A férfi már negyedik napja feküdt eszméletlenül. Amennyire tudtam, elláttam, de nem állt szándékomban túlzottan megsürgetni felgyógyulását. A fején lévő seb kezdett összeforrni, és lázas sem lett. Ha a kezem a testére tettem, éreztem a szabályos szívdobogását, egyenletes légzését. Belső szervei teljesen rendbe voltak, az amnéziát leszámítva, már semmi baja nem volt. Nem fűztem hozzá sok reményt, hogy valaha is magához tér. Azon gondolkodtam, hogy értesítem a rendőrséget, de Iza valamiért nem engedte. Megkért, hogy ne szóljak senkinek, mert Ő szeretne vigyázni rá. Órákig ült az ágya mellett és nézte a férfit.

Akkor döbbentem rá, hogy Izabella beszél hozzá, de nem mindent értek, amit mond. Persze, ez most így nem tűnik különösnek, hiszen mindenki beszél magában valakihez, vagy éppen csak önmagához. De egy ilyen kislánytól szokatlan volt, hogy órákig ült mellette mozdulatlanul, csendben, és csak ritkán jelent meg az arcán egy-egy mosoly.

Néha, amikor nem koncentrált eléggé, elkaptam a gondolatait, de Iza el tudta előlem rejteni őket. Ez a felfedezés számomra egy óriási szenzáció volt, de egyben kissé nyugtalanná is tett. Mire képes még ez a kislány?

Vajon elég okos ahhoz, hogy manipuláljon? Rávettem, hogy segítsen megetetni az állatokat, és közben óvatosan rátértem a lényegre.

–     Iza, ugye te tudod, hogy ki vagyok?

Épp a tyúkok elé szórta a kukoricát, de akkor keze megállt a levegőben, és rám nézett.

-         Persze, hogy tudom – mondta. - Az anyukám vagy.

-         Igen – mosolyodtam el -, de azt tudod-e, hogy mire vagyok képes?

-         Igen, egyik helyről a másikra tudsz elmenni úgy, hogy észre se lehet venni.

-         Az a teleportálás. De Iza, ne kamuzz…

-         Mi az, hogy „ne kamuzz”? – kérdezte ártatlan tekintettel.

-         Az az, hogy valaki nem akarja elárulni az igazat.

-         Na jó, lebuktam – mondta felnőtthöz illő hangsúllyal. - Tudom, hogy hallod az emberek gondolatait.

-         Na látod. Miért nem mondasz el nekem mindent? Akkor én is elárulom, hogy miket tudok még, sőt meg is tanítalak sok mindenre. Elmondod nekem, hogy mit beszéltél a bácsival?

-         Aham… Zoey, szerinted a bácsi rossz, igaz?

-         Miért nem az? Én nem tudom igazán, de érzem, hogy nincs vele minden rendben. Azt hiszem, kellene szólni a rendőrségnek. Lehet, hogy már keresik, és ha megtalálják nálunk, akkor bajba is kerülhetünk.

Ezen kicsit elgondolkodott, miközben okos kis buksiját félrehajtotta, és úgy folytatta.

-         Ő nem rossz igazából. Csak belekeveredett valamibe, amiből nem tudott kimászni.

-         Iza, ezt honnan veszed?

-         Mert láttam…

-         Mit láttál? – kérdeztem kissé izgatottan. – Neked is vannak látomásaid?

-         Igen, néha látok dolgokat.