle, miért, akkor csak annyit mondott, hogy majd személyesen elmondja. Miután letettem a telefont, beindítottam a kocsit, és elindultam szüleim házához.

–     Kösse be magát – figyelmezettem a fickót, és kerékcsikorgatva indítottam. Ja, és ne szóljon hozzám egész úton. Megértette?

–     Meg.

–     Mondtam, hogy kuss. Én beszélek. Tudja, csak egyet nem értek, ha az apám arra bérelte fel, hogy a testőröm legyen, akkor miért szórta tele rózsával a házat? Mivel erre most válaszolnia kell, így engedélyezem, hogy röviden, tömören elmagyarázza.

–     Véletlen egybeesés volt – válaszolta tényleg röviden.

      Vártam, hogy folytassa, de hüvelyk és mutatóujjával egy láthatatlan zipzárt húzott el a szája előtt. Jelezte, hogy nem engedélyeztem a beszédet számára.

–     Egy mondatot, még engedélyezek.

–     A meccsen megláttam, megtetszett, kilestem, hogy hol lakik, vittem magának virágot, az apja csak utána hívott, hogy felfogadjon – hadarta el egy mondatban a történetet.

      Egyelőre beértem ennyi magyarázattal is. De valami nem fért a fejembe. A stadionból taxival jöttem haza. Ha meg is leste, hol lakom, a nevemet nem tudhatta meg, mert sehova nincs kiírva, csak a barátnőmé. Csak néhány hónapja, tavasszal költöztem hozzá, amíg nem találok munkát a városban, amiből ki tudom fizetni az albérletemet. Apa ugyan segít, de nem szeretek rajta élősködni. Hébe-hóba dolgozgattam az elmúlt pár hónapban, de igazán jó állást még nem találtam. Nem értettem, hogy mi az, ami annyira zavar ezzel a férfival kapcsolatban. És mitől kell megvédenie?

      Amikor elértem az útkereszteződésig, letértem a főútról. Már láttam a házunkat. Reméltem, nemsokára többet fogok tudni. A férfi a hátralévő úton meg sem szólalt mellettem. Láttam, hogy néha rám néz, de nem foglalkoztam vele. Jobban elfoglaltak a gondolataim. Megálltam a ház előtt, mely mellett egy kis hangulatos vendéglőnk volt. Először oda mentem be. Odabenn így kora délután még csak lézengtek a vendégek. Anyám az egyik asztalnál vette fel éppen a rendelést, húgom meg kávét főzött a pult mögött. Odamentem anyához és átöleltem.

–     Szia anya. Megjöttem. Apa hol van?

–     Szia drágám – ölelt át, és egy csókot nyomott a homlokomra. – Hátul van az egyik lovásszal, a kaput javítják.

–     Oké.

      A hátsó kijárat felé indultam, közben Sarahnak dobtam egy puszit. Abszolút nem érdekelt, hogy az a Smith nevezetű fickó mit csinál, jön-e utánam. Apa a karám kapuját szögelte.

–     Sziasztok. Apa várom a magyarázatod – mondtam minden bevezető nélkül.

–     Nem is érdekel, mit csinálunk? – kérdezte apám, de nem nézett rám.

–     Különösképpen nem. De azért mondhatod. Csak röviden.

–     Táltos rúgta szét megint a kaput. Már nagyon hiányzol neki – mutatott fejével a lovam felé, aki nem vette észre, hogy megjöttem, mert a kancákkal legelt a karám másik felén.

      Füttyentettem a lovamnak, mire az felkapta a fejét, megrázta összefont sörényét, hátsó két lábára állt, és víg nyerítés mellett az első kettő lábával rúgott párat a levegőbe, majd újra négy lábra ereszkedett, és vágtatva megindult felém. Mikor közelebb ért, lelassított. Közvetlen előttem állt meg. Táltos, a gyönyörű, izmos, hároméves fríz ló lehajtotta fejét, és orrával meglökte a kezemet. Erre lassan kinyitottam az öklöm, és szájába adtam a kockacukrot, amit kifele jövet csentem el a pultról. Miután lenyelte, fejét felemelte arcom magasságába és hatalmas barna szemeivel szinte könyörgött, hogy simogassam meg. Átöleltem a fejét, miközben beletúrtam a sörényébe, majd kedvesen megpaskoltam a farát. Erre hatalmas első patáival dobbantott párat. Meghitt üdvözlésünket „testőröm” zavarta meg.

–     Jó napot uram – rázott kezet apámmal, és úgy üdvözölte, mintha ezer éve ismerné.

–     Na jól van. Ha már így együtt vagyunk, akkor halljam, miről nem tudok. Miért kell engem megvédeni?

      Idegesített, hogy itt mindenki tud mindent, csak én nem, aki, mint köztudott veszélyben van. Apám átadta a kalapácsot Jacknek, és intett, hogy menjünk be. Arra lettem figyelmes, hogy Táltos mérgesen fújtat, és nagyokat dobbant mellső lábával. Majd futott egy kisebb kört, és nyerítve két lábra ágaskodott. Ezt akkor szokta csinálni, amikor valami nem tetszik neki. Hirtelen vágtatva elindult Paul Smith felé. Rögtön kapcsoltam és gyorsan kilöktem a karámból a férfit, majd becsuktam a kaput. Bár megérdemelte volna, hogy Táltos megrúgja. Nem tetszett neki a férfi. Nem csoda, valahogy nekem se. Vagyis külsőre igen, de valami furcsa érzés kerített mindig hatalmába, amikor ránéztem. Éreztem, hogy valami nincs rendben körülötte. Megnyugtattam a lovamat, miközben ráförmedtem a férfira, hogy menjen már el onnan, mert Táltos nem bírja a szagát, majd csatlakoztam hozzájuk a lakás előtti teraszon. Leültünk az asztalhoz, és apám belekezdett:

–     Most biztos dühös vagy Liz. Ne haragudj, amiért nem szóltam, hogy felfogadtam melléd egy testőrt. De tudom, ha szólok, akkor ellenkezni fogsz, és eltűnsz.

–     Még most is eltűnhetek apa.

–     Előbb hallgass végig – mondta nyugodtan apám. – Tegnap kaptam egy levelet, amiben megfenyegettek, hogy megölik az állataimat, a családomat, és felgyújtanak mindent, ha nem adom el a birtokot.

–     Ki fenyegetett meg? – most már kezdtem én is aggódni. – Ki akarja megvenni a házunkat, és miért?

–     Már régóta fenik rá többen a fogukat. Évek óta zavarom el a vevőket. Soha nem adnám el. Ez az otthonunk. Még nem tudom ki az, mert azt elfelejtette közölni.

–     Akkor honnan tudod, hogy komolyan beszél-e? Lehet, hogy csak egy őrült, aki meg akar ijeszteni, és így akar rávenni az eladásra.

–     Igen egy őrült. De komolyan beszél. Tegnap éjjel négy tehenünket lőtték le. Egy üzenet volt az egyik hátára írva.

–     Mi?

–     Az, hogy ez csak a kezdet, ha nem adod el a házat.

      Ez a hír teljesen lesújtott. Tényleg nem viccelnek. Valamit tenni kell gondoltam. Nem veszíthetjük el a birtokot.

–     Szóltál a sheriffnek? – kérdeztem.

–     Igen. De nem tesz semmit. Azt mondta, hogy nincsenek nyomok. Magunkra vagyunk utalva Liz.

–     Miért nem szóltál azonnal?

–     Szóltam volna, de előbb azt akartam, hogy épségben hazajuss.

–     Most komolyan beszélsz? Na, jó. Most már mindegy. Akkor mond mi a terved.

–     Éjjel felváltva kell őrködnünk. Paul Smith-et azért fogadtam fel, hogy hazahozzon és vigyázzon rád. Nem tudom mire készülnek még. 

–     Szóval azt akarod mondani, hogy marad ő is itt? – kérdeztem felháborodottan, miközben lenézésemet nem titkolva mutattam a férfira.

      Apám bólintott. Mivel úgysem tudtam volna meggyőzni, hogy felesleges egy olyan ember, akit nem is ismerünk, így más oldalról próbáltam megközelíteni a dolgot. Arra gondoltam, hogy talán még hasznát vehetjük. Majd jó lesz tehénpásztornak. Mást nem nagyon néztem ki belőle.

      Megbeszéltük, hogy kilovagolok, amíg be nem sötétedik, és körülnézek. Legnagyobb sajnálatomra apa nem engedett ki egyedül. Ragaszkodott hozzá, hogy a „bébicsőszöm” is elkísérjen. Állítása szerint tud lovagolni. Na majd meglátjuk, gondoltam. Jack adott neki másik ruhát, és felnyergelte neki az almásderes kancát. A legszelídebb ló volt a ménesben, de egyben a leglustább is.

      Én is átöltöztem, és biztonság kedvéért magamhoz vettem egy kisebb pisztolyt és egy karikás ostort is. Először a tehenek felé vettük utunkat. Smith könnyedén ugrott fel Alma hátára. Felsőteste póznaként magasodott fel a nyeregből, de tartása könnyed volt. Izmos lábszára erős szorítására, és nógatására a ló elindult. Természetesen messze lemaradt mögöttem. Táltos, mint a szél száguldott velem a mezőn át. Nagyon jól ismerte az utat, irányítanom sem kellett. Régen élveztem már, amikor a szél hajamba túrt vágta közben. Lovam megérezte boldogságomat, még nógatnom sem kellett, hogy gyorsabban száguldjon.

      A két tehenészlegényt apa ellátta fegyverekkel. Elmondásuk szerint nem vettek még észre semmi gyanúsat. Nappal nem számítottak hívatlan vendégekre. Megvacsoráztak, majd felváltva őrködtek.

      Körüllovagoltuk a mezőt, a szántót, de nem találtunk mi sem semmi olyan nyomot, ami aggodalomra adott volna okot. Már visszafelé tartottunk, amikor úgy döntöttem, hogy meglátogatom még kedvenc helyemet. Már kezdett sötétedni, de volt még bőven időnk egy kis pihenésre. Egy kis patakon gázoltunk át egy szikla felé. Megállítottam Táltost, és leszálltam. Gyalog mentem tovább.

      Smith is utolért, és követte példámat. Ahhoz, hogy közelebb érjen hozzám, el kellett jönnie a lovam mellett. A szikla szélén álltam. Imádtam lenézni a mélybe. Alattunk volt a völgy. Kislánykoromban sokat játszottam odalenn a szomszéd birtokos gyerekeivel.

      Táltos fújtatására lettem figyelmes. A férfi a közelébe ért. Megfordultam és láttam, hogy próbálja megsimogatni, mire a lovam nyugtalan lett. Idegesen rázta meg a sörényét, és már készült felágaskodni. Rákiáltottam a férfira, hogy menjen távolabb tőle, és elindultam a ló felé, hogy megnyugtassam. Furcsa érzésem támadt. Ismertem jól a lovamat. Eddig még sosem tévedett. Mindig megérezte a bajt. Leakasztottam az ostort az oldaláról, megfordultam és egy lendítéssel a férfi dereka köré tekertem, és lerántottam vele a földre.